When The Snow Starts To Fall「Jikook」✓

🌨️ᴘʀᴏʟᴏᴜɢᴇ🌨️

Feldúltan figyeltem az utat, amelyen elhaladtam autómmal, amint megpillantom, hogy elkezdett hullani a hó. Autómatikusan kicsit lassítok a sebességen, és tovább folytatom utam, az autópályán.

Mérges voltam magamra, mérges voltam rá, mérges voltam a szüleimre, mérges voltam az időre, de legfőképpen azért voltam mérges, mert szerelmes lettem. Azért, mert szerettem. Egy olyan érzést éreztem, amit soha az életben nem szerettem volna megtapasztalni, mivel a szüleim segítségével, rájöttem, hogy a szerelem nem létezik, és evvel együtt megszűnt bennem valami létezni.

Megszűnt bennem létezni a szeretet.

Az idő múlásával, rájöttem, hogy semmi értelme szeretni valakit, mert a végén úgy is elhagynak.

Miután édesanyám elhagyta édesapám, megtört bennem valami. Habár nem szenvedtem hiányt a szülői szeretetben, mégsem volt a legkellemesebb, úgy felnőni, hogy tudod, a te szüleid már nem szeretik úgy egymást.

A Karácsony, amit annyira szerettem, a legutáltabb ünnep lett a számomra. Hisz, ez az ünnep a szeretetről szólt. Amit én nem éreztem. Egy idő után, már a lényegét sem értettem az ünnepnek.

Így az idő múlásával, én már csak a magány, és a gyülölet megtestesítője voltam. Sok mindent megvetettem, és sok személyt el is utasítottam. És ahelyett, hogy megértenék, hogy az elutasítással én csak meg akarom őket védeni a szenvedéstől, sírva elrohannak, és azt vágják a fejemhez, hogy én vagyok a világon létező legnagyobb barom.

Mivel, már azon tájt vagyunk, hogy közeleg a Karácsony, mindenki, ajándékokat szeretne venni a szeretteinek.

Ebben az évben, akarva akaratlanul, én is már a tökéletes ajándékot kerestem a szerelmemnek.

Annak a személynek, aki megbabonázott. Az a személy, aki miatt most gyűlölöm a valóm, mert megszegtem saját magamnak tett ígéretem, miszerint soha nem fogok szerelembe esni.

01.12.20