Felperzselve

4. rész

Meglepetésemre nem hívott, de sokszor küldött smseket. Jó reggelt, jó éjt, hogy vagyok, reméli jó napom van, esetleg hiányzok neki, velem álmodott, de majd személyesen elmondja.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem esnek jól ezek a kis gesztusok. Lassan teltek a napok, hetek és elérkezett halloween is. Előtte pár nappal megbeszéltük, hogy elmegyünk jelmezt venni, rám hagyta, hogy minek öltözzünk be. Fogalmam sincs, illetve van, nagyon is sok ötletem, de nem tudom melyik illene hozzánk. Neki sem akarok kellemetlenséget okozni, ha nem tetszik az ötlet.

– Szia! – szálltam be mellé az autóba.

– Szia – mosolygott.

Nem adtam neki puszit miután köszöntem, ezért magához húzott és egy apró csókot lehelt gyengéden az ajkaimra, majd elindultunk.

– Mit találtál ki? 

– Caesar és Kleopátra felé húz a szívem, vagy vámpírok és a disney mesék is szóba jöhetnek. Szóval sok ötlet között vacillálok.

– Nem tudsz választani? – kuncogott.

– Majd amilyen jelmez lesz – mosolyogtam –, a méretemben – motyogtam halkan.

– Biztos gyönyörű leszel! – mért végig.

– Még az is előfordulhat – nevettem zavartan.

Lassan, de megérkeztünk az első üzlethez, amit kinéztünk. Nem volt tömve, de nem is voltak kevesen. Noah megfogta a kezemet és úgy róttuk a sorokat. Szétnéztünk az egész üzletben, mielőtt választottunk volna. Megakadt a szemem egy gyönyörű ruhán, de féltem, hogy nem lenne jó, ezért inkább nem áltattam magam és tovább mentem, pedig Kleopátrának tökéletes lett volna.

– Láttál valamit, amit felpróbálnál? – puhatolóztam.

– Igen, és te?

– Volt egy kettő!

– Van egy ötletem! – húzott magához közel. – Mondd el melyik ruha az, aztán várj meg a próbafülkénél és odaviszem őket.

– Szerintem ez nem jó ötlet, menjük együtt.

Végig se hallgatott, csak nyomott egy puszit a számra és ment is az útjára. Most reménykedhetek, hogy normális ruhákat hoz és az én méretemben. 

– Itt vagy?

– Igen, de miért bujkálsz a polc mögött? 

– Menj be a függöny mögé, aztán dugd ki a kezed, odaadom a ruhákat! – kuncogott.

– Nem hangzik valami biztatóan... – húztam el a szám.

– Bízz bennem, csak menj be!

– Jól van, jól van.

Az, hogy felpróbálom nem jelenti azt, hogy meg is kell vennem. Bementem és kidugtam oldalt a kezem, egy ruhát kaptam a kezembe, és egy szatyrot a kiegészítőkkel, meg benne volt a blokk.

– Megvetted?

– Meglepi! – kuncogott. – Vedd fel aztán mutasd mit hoztam össze! 

Elakadt a szavam, tényleg megvett mindent! Morogtam magamban, amíg megnéztem a ruhákat és a kiegészítőket.

– Hallom, hogy morogsz, a ruhát felvetted már?

– Még nem!

– Akkor siess, ebédre lefoglaltam már egy asztalt is, és nekem is fel kell még öltöznöm.

– Igenis, uram!

Megnéztem a ruhát, nem azt hozta, amit kinéztem. Alapesetben nem venném fel, de megpróbálom, aztán max kicseréltetjük. Amilyen kicsinek tűnt, úgy nyúlt az anyaga. Amit kellett kiemelt, amit kellett elfedett. Ennyire nem raknám, ki az ikreket, de egye fene. A mellrésznél szív kivágása volt a ruhának, a dekekánál simult, utána lágyan hullott alá, s combközépig fel volt vágva a szoknya rész. 

A szatyorban, egy vastag öv volt, aranyozott. Tényleg vastag, mint egy fűző, ezt egyedül nem tudtam felvenni így félre raktam. Belebújtam a szandálba, majd felvettem a karjaimra a karvédőket, úgy éreztem magam, mint Wonder Woman. Két fülbevalót is kaptam, meg a fejemre egy vékony koronát, ami inkább fejdíszt.

– A derékrészt egyedül nem tudom felvenni.

– Bemehetek?

– Gyere – elhúztam a függönyt.

– Azta – nyögte tátott szájjal, majd végigsimított az arcán és a szája elé tette a kezét.

– Ennyire rossz?

– Rossz? – akadt ki. – Kleopátra elbújhatna melletted kedvesem! – harapott az ajkára.

Elindult felém és elvette az övet. Mögém állt és átkarolt, beleszimatolt a nyakamba, majd ahogy tette fel a derekamra, megcsókolta a vállam. Hátul megkötötte az arany díszt, majd átölelt és a fülembe suttogott.

–  Gyönyörű vagy.

– Köszönöm – pironkodtam.

Tükrön keresztül a szemeibe néztem, nem kellett volna. Ott helyben elégtem a tekintetében, olyan tüzes volt. 

– És… – köszörültem meg a torkom –, és te milyen ruhát választottál? – kapkodtam a tekintetem.

Igazán mulatságosnak tartotta a zavarom, kuncogott mögöttem. Bement ő is a mellettem lévő próbafülkébe, ahova bepakolt előzetesen. Hosszú motoszkálással, morgással és sóhajokkal teli percek után végre elhúzta a függönyt. Én pedig kereshettem az állam a padlón a nyálam pedig törölgethettem fel.

Fehér nadrág volt, mégis szoknya hatást érte el az anyaga. A csípő részén az enyémhez hasonló övet hordott csak vékonyabb kiadásban. Hátul bal oldalon elől pedig jobb oldalon csatlakozott a nadrághoz egy vörös anyag, amit a jobb vállára át tudott dobni. A fején neki is korona volt, apró levelekből. És ennyi, csak ennyi takarta a jól kidolgozott idomait.

– Woah!

– Látom tetszik! – vigyorgott.

– Nagyon tetszel... vagyis nagyon tetszik az öltözet. Ügyesen válogattad össze. 

– Akkor meg is van, hogy mi lesz rajtunk a jelmezes bulin!

– Meg – mosolyogtam.

Ekkor tudatosult csak bennem, hogy a legtöbb ismerősöm ott lesz. Sosem láttak még ilyen, vagy ehhez hasonló ruhákban. Kíváncsi leszek az arcukra, arra meg még jobban, amikor meglátják mellettem Noaht. Tudtukkal, majd macskákkal fogok megöregedni és sosem lesz senkim, én pedig beállítok egy szőke félistennel a buliba. Már várom, most először lettem az összejövetel miatta izgatott.