Felperzselve

6. rész

Hazaérve behívtam Noaht, hogy nyugodtan áttudjon öltözni. Bement a szobába és lepakolta a ruhákat, én addig kint a konyha asztal mellett állva szedtem le az ékszereket magamról, s nagy nehezen az övrész is lekerült rólam. Egy nagy sóhajt hallottam magam mögött.

– Valami baj van? – fordultam hátra, de választ már nem kaptam.

Noah neki döntött az asztalnak és falta az ajkaim. Levegőért kapkodtam amikor áttért a nyakamra. Olyan gyorsan történik minden, alig akarom elhinni, hogy igaz legyen. Behunytam a szemeim. Ujjaimmal végigsimítottam a nyakától lefelé a kezein és a mellkasán. A fenekem alá nyúlt és felültetett az asztalra. A lendület vitt magával így a hátam mögött az asztalon támaszkodtam meg.

A hátamon leszaggatta a cipzárt, majd lejjebb húzta a felső részét a ruhának. Tenyerével megtámasztotta a hátam és közelebb húzott magához, fejét beletemetve a kebleim közé. Apró csókokkal hintette be a bőröm, miközben ruhámat tolta egyre lejjebb rólam. Elhúzódott, de csak annyira, hogy megcsókoljon, szenvedélyes táncot jártak a nyelveink. Feljebb emelkedtem, hogy le tudja rólam venni a ruhát. Visszaülve ledobtam róla a piros leplet felülről, végigcsókoltam a mellkasát, majd fel emelte a fejem az államnál fogva. Nem csókoltam meg az ajkait, helyette haladtam tovább lefelé. 

Többet és és többet akartam felfedezni a testéből. Lecsúsztam az asztalról és neki döntöttem a pultnak. Kissé elkerekedtek a szemei, de huncutul mosolygott rám. Megcsókoltam, majd végig a szemeibe néztem és kicsatoltam az övét, aztán lassan, egyessével megszabadítottam őt a jelmeztől. Letérdeltem elé és ajkaimmal kezdtem el kényeztetni. A pultnak dőlt belemarkolva a szélébe, fejét hátravetve felsóhajtott. Egyik kezével a hajamba simított és egy kósza tincset az ujjai közé csavart. Egy utolsó csókot lehelve férfiasságára felegyenesedtem, épp hogy felálltam már hátrálhattam is, ahogy tolt kezeivel. 

– My turn – suttogta halkan és felültetett az asztalra, nem várta meg míg elhelyezkedek, lelökött a hátamra. 

Végigcsókolta térdemtől a combomat, majd lehúzta rólam a bugyit és ledobta a földre. Feljebb kúszott és gyengéd csókokat lehet a hasamra, le a köldökömig majd tovább haladva lefelé nyelvével kezdett el kényeztetni. Felnyögtem, ahogy megfeszült a hátam. Végigsimított kívül a combjaimon, majd felegyenesedett, és felkapott a karjaiba.
Rá akartam szólni, hogy tegyen le mert nehéz vagyok, de nem akartam elrontani a pillanatot. A háló ajtaját egyik lábával belökte, s ledobott az ágyra, majd követett engem és rám feküdt vad csókba hívva ajkaim. Csípőjével felemelkedett kissé, majd lassan elmerült bennem. Sóhajok százai hagyták el ajkaimat, ahogy mozgott bennem. Először csak lassan, majd egyre gyorsabb tempót diktált. Ujjainkat összefontuk és úgy szorítottuk egymás kezét, amíg el nem ért minket a gyönyör. Zihálva, csókoltuk meg egymást. Egy tincset kisimított az arcomból és mélyen a szemembe nézett.

– Szeretlek – suttogta.

Elkerekedtek a szemeim, nem vártam volna, hogy ilyen hamar szerelmet vall, habár azt sem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül megadom magam neki.

– Én is szeretlek – feleltem bizonytalanul.

Mit érzek? Ez vajon tényleg szerelem? Nem tudom, csak azt, hogy szeretném, ha a mindennap az ő arcát látnám ébredés után. Akármilyen fáradt és akár milyen nyomott is a párnák ölelése után. Mellette szeretnék ébredni minden áldott nap. Megcsókoltam.

A hosszú nap végén együtt letusoltunk és rendeltünk vacsit. Amíg kihozták a kaját rendet raktam a konyhában, és elrendeztem az asztalt. Nem sok minden volt rajta, de az is a földön hevert. Miután megvacsoráztunk beszélgettünk és filmeztünk, majd kipihentük a jelmez bált. Velem maradt, zakatolt a szívem mikor hozzábújtam elalvás előtt. 

Kora reggel volt, amikor telefon rezgésre ébredtem. A polcra nyúltam, félig nyitott szemekkel kutakodtam, hogy megleljem a kütyümet. Mikor meglett ránéztem, ismeretlen szám írt egy smst. 

"Mrs. Govern vagyok!
A fizetségét azért, a főnökénél hagytam. Köszönöm, hogy ráébresztette a kis naiv lányom az élet valóságára! Remélem innentől benő a feje lágya!
Köszönöm a munkáját, legközelebb is Önt fogom keresni ilyen ügyekben!" 

Govern... anya volt az. Nem kellett se tea vagy kávé, hogy felébredjek. Nem az én telefonom tartottam a kezemben. Fájdalmas érzés hasított a szívembe. Oldalra néztem, Noah békésen aludt még. Mit tegyek?
Átvert, én pedig hittem neki! Nem csak hittem, de le is feküdtünk. Én idióta!
Tudhattam volna a legelején, hogy csak álom az egész és ilyen sosem történik a valóságban. Hogy lehettem ennyire bolond?!

Csendben kimentem a konyhába és leültem az asztalhoz. Leraktam magam elé a telefont és bámultam rá. Legszívesebben kiosztottam volna anyámat, de ahogy ismerem csak kinevetett volna, ha meg meg is tudja hogy lefeküdtem vele. Mindenki tudná egy órán belül, hogy egy szinte ismeretlen férfi ágyba vitte a lányát, mert az a hülye hisz a csodákban és a tündérmesékben még mindig. 

Lefőztem egy adag kávét, kiöntöttem egy keveset a bögre aljára és teletöltöttem tejjel. Elkevertem, és meredtem magam elé. Könnyes szemekkel ültem az asztalnál mikor Noah felébredt.

– Jó reggelt! – morogta miközben, beleszimatolt a levegőbe. – Kávé? 

– Van.

Elsétált mellettem, megcsókolva a fejem búbját, majd töltött magának egy bögrével. Leült mellém, megvártam még megissza és elé toltam a telefonját.

– Mi a baj? – dörzsölte meg a szemeit. 

– Baj? – nevettem fel keserűen. – Na, az van! – fordultam felé. – Én most bemegyek a szobába öt percre, mire kijövök nem akarlak itt látni. Sőt! – álltam fel, itt már elsírtam magam. – Soha többé nem akarlak látni, Noah!

Elkapta a karom és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett és értetlenül pislogott rám.

– Miért? Mit tettem…

– Mit tettél? – vágtam a szavába.

– Ezt nekem kellene kérdeznem tőled! Mennyit fizetett anyám, azért hogy lealacsonyodj hozzám?!

– Ez nem az aminek látszik, kérlek hadd magyarázzam meg!

–.Nem érdekelnek a kifogásaid, nem érdekel semmi – néztem rá –, ami veled kapcsolatos! Szóval légyszíves menj el! – mutattam az ajtóra.

– El sem mondhatom?

– Nem érdekel, ahogy téged sem érdekelt, hogy töröd össze a szívem.

– Legalább…

– Még itt vagy? – nem néztem rá, nem bírtam.

Nagyot sóhajtott, majd még egy darabig nézett, aztán felöltözött a rendes ruhájába és elment.