When The Snow Starts To Fall「Jikook」✓

🌨️ꜰɪᴠᴇ🌨️

Meglepő módon Villa Vinea borom volt csak otthon. A szüleimnek van egy ilyen furcsa szokásuk, hogy minden évben adnak nekem egy üveg bort születésnapomra, és karácsonyra is. Én egyáltalán nem ünnepelem a Karácsonyt, de mindig kapok egy csomagot tőlük. Idén anyától kaptam születésnapomra egy üveget, szóval december végén édesapámtól fogom kapni a következőt.

Valami egyszerűt, de mégis nem hétköznapi ételt akartam készíteni. Végül a választásom a spagettire esett tengeri gyümölccsel. Amihez persze hozzá társult a fehér bor.

Amikor készen lettem az étel készítésével, és vártam Jimin érkezésére, tovább olvastam a Love Yourselfet. Hihetetlen, de már majdnem be is fejeztem a könyv olvasását. Épp az utolsó fejezetbe kezdtem volna bele olvasni, amikor csengettek a bejárati ajtónál. Betűrve a lap sarkát raktam le a dohányzó asztalra, és felállva elindultam ajtót nyitni.

— Hali! – mondta Jimin, amikor átlépte az ajtó küszöbét.

— Szia! – üdvözöltem.

Miután levette a kabátját és a lábbeliét, bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.

— Jeongguk...

— Igen? – néztem rá.

— Éhes vagyok.

— Oh. Elnézést. Gyere be az ebédlőbe. – tereltem be az említett helyiségbe.

Az asztal meg volt teritve, csak a boros üveget kellet már csak kibontani.

— Foglalj helyet! – húztam ki neki a széket. Miután helyet foglalt én is leültem vele szemben.

— Már kezdtem azt hinni, hogy semmibe vetted az egészet. – mondta kuncogva.

— Már miért venném semmibe? – kérdeztem zavartan.

— Nem tüntél nekem annyira komolynak...

— Egyáltalán nem vagyok komoly. De azért őszintén kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni. – válaszoltam.

— Értem.

Be kell vallanom, Jimin egy nagyon jó társaság. Az a feszültség ami köztünk volt egy pár nappal ezelőtt, már el is párolgott. Sokat nevettem, amikor a gyermekkoráról beszélt. Persze én is megosztottam vele néhány információt velem kapcsolatba. Miután elfogyasztottuk a vacsorát a nappaliba telepedtünk le. Jimin valamilyen okból kifolyólag a boros üveget, illetve a poharakat is kivitte. Én ugyan az enyémből egy nagyon kicsi mennyiséget fogyasztottam.

— Miért nem iszol? – kérdezte.

— Nem nagyon fogyasztok alkoholt. – feleltem.

— A kedvemért kérlek most az egyszer igyál velem. – kérlelt.

— Aish. Jól van. De csak egy pohárral!

— Miért nem akarsz szerelembe esni Jeongguk? – kérdezte egy idő után.

— Már mondtam. A szüleim—

— Nem a szüleidről kérdeztem! – vágott közbe.

— Nem... – nem tudtam semmit felhozni a mentségemre.

— Miért hazudsz még önmagadnak is? Mond, meddig akarod még gyötörni magad? Miért hazudtolod meg, hogy nem akarsz szeretni senkit, amikor legbelül te is csak arra vágysz, hogy viszonozzák a szereted?

— Mit tudsz te?! – kérdeztem kicsit erélyesen. — Alig ismersz! Hogyan tudsz ilyen dolgokkal előállni?!

— Jó emberismerő vagyok! – felelte fogait megmutatva.