Felperzselve

Befejezés

Beteget jelentettem pár napra, nem akartam emberek közé menni. Úgy éreztem rám van írva, hogy átejtettek, ezért inkább itthon dagonyáztam az önsajnálatomba. Anyám hívott azóta, de nem vettem fel és mielőtt letiltottam volna a számát írtam neki egy smst, ahogy ő szokta. Leírtam neki, hogy mekkora szemétláda és nem tekintem többé az anyámnak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, amit már töltögetett egy ideje velem szemben. De egyik pohár sem feneketlen, nekem is vannak érzéseim.

Noah minden nap hívott, őt valamiért nem volt szívem letiltani. Küldött csokrot és bonbont is, de amikor levittem a szemetet odaadtam egy idős néninek, aki a földszinten lakik. Úgyis most volt a szülinapja.

Visszamentem dolgozni, Mayán kívül hanyagoltam a csajokat, nem akartam beismerni nekik ezt a dolgot, hogy csak azért foglalkozott velem egy férfi, mert anyám lefizette. Főleg nem Johanna előtt, inkább élve temessenek el. Maya volt igaz barát csak közülük, vele mindent megbeszélhettem, de nem értett velem egyet abban, hogy nem adtam Noahnak esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat. Viszont senki sem akarja, hogy kétszer az a tűz, ugyanolyan hibák miatt égesse meg. Én legalábbis így vagyok vele. Feladtam vele mindent kapcsolatban, megfogadtam magamnak, hogy inkább leszek macskás nő, minthogy még egyszer bedőljek egy férfinak is. Mégis... mégis annyira hiányzik.

Hiányzik, nem tudom mi volt valóság az egész megjátszott dologból, de mellette biztonságban éreztem magam, és mintha nem lennének akadályok előttem, mert mindent le tudok győzni. Most, hogy nincs itt, elvesztem ezek nélkül az érzések nélkül.

A munkahelyemre is küldött Noah virágokat és bonbont. Mindenki meglepetten konstatálta, hogy van egy titkos udvarlóm. Lepleztem, hogy mi miatt kapom őket és úgy tettem, mintha igazuk lenne. Volt, hogy személyesen eljött, de amikor észrevettem nem mentem oda, hanem a hátsó kijáraton osontam ki. Ha odamentem volna hozzá, ha belenézek a csillogó szemeibe és meglátom a mosolyát nem tudnám tartani magam. Még lehet én kérnék bocsánatot, amiért így viselkedtem vele.

Hazaértem egy bevásárlás után, anyám már az ajtóban topogott. Megtorpantam mikor megláttam, vettem egy mély levegőt, megkerültem és keresgettem a kulcsot a táskámban.

– Ennyi? Itt áll az anyád előtted és nem zavar? 

– Nem.

– Én neveltelek fel, több tiszteletet!

– Tudod, az sem érdekelt volna, ha kidobsz az utcára! – néztem rá. 

– Hogy merészelsz velem… – anyámat a nyíló bejárat szakított félbe.

– Drágám! Végre hazaértél! 

Noah lépett ki az ajtómon, s magához húzott egy csókra.

– Ön mit keres itt? – nézett anyámra.

– Hát nem téged az is biztos!

– Menj el, senki nem kíváncsi rád! – böktem oda anyámnak, majd betoltam a férfit az ajtón és magunkra zártam azt. 

Anya kint, Noah bent. Egyikkel sem akartam szembenézni. Lesz elég erőm hozzá? Kitudok tartani az elhatározásaim mellett?
Lassan megfordultam. Kezeivel az ajtóra csapott a fejem mellett, majd megcsókolt, miközben a bejáratnak neki nyomott.

– Mielőtt bármit is mondasz!

– Nem akarom hallani – hangom remegett.

Megcsókolt.

– Addig folytatom, amíg csendben nem maradsz – suttogta az ajkaim köze.

– Akkor sosem akarok csendben maradni –
néztem a szemeibe.

Elmosolyodott. Szenvedélyesen megcsókolt, érzékien.

– Múltkor te folytottad belém a szót, most fordítva lesz.

– Hallgatlak.

– Az elején tényleg fizetett érte, hogy veled legyek, de – nyomta meg –, akkor még nem ismertelek. Felbérelt volna, anélkül is, hogy ilyen munkaköröm lenne.

– Milyen?

– Magánnyomozó – felelte halkan. – De aztán telt az idő és megismertelek, ezután csak azon kaptam magam, hogy folyamatosan rád gondolok.

– Akkor is csaptad volna a szelet, ha nem bérelnek fel?

– Már akkor is szemrevalónak tartottalak, de nem hittem, hogy beléd is tudnék szeretni.

– Mi változott?

– Megismertelek, és már rég visszamondtam a munkát. Nem akartam érte pénzt elfogadni, mert beléd szerettem! – legördült az első könnycseppem. – Szeretlek, érted? És nem azért tettem meg azokat a dolgokat, amiket, mert fizettek érte, hanem azért mert meg akartam tenni, szóval most csukd be a szemed aztán, ha szólok nyisd ki! 

– Miért?

– Csak csináld! Nem terveztem, hogy anyukád ideállít…

– Már nem az anyám – sóhajtottam.

– Becsukod?

– Be.
 
Egyeztem bele, majd lehunytam a szemeim. Szöszmötölést hallottam távolabb tőlem, majd a hangját, hogy mehetek.
Kinyitottam a szemeit, eddig észre se vettem, igaz nem is láttam mögé. Rózsaszirmok borították a padlót két csíkban egy utat kijelölve. Mellettük illatos gyertyák díszelegtek, a redőny leengedve, kellő félhomályt biztosítva a hangulathoz. Vettem egy mély levegőt, leraktam az ajtó melletti szekrényre a táskám, a fogasra a kabátom és elindultam. Félúton lerúgtam magamról a cipőt és a földre dobtam a pulcsim és haladtam tovább. Elmentem a konyha és a fürdő mellett, majd befordultam a nappali felé. Az asztalon egy rakat kínai kaja - a kedvenceim, - mindenhol gyertyák és ő. Noah ott állt abban az öltözetben amit akkor viselt amikor megismerkedtünk.

– Szia, Noah Smith vagyok – lépett elém egy szál rózsával. – Kezdhetünk tiszta lappal?

– Kezdhetünk – rámosolyogtam.

Meg akart csókolni, de elhúzódtam.

– Ha ehetek előtte, utána bármit csinálhatsz velem. De éhen halok – pillantottam a terülj-terülj asztalkámra.

Elnevette magát, még talán a könnye is kicsordult.

– Rendben, együnk!

Mutatott a kanapé felé, ahogy elléptem mellette nyomott egy puszit az arcomra. 

– Végre!

– Nem ettél ma?

– Reggel egy kávét ittam, meg a munkahely felé megettem egy kakaós csigát.

– Délután öt óra!

– Nem voltam éhes – vontam vállat.

– Ilyet többet ne csinálj!

– Miért is ne?

– Mert bünti lesz – vigyorgott.

Kinevettem.
Megvacsoráztunk, majd elpakoltam. Sokat beszélgettünk utána arról mi is történt igazán kettőnk között az elmúlt időszakban. Nem tudom meddig marad így, de most tiszta lappal kezdjük, csak az egymás iránti érzéseink nem változtak.
 
Filmezés közben Noah felpattant a kanapéról és felém nyújtotta a kezét.

– Mi az? – pislogtam rá értetlenül.

– Azt mondtad kaja után bármit megtehetek veled – nyalta meg az ajkait, ahogy végignézett rajtam.

Dehogy mi történt ezután, és hogy alakult a kapcsolatunk, azt csak ezek a falak tudják és a hálószoba sokat látott ajtaja.