[BEFEJEZETT] Életem legjobb döntése-Liam Payne FF.

41.rész

Riley szemszöge:
Hétfő reggel.. Szerintem nem mondok azzal újat, hogy egyik éjjel sem aludtam.. Csak forgolódtam.. Liam írt és hívott is, de nem reagáltam rájuk.. Nagyon rosszul esik hogy nem bízik bennem..
Anyuék is kérdezősködtek hogy mi van.. Csak neki mondtam el hogy összevesztünk.. Direkt mondtam neki hogy apának ne említse meg.. Erre mi vár másnap? A fejemhez vágta hogy megmondta hogy nem lesz hosszú kapcsolat..
Én meg hozzá vágtam hogy egy undorító féreg... Inkább laknék a híd alatt mint itt...
Felvettem a legközelebb eső ruhadarabokat és hajamat kicsit megráztam.. Többit meg leszarom.. Szemem úgyis mindent elárul.. Ezt nem szeretem magamban.. Baromi érzékeny vagyok.. Ezt mamitól örököltem..Apa szülei nem tudom mit reagálnának arra, hogy a fiúk így viselkedik.. Nem lennének büszkék úgy gondolom.. 5 évvel ezelőtt haltak meg autóbalesetben. Nagyon sajnáltam őket..

Rögtön Brenda felé indultam meg.Mikor ajtót nyitott még pizsamában volt.
-Hát te hogy hogy ilyen korán? És mi történt?-rántott be
-Miért mennyi az idő?
-Fél hét múlott-nézte a telefonját
-Ne haragudj csak-kezdtem el sírni
-Gyere, fennt megbeszélünk mindent-húzott a szobája felé.
Gyorsan felöltözött és leült mellém az ágyra.
-Mi történt csajszi?-adta már vagy a 10-dik zsepit
-A barátom azt hiszi hogy megcsaltam Jackel-fújtam ki az orrom
-Nem is mondtad hogy van barátod-lepődött meg
-Pedig de, és ajhh istenem egész nap néznem kell-temettem tenyereimbe arcom
-Miért? Ki az? Az egyik évfolyamtársunk?
-Nem.. Mr.Payne az-borultam nyakába
-Miii? Most ez komoly?-jelent meg egy mosoly a szája sarkában
-Igen és annyira bánt ez az egész... De erről nem szólhatsz senkinek, mert akkor őt is és engem is kirúgnak-néztem a szemébe
-Persze, lakat a számon.. De hogy jöttetek össze vagy mi? Mesélj már-pörgött fel
Nagyjából elmeséltem neki mindent.. Egészen a péntek esti veszekedésig.
-Remélem megfogjátok tudni beszélni és magához tér-ölelt meg
-Hát én is remélem.. Nagyon szeretem-temettem fejem nyakhajlatába

Lelkizésünknek az óra ketyegése vetett véget.. Brenda gyors kisminkelte magát.. Engem is kiakart, de inkább nem kell.. Úgyis sírógörcsöt fogok kapni ha meglátom.
Főleg hogy első óránk tesi.. Az osztállyal.. Legalább ez a szerencsém..
Suliba érve megpillantottam Liamet.. Éppen akkor szállt ki a, kocsiból.. Öltönyt viselt, mint mindig.. És még mindig imádom.. Annyira jól áll neki..

Bementünk az öltözőbe és átvedlettünk tesicuccba.. 40-kor bementünk a terembe.. Az osztály nagy része már ott volt.. Jack mikor meglátott rögtön odajött és megölelt.
-Mi a baj?
-Nem érdekes-próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra több kevesebb sikerrel

-Jó reggelt-csapta be az ajtót Liam
Beálltunk a sorba, majd köszönés után elkezdtünk futni.. Próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem igazán sikerült.
-Tanárúr, kimehetnék mosdóba?-tettem fel a kezem
-Nem az óvodában vagyunk.. Óra végéig kibírod-mondta rám sem nézve
-Mr.Payne engedje már ki.. Nem látja hogy rosszul van?-szólt idegesen Brenda
-Menjen akkor-csapott a combjára.
Amilyen gyorsan csak lehetett kiszaladtam.. Bezártam az ajtót majd ráültem az ülőkére.. Perceken belül valaki kopogott.
-Brenda vagyok-rögtön beengedtem
-Miért ilyen köcsög velem?-temettem arcom tenyerembe
-Nem értem.. Pont hogy neked kéne vele az lenned.. Ő bántott meg, nem te őt-fogta meg a kezem
-Köszönöm hogy vagy nekem-öleltem meg
-Nagyon szeretlek te lány.. De ha megnyugodtál gyere vissza, mert még a végén hiányzást ír be vagy fasztudja
-Jó,menjünk-álltam fel

Mikor visszaértünk aggódó tekintettel jutalmazott meg minket.. Lehajtottam a fejem és beálltam leghátra

Liam szemszöge:
Nagyon fáj így látni Rileyt.. És hogy miattam ilyen mégjobban elszomorít.. Erre még ráteszek egy lapáttal hogy egy bunkó fasz vagyok vele.. De hogy miért? Fogalmam sincs.. Talán mert megláttam Jack mellett megint...
Láttam rajta hogy bármikor elsírhatja magát.. És ez be is következett..
Mikor visszajöttek elkínzott arccal néztem minden léptét.. Még mindig imádom mikor ebben a nadrágban van.. Olyan jól kiemeli az izmos lábait.. Egyszerűen csodálatos ez a lány.. Én meg eljátszom nála az esélyem.. De ma suli után megvárom a főutcában.. Bocsánatot szeretnék tőle kérni.. Amiért egy féltékeny nyomorék voltam/vagyok..

Sziasztok! Tudom hogy sokáig nem raktam ki részt, ennek igazából csak az az oka, hogy úgy éreztem hogy tök feleslegesen raknám ki... Viszont most megint egyre többen olvassátok, és ennek nagyon örülök! Élvezzétek még ki ezt a pár nap szünetet!
Szép hétvégét Mindenkinek!