Felperzselve

2. rész

Egy hét telt el, mióta találkoztam Noahval. Az első napokban még izgatottan figyelgettem a telefonom, aztán már csak rá-rá néztem, az utolsó napokban pedig teljesen feladtam.
Egy hitegetős nőcsábász csapdájába estem, én naiv liba.

Anyámtól indultam haza. Holnap szombat, se munka, se korán kelés. Lebeszéltem pár barátnőmmel egy csajos délelőttöt, vásárolgatunk, kajálunk, mozizunk, ha lesz valami jó film. Ránk fér a kikapcsolódás, az utóbbi időben mindenki csak a munkájára koncentrált és a karrierre.

Az ebédünket fogyasztottuk már, egy két táska mindenkinél volt már legalább. Mikor végeztünk, kiszaladtam a mosdóba, majd visszaérve a többiekhez, meglepődve figyeltem fel rá, hogy összesúgva nevetgélnek.

– Mi ez a nagy kupaktanács? – léptem melléjük.

– Nézd csak – mutattak el oldalra –, ott azt az Adonisz férfit!

– Adonisz? – jobbra fordultam.

Tényleg egy Adonisz volt, meg a szőke telefonos hercegem teljesen nagyságban. Kaját vett, kínait, jó sokat.

A csajok szekálni kezdtek, hogy már elvette az eszem, ahogy ledermedtem miután megpillantottam. De az igazság, az, hogy már vissza is jött azóta, csak meglepett a helyzet. Nem gondoltam, hogy itt fogunk találkozni, sőt... azt sem, hogy fogunk még találkozni.

Észrevett minket, mosolyogva nézett végig a barátnőimen, s amikor hozzám ért a tekintete egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcárról, és mire visszatért teljesen másmilyen volt. Ahogy a szemei is. Rám máshogy néz.

Nem azzal a csábos tekintettel, amitől a nők a bugyijukba olvadnak, ilyenkor a tekintete, hogy is mondjam. Őszintébb lesz, kedvesebb. Intett nekem, persze a csajok bökdöstek egyből és noszogattak, hogy menjek oda. Nem akartam, de nem is kellett.
Ő jött. 

Egyenesen előttem állt meg. Azt hittem tovább visz magával együtt olyan gyorsan lépdelt, már elgondolkodtam, hogy hátrálok egy kicsit.

– Szia – búgta. 

Nem nézett másfelé csak rám. A csajok elnémulva meredten figyeltek minket, mintha egy sorozatot néznének és izgulnának mi lesz a következő pillanatban. "Megcsókolja vagy nem? Végre szerelmet vallanak egymásnak?"

– Szia – préseltem ki magamból.

Hiába zártam le magamban a dolgot, mikor újra megláttam megdobbant a szívem és újra reménykedni kezdett, hogy mégsem olyan, mint amilyennek gondoltam valójában.
Hisz csodák léteznek, nem?
Ugye léteznek?

– Holnap ráérsz? – nyalta meg kicsit a száját.

– Anyámnál lesz családi ebéd, így sajnos nem.

– Nem gond, elkísérlek – mosolygott.

– De…

– Kilencre nálad leszek! – indult el.

– Nem is tudod, hol lakom! – szóltam utána, mire visszafordult.

– De tudom! - küldött felém egy puszit a kacsintás után, majd tovább ment.

– Azta... Ez igen, pár pillantással levetted a lábáról! – jött oda Maya. – Holnap pedig be is mutatod az anyukádnak! Olyan gyorsan haladtok, az esküvőről le ne maradjunk! – nevettünk.

– Én is csodálkoztam, hogy neked sikerült, de végre valakinek megakadt rajtad a szeme! – nevetett harsányan Johanna.

– Miért? – néztem rá ridegen.

Kellemetlen lett a levegő köztünk. Ott álltam előtte egy méterre. Igaz nem vagyok agyon sminkelve és kiöltözve sem, mint ő, de ennyire nem kéne lenéznie, mert nem egy órát magammal töltök a tükör előtt.

Kár volt megkérdeznem, sosem jöttem ki Misty kolléganőjével és az új "barátnőnkkel". Sokszor beszól és megjegyzéseket tesz rám, mert nincs bomba alakom. Igen, kicsit husis vagyok, nem egy tipikus gebe plázamacska.

– Hát tudod… – kezdett el artikulálni és mutogatni –, nem bántásból, de van rajtad egy kis plusz, és nem adsz magadra annyit, mint kéne – kérődzött rágóval a szájában.. – Ha gondolod bemutatlak az egyik haveromnak, személyi edző! Gyorsan formába ráz! 

Persze, nekem nincs olyan tökéletes homokóra alakom, nagy kerek melleim. Sosem viselek tökéletes sminket meg a hajam sem olyan, mint aki most lépett ki a fodrásztól és arra vár, hogy lekapják a  paparazzik. De szerintem ettől eltekintve sem kellene ilyeneket mondania nekem.

– Kösz, nem kell... 

– Lehet hogy nem olyan vékony mint mi, de valljuk be! – nézett végig a többieken. – Nem hozzánk jött oda az a félisten, hanem hozzá! – ölelt át Maya. 

– Igaza van, Johanna – állt mellém Misty. – Ezzel kicsit túllőttél a célon.

– Gondoljatok, amit akartok! – duzzogott. – Én csak segíteni akarok neki, hogy teljesebb életet éljen!

– És ha én nem kérek, a TE teljes életedből?

– Miért így lenni jobb? – mutatott végig rajtam.

– Na jó – sóhajtottam –, lelépek.

Összeszedtem a cuccaim és ott hagytam őket.