Jeongguk szülei elválása óta megszűnik hite a szeretetben, és többé nem nyít senki felé. Mivel már nem hisz a szeretetben, a szeretet ünnepét is megveti, vagyis a Karácsonyt. Úgy tűnik, hogy maga a magány, és a gyűlölet megtestesítőjévé válik, amiko...
A lakásból kilépve, a hűvös szellő megcsípte az arcom, a kabátomat jobban össze húzva magamon, elindultam a kocsim irányába. Beülve a kocsiba, elindítom a motort, és útnak indulok.
Megérkezve kedvenc kávézómhoz a Thanks Nature Café-ba. Azt szeretem ebben a kávézóban, hogy a bárányokat lehet simogatni, és hogy nem csak kávéval, hanem reggelivel, valamint desszertel is szolgálnak.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Éppen be szeretnék menni, amikor meglátom Őt. Megtorpanok egy helyben, és nem is kapcsolok, hogy ő éppen felém tart. Igazából, valószínűleg a kijárat felé tart inkább, de engem elkap a hév, és én is elindulok, egyre közeledő alakját vizslatva nem is eszmélek fel, hogy vészesen közel van már hozzám. Csak akkor jövök rá, amikor nekiütköztem, és meghallottam szitkozódását.
— Ó, hogy a jó édesanyád kúrna meg! Ember, nem látsz a szemedtől?! A vadiúj kabátom most lett tiszta kávé! – mutatott a bézs színű textil anyagra.
— É-én na-nagyon sajnálom! – mondtam dadogva felemelve kezeimet védelmemben, és szemeibe néztem. Azokba a gyönyörű csokoládé barna szemekbe. Amint észbe kaptam, hogy mit is művelek épen, megráztam a fejem, és álltam tekintetét.
— Mivel állhatnám jóvá? – kérdeztem.
— Hogy hogy mivel?! – kérdezte hitetlenkedve. — Fordulj fel, és akkor talán egyenlőek leszünk! – mondta morogva, majd félrelökve elhagyta az épületet.
Pislogás nélkül néztem utána, amikor meghallottam a nevem. Értetlenül néztem körbe, majd megláttam barátaimat, akik ép nekem intettek.
— Sziasztok! – köszöntem nekik, amikor én is leültem melléjük az asztalhoz.
— Mi történt az előbb Gguk? – kérdezte Yoongi az arcomat fürkészve.
— Neki mentem annak a srácnak, és emiatt magára öntötte a kávéját...
A fiúk elkezdtek nevetni rajtam, Tae volt az egyetlen, aki érkezésem óta csak vigyorogva nézett rám.
— Tae hyung, miért nézel így rám? – kérdeztem szemöldököm ráncolva, amire a többiek is ránk figyeltek.
— Oh, semmi, csak azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe bambultál ennyire el. Úgy értem, igen, vonzó volt az a srác, de azért te se ess azért már ennyire túlzásba. Te sosem szoktál így viselkedni, még azokkal sem akiket vonzónak találsz. Vagy, első látásra már bele is szerettél? – hozta fel a figyelmet a dolgokra, egy sejtelmes mosollyal az arcán.
— Én, nem tudom, hogy te miről beszélsz. – feleltem torkomat köszörűlve.
— Gguk, téged a férfiak vonzanak? – kérdezte Jin meglepetten.
— Igen.
— Ez még nekem is új. Én még sosem gondoltam arra, hogy Jeongguk milyen nemhez vonzódna. Ott leragadtam, hogy ő egy érzéketlen fasz, de azt sem gondoltam volna, hogy vonzódik is az emberekhez. – mondta Yoongi elgondolkodva.
