Szeretni és szeretve lenni (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)

⪦Hat⪧

Hua Cheng a fürdőszobába vezette Xie Liant. Szemeteszsákját elvette a férfitől és elment berakni a mosógépbe a ruhákat, az iratait a konyhapult szélére. Hua Cheng sokadjára biztosította Xie Liant, hogy nem okoz neki gondot, mindezt végtelen türelemmel és kedvességet hordozva mély hangjában. Xie Lian nem is tudta megmondani, mikor élvezhetett utoljára melegvizet. A volt lakásában lévő bojler Xie Lian születése előtt is már rossz volt, csak hideg víz jött belőle. Minden fürdés új értelmet adott Xie Lian merevedésének. Nem nemiszervileg, ó nem, dehogy. Mindig, mikor végzett, mozdulni is alig tudott, úgy vacogott. Nyáron nem volt olyan rossz. Ha nap közben hagyott kint a párkányon néhány edény vizet, estére langyos lett. Azokat a másoknak riasztó hőséget nevezte mennyei áldásnak. Hua Cheng fürdőszobája minden képzeletet és létező és létezetlen csodát meghaladt, már ami a tisztálkodást érinti. Anno, amikor még gazdagok voltak, akkor sem volt ekkora egyik fürdőjük se. Egyik sarokban zuhanykabin, másikban sarokkád, a legnagyobb, amit valaha látott. Hua Cheng nem veti meg a kényelmet és a pénzt. Xie Lian választása, hogy zuhany vagy kád, igen csak törte a fejét. Kádat maximum kidobva látott, használni nem használt, ezért csábította az elképzelés, hogy ő és egy kád meleg víz, ahogy elmerül benne. Másrészt, ami végül győzelmet aratott, nem akarta nagyon fogyasztani a vizet és oly rég látta ahogy a gőz száll, mert meleg a víz, hogy nem bírta kíváncsiságát visszatartani és szinte nyaktörően lépett be és húzta be az ajtót. Hua Cheng előkészített Xie Liannek tiszta ruhát. Mivel nem volt felkészülve és a méreteit se tudja, egyik fehér, hosszú ujjú felsőjét és szintén fehér melegítőnadrágját tette ki. Hua Cheng mindenre gondolt. A minden alatt Xie Lian mindenre gondolt. Boxeréből is adott egyet neki, feketét, és zokniból is, fehéret, és a legutóbbi fehér papucs. A póló ujjait Xie Lian könyökéig tűrte. Megnézve magát a tükörben az volt az első gondolata, hogy megtestesült hóemberként fest. Mégis, úgy találta, a fehér illik hozzá. 

Kilépve a fürdőszobából - törülközővel a nyakában - járta át igazán az érzés, tisztán és üdén, hogy mennyire jó érzés tisztának és üdének lenni. Eldöntötte, ezt elraktározza magában a következő néhány évre. Xie Lian orrát megcsapta a lakásban szálló, ízletesnek tűnő étel illat. Hal, hogy pontos legyen. Összefutott a nyál a szájában. Ilyen közelről utoljára akkor érzett halat, amikor egy neves étterem előtt szedett szemetet. Mennyei illatok, de a Hua Cheng konyhájából szállingózók ezerszer, tízezerszer jobbak. Ha lenne pénze, nagy összegben fogadna, hogy egyetlen falat az ízek orgiája, a mély eufória. Ettől pedig Xie Lian megijedt. Más otthonát lakja, más ételét fogyassza, valakinek a vendégszeretetét kapja - teljesen ingyen. 

- Ez így nem helyes - gondolta Xie Lian. 

Xie Lian hűvöset érzett. Hua Cheng biztos ablakot nyitott, nehogy megmaradjon a szag. Na igen, hallotta hírét, hogy halnak a szaga veszélyes ellenség, jobb kiereszteni minél előbb. Kíváncsiskodva lépett be a konyhába. Pislogott néhányat, próbálta visszatartani. Nem tudta. Hapci. 

A háttal álló Hua Cheng megpördült, ránézett a fejével sajnálkozó Xie Lianre, utána gyorsan az ablakhoz lépett és becsukta. 

- Gege - szólalt meg Hua Cheng. Ajkán alig látható mosoly derült. - Kérlek, gyere a nappaliba. 

Xie Lian így tett. A nappaliba lépett, amely némán kiáltotta Hua Cheng ízlését a sok vörössel, fekete-fehérrel és némi arannyal, fiatalossággal, korszerűséggel és eleganciával. Hua Cheng a a kanapé melletti bőrfotelbe ültette. Kérte, várjon egy kicsit. Mikor visszajött, kezeiben hajszárítót és fésűt tartott. Bedugta a konnektorba, a fésűt lerakta a fotel előtti üres üvegasztalra.  Xie Lian nyúlt a fésűért, de Hua Cheng gyorsabbnak bizonyult nála. Elvette a fésűt és rendíthetetlenül tartotta. 

- Gege megengedi, hogy megcsináljam a haját? - kérdezte kisgyerekhez hasonló izgatottsággal. 

Xie Lian nagyra nyitotta szemeit. - Köszönöm, de... meg tudom magam is csinálni - mosolyodott el. 

- Tudom, de szeretném. 

Hua Cheng szeretné. Xie Lian nem tudja, Hua Cheng miért szeretné, de akkor is szeretné. Xie Lian sokat köszönhet Hua Chengnek, kérjen tőle bármit, Xie Lian legjobb tudása szerint teljesíti. Azonban Hua Cheng nem szokott magának kérni, ezt lehet első alkalomnak nevezni, és ezt se nevezhető önös kérésnek. Xie Lian mosolya kiszélesedett. - Hálásan elfogadom - bólintott.

- Köszönöm, gege. 

Hua Cheng bólintott, majd a fésűvel és hajszárítóval eltűnt Xie Lian mögött. Erős zaj ütötte fülét, Hua Cheng bekapcsolta a hajszárítót. Xie Lian percekkel később közel érezte magát a nosztalgikus síráshoz. Olyan rég nem foglalkozott vele senki. Ez melegséggel árasztott el szívét. Lehunyta szemeit és hagyta magát beleolvadni, ahogy Hua Cheng úgy fésüli  haját, mintha a legtörékenyebb, legbecsesebb porcelán lenne, ami a legnagyobb odafigyelést igényli. Lehet csak képzelte, mintha kuncogást hallott ki maga mögül egy pillanatig, aminek emlékét gyorsan elnyomta a hajszárító moraja. 

Hajszárítás után Hua Cheng még egy kis ideig szellőztetett, utána asztalhoz ültek vacsorázni. Xie Lian számára ez a királyi lakoma, mely szeme elé tárult, áldásként borította térdre lélekben. Soha nem hitte, hogy láthat még ilyet személyesen, házikosztot, amit nem csak nézhet. Bár ma már megtudta ebédnél Hua Cheng főzési tehetségét, a friss, gőzölgő hal és a rizs mennyei pompában fénylett Xie Lian szemében. Különös látni, hogy Hua Cheng a gazdagsága ellenére senkit nem akar beengedni, hogy takarítson vagy főzzön, mindent egymaga csinál. Xie Lian pálcikával szedett a tányérján fekvő halból, fújta egy kicsit, utána egy kis rizzsel együtt szájába vette. Nem tévedett. AZ ÍZEK ORGIÁJA! Sokat és sok emberrel szexelt már, de egyik orgazmus sem hasonlító össze Hua Cheng ételével. Hua Cheng elégedett arca láttán Xie Liannek egyértelmű volt, hogy kitalálta, gondolatban éppen dicséri főztjét.

- Örülök, hogy ízlik - nézett fel Xie Lianre. - Ennek a halnak története van.

- És, mi az? - érdeklődött Xie Lian kíváncsian. 

- Egyik ismerősöm adta - mondta az öröm leghalványabb jele nélkül. Ha valaki halat ad, az nem örömteli?

- Milyen figyelmes - mosolyodott el Xie Lian. 

- Egy fasz - húzta Hua Cheng a száját, aztán falatot tett a szájába. 

- Ugyan, miért? 

Hua Cheng nyugodtan megrágta és lenyelte, utána válaszolt.

- Ennél - mutatott az ízletes halra - rondább halat egyik világ sem látott soha - fintorodott el. 

- Pedig szerintem igazán impozáns.

- Csak azután, hogy felvágtam és megsütöttem Qi Rongot. 

- Qi Rong? - pislogott Xie Lian. 

Hua Cheng a halra mutatott. - Qi Rong. Az a fasz Qi Rongnak nevezte el. 

Xie Lian lenézett a halra. - Nyugodj békében a halmennyországban, Qi Rong - gondolta.