Szeretni és szeretve lenni (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)

⪦Tíz⪧

Reggel fél hétkor valaki kopogott az ajtón. Xie Lian a konyhaasztalnál rakta ki a tányérokat és evőeszközöket, míg Hua Cheng a reggelit készítette. Tojásrántotta illat lengte be a hatalmas konyhát. Hua Cheng reflexből indult volna ajtót nyitni, amikor Xie Lian intett neki, hogy hagyja csak, megnézi ki az. Senki nem szokta ilyen korán keresni Hua Chenget, meg úgy általában. Az utolsó akinek ajtót nyitott, az egy hónappal ezelőtt Xie Lian volt. Xie Lian fehér papucsában, ásítítást elnyomva nyitott ajtót. Mosolygós, kedves arc, fiatal nő tekintetével találkozott. Néhány centivel alacsonyabb Xie Liennél. Világoszöld, csipkés ruhája térdközépig ért, ruha ujja könyékig takarta karját. Cérnavékony ezüstnyaklánc csillant nyakában, amihez  illett a fülében lógó fülbevaló. Fekete haja fenekéig ért, amit kétoldalt egy csattal valamennyire hátrafogott. Nem sminkelte túl magát, ajkain alig, de éppen tökéletesen látható korall színű rúzsa. Vékony lefedett kartondobozt tartottak, aminek minden oldalát egy lyuk. Arcbőre tökéletes, ahogy alakja is, biztos mindig a legjobb kozmetikumokat használja és a legkiválóbb minőségű ételeket fogyasztja. A fiatal hölgy kisugárzása színes életöröm, vidámság és jóság, amitől az ember rögtön jobb kedvre derül. 

- Segíthetek valamiben? - szólalt meg elsőként Xie Lian, szelíd mosollyal. 

A nő átnézett Xie Lian mindkét válla fölött. - Hua Cheng itthon van? - kérdezte ő is, közben viszonozva Xie Lian mosolyát.

- Ki keresi? 

- Ó - nevetett. - A menyasszonya vagyok. És te, ki vagy?

Xie Lian arcára fagyott a mosoly. Megköszörülte a torkát. - Most már nem tudom - gondolta. - Elnézést, csak egy pillanat. - Hátrált egy lépést és azelőtt becsukta az ajtót, hogy a nő bármit mondhatott volna. 

Sietős léptekkel tért vissza a konyhába. A tányérokon ott gőzölgött a kész rántotta. Hua Cheng két pohár vizet tartott kezeiben, lerakta a tányérok elé. 

- Gege, ki volt az? - egyenesedett fel Hua Cheng. 

- Khm... 

- Gege? Mi a baj? - sétált oda Xie Lian elé. 

Xie Lian felvonta egyik szemöldökét. - A menyasszonyod keres. 

Hua Cheng szemöldökei felszaladtak, majd visszaestek. Mély, fáradt sóhajt hallatott. Szó nélkül, kikerülte Xie Liant és az ajtóhoz sietett, nyomában Xie Liannel. 

- Mit akarsz, Qingxuan? - tért a lényegre mogorván Hua Cheng. 

- Szép reggelt, A-Cheng - csicseregte. 

- Addig az volt, míg nem jelentél meg. - Hua Cheng hátranyúlt Xie Lian csuklójáért és maga mellé húzta. - Gege, ez itt Shi Qingxuan, a VOLT menyasszonyom - nézett végig összehúzott szemekkel Shi Qingxuanon, utána vissza gyöngéden Xie Lianre. - Anno apám döntötte el, nem volt beleszólásom, de végül felbontottam az eljegyzést. 

Xie Lian összezavarodva váltotta tekintetét Hua Cheng és Shi Qingxuan között. - Azt mondtad - nézett Shi Qingyuanra -, hogy a menyasszonya vagy. Jelen időben. - Bár nem értette, miért mondta a nő, hogy Hua Cheng menyasszonya, kő esett le a szívéről, hogy nem volt szerelmes belé. 

- Hajlamos hülyeségeket beszélni - mondta Hua Cheng. - Csak amikor kinyitja a száját, máskor nem - vonta meg vállát könnyedén. Xie Liannek különös volt a nővel való viselkedése. Merőben más, mint ahogy vele bánik. 

- Ó - szólalt meg Shi Qingxuan. Shi Qingxuan mosolyában Xie Lian némi perverziót vélt felfedezni, de ezt olyan természetes bájjal és tavaszi virágok frissességével tette, hogy bárki azt gondolná, Xie Lian megőrült. Saját maga is azt hitte, csak rosszul látta. - Nos - nézett Xie Lianre -, te ki vagy? 

- Én... 

- Gege, nem kell válaszolnod - szólt közbe Hua Cheng. - Shi Qingxuan őrült. Csak ne vegyél róla tudomást és menjünk reggelizni. 

Xie Lian pislogott. Ennyire udvariatlan dolgot nem tudna megtenni. 

- AH! - kiáltott fel Shi Qingxuan. - Ti együtt reggeliztek? - kerekedtek ki a szemei. - Most már tényleg tudnom kell, ki vagy te? - vigyorgott Xie Lianre. 

- Öhm... Xie Lian vagyok. Hua Chengnél vendégeskedem... 

- Atya gatya! Hogy vetted erre rá? 

- Nem vettem rá semmire. Ő erősködött. 

Shi Qingxuan pillantása arra engedte következtetni Xie Liant, hogy a fiatal nő nagy megerőltetéssel tudja csak elhinni, hogy ilyen tényleg létezik. 

- Erről még szót ejtünk! - szögezte le Shi Qingxuan. - Most viszont, ha már a kutyákról beszéltünk...

- Nem esett szó egyszer sem kutyákról - vágott közbe Hua Cheng. - Mondtam, hogy őrült - mondta Xie Liannek. 

-...Ejtsünk szót a macskákról! - folytatta Shi Qingxuan vidáman. Hua Cheng engedélye nélkül betolakodott a két férfi között a lakásba, célirányosan a nappaliba. 

Hua Cheng sóhajtott. Becsukta az ajtót és mindketten bementek. 

- Minek jöttél? - kérdezte hidegen Hua Cheng, közben az ajtókeretnek dőlt háttal. Aznapi sötétvörös ingének ujját feljebb tolta, vissza a könyökéig. 

Shi Qingxuan megköszörülte torkát, beszédhez készülve. Szóra nyitotta száját.

- Rövid verziót - parancsolta Hua Cheng. Se türelme, se kedve nem volt elég ahhoz, hogy hosszú monológot hallgasson a macskákról. 

- Rendben - fújta. - Pedig igazán csudajó beszéddel készültem! - erősködött, de aztán elengedte. - Azért jöttem, eme csodás reggelen, hogy esélyt adjak neked arra, jópontot szerezz ahhoz, hogy a mennybe kerülj! 

- He? 

- Ugyan már, Hua Cheng! Mindketten tudjuk, hogy halálod után a pokolba kerülsz, de mivel dögös vagy, szellem vagy démonkirály lesz belőled. És mert jól áll a vörös - tette hozzá. 

- A. Lényeget. - ismételte Hua Cheng, immár erősen megfogyatkozott türelemmel. 

- Hehe - nevetett feszengve Shi Qingxuan. Lerakta a kartondobozt az üvegasztalra és levette a tetejét. - Szegénykéknek nincs hova menniük - nézett kiskutya szemekkel Shi Qingxuan Hua Chengre és Xie Lianre. 

Xie Lian közelebb lépett. Egy fekete és egy fehér pamacsot látott meg mozgolódni. Fiatal macskák. Xie Lian tekintete ellágyult. Shi Qingxuan ragadozó szemekkel észlelte Xia Lian gyengeségét. 

- Szegénykék! Oh, szegénykék - törölgette le Shi Qingyuan hajával a nemlétező könnyeit. - Nincs hova menniük. Ha nem jöhetnek hozzád, Hua Cheng... ki tudja, mi lesz velük, hova kerülnek. 

- Felejtsd e... - Hua Cheng még mielőtt befejezte, látta, hogy néz Xie Lian a macskákra. Pislogott. - Gege szeretné, ha maradnának a dögök? - fordult Xie Lian felé. 

Xie Lian nem tudta, mit feleljen. Ez Hua Cheng lakása, Hua Cheng pedig láthatóan nem akar benne macskákat. - Nekem... nem lenne ellenemre, de nem is ragaszkodom... - A kismacskák egyszerre álltak két lábra, a doboz szélére támaszkodva. Xie Liant nézték. Xie Lian szereti az állatokat, viszont általában fordítva ez nem igaz. 

- De furcsa - jegyezte meg Shi Qingxuan. - Pedig a macskák maguknak valók, mégis úgy tűnik, máris megkedveltek téged - mondta Xie Liannek. 

- Ch. Még jó - forgatta szemeit Hua Cheng. - Gegét nem lehet nem szeretni - közölte tényszerűen. Percekig nézte Xie Liant és a macskákat. - Rendben - sóhajtotta. - Maradhatnak - adta áldását. 

- EZ AZ! - kiáltotta győzelmét élvezve Shi Qingxuan. - Reménykedtem, hogy ezt mondod. A kocsimban van alom, alomtálca és minden szükséges, ami E-Mingnek és Rouyenek kelleni fognak. 

- E-Ming? Rouye? - nézett Xie Lian. 

- A fekete cica E-Ming, a fehér Ruoye. Jóstehetségemmel látom, látom előre, hogy imádni fogjátok egymást! 

Shi Qingxuan hatalmas életkedvétől Hua Chengnek kezdett elmenni a sajátja. Az asztalra pillantott. Morgott valamit az orra alatt. Kezd kihűlni a rántotta.