Felperzselve

5. rész

A várva várt nap is elérkezett délután ötre vagyunk hivatalosak, vagyis akkor kezdődik a buli, de mivel Maya tartja ezért mi hamarabb mentünk segítő kezet nyújtani.

– És hol ismerted meg a mi kedveskénket?

– A bátyám esküvőjén – mosolygott a férfi.

– Hogy figyeltél fel rá? – fordult felé Maya izgatottsággal teli szemekkel.

– Ki volt akadva, mert elhagyta a telefonját! 

– Nem is ő lett volna! – nevettek.

– Hahó! – szóltam közbe. – Én is itt vagyok!

Noah közelebb húzott és megcsókolt.

– Tudjuk Szépségem, tudjuk.

Maya elismerően bólintott, majd magunkra hagyott. Emeletes házukban mindent feldíszítettünk, szó szerint. Pókhálók lógtak mindenhol kis pókokkal vagy nagyobbakkal. A lépcsőfokokat az emeletre - mivel elég széles maradt így is, - mindegyik szélén ott vigyorgott egy töklámpás, más-más arckifejezéssel. Csontvázak hevertek itt-ott, kint egy ember nagyságú boszorkány főzte üstjében a kotyvaszt. Kilóg belőle pár baba rész, meg apróbb állatok, de ha ez nem elég akkor néha el is neveti magát.

A mai napra készített sütikről ne is beszéljünk, ha ínyenc vagy meg se kottyan a látvány, ujjrágcsák, agy torták, szemalakú zselék, zombie cupcake-ek, vér italként pedig ott a puncs, s nem soroltam fel még mindent.

– Lassan menjetek átöltözni! – kiabált le a lépcsőről. – Én is azt teszem!

– Rendben! – kiabáltam utána.

A szobához, amit megkaptunk a cuccainknak, tartozott egy mosdó is, így én elbitoroltam azt a helyiséget átöltözésre.

– Noah, segítesz? – átgondolás nélkül léptem ki a mosdóból.
 
Félmeztelenül állt előttem, a piros anyagot még nem vette fel. 

– Persze, gyere – amikor meglátta, hogy bámulom elmosolyodott. – Vagy én menjek?

– Megyek... persze – haraptam az ajkaimra.

Rám adta a derék részt, meg akartam fordulni, de visszahúzott magához és hátulról átölelt. 

– Ha most nem lenne a parti... – csókolt a fülem tövébe. Vettem egy mély levegőt. – Ha nem kéne innen kimenni – halad lefelé –, ha otthon lennénk…

– Akkor? – fordultam felé.

Végignyalt a száján, majd megcsókolt. Lassan szenvedélyesen, egyre többet és többet akarva. Derekamnál tartott szorosan, s egyik keze elindult lefelé.

– Kész vagytok? – kopogott be Maya.

Felhörgött a férfi.

– Mindjárt megyünk! – szólt ki. – Majd folytatjuk – mosolygott rám és folytatta az öltözködést, én addig kimentem és próbáltam rendbe szedni a gondolataim.

– Minek öltöztél? 

– Kleopátra.

– Gyere, akkor kell egy kis smink!

– Van rajtam.

– Az nem elég! – húzott magával Maya.

Leültetett a székre és besütötte a hajam végét hullámosra, majd egy kis részét hátra tűzte és visszatettük a fejdíszt. Szemeimet kihúzta, mint ahogy az egyiptomiak is tették, s ajkamra barna árnyalatú rúzst kent.
– Hát itt vagytok – lépett be a szobába Noah.