Szeretni és szeretve lenni (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)

⪦Tizenöt⪧

Két héttel később, Xie Lian teljesen felépült. Tényleg csak enyhe agyrázkódás volt. A két alatt Xie Lian, bizonyos könnyítések miatt, merthogy Hua Cheng éjjel-nappal ott volt, hogy bármiben segítsen, úgy alakult, hogy Hua Cheng szobájába költözött át, ideiglenesen, amiből aztán végleges lett. 

Éppen reggeliztek az étkezőasztalnál. Hua Cheng újságot tett le Xie Lian tányérja mellé. Xie Lian csodálkozott, Hua Chenget soha nem érdekelték a napilapok. Ahogy megnézte a címlapot, megértette. Xie Lian sokatmondó pillantást vetett Hua Chengre, aki rendkívül elégedettnek tűnt, és Xie Lian biztosra vette, nem a rántottától. 

- Hua Cheng, ugye nem te voltál? - kérdezte két falat között. 

Mo Niut letartóztatták, a bírósági ítéletig rács mögött marad, és valószínűleg utána is. 

- Én ugyan nem - felelte. - Shi Qingxuan viszont jó munkát végzett. - Ajkain kárörvendés ült ki. - Megérdemelte az a szarkupac. - Mindezek szavak kiejtése közben a villájára szúrt tojást figyelte. Ha lehet ilyet gondolni, ha nem, ha Xie Lian lenne a tojás helyében, varázslatos módon tojna tojásokat félelmében. 

- Ma folytatom tovább a munkakeresést - terelte a témát Xie Lian. 

- Gege... 

- Ne kezd megint, hogy eltartasz, mert tudod, hogy nem megyek bele - sóhajtotta lemondóan Xie Lian. Az utóbbi két hétben ahányszor szóba került a munka és a munkakeresés szó, Hua Cheng annyiszor mondta, nem kell munkát keresnie, és Xie Lian pont ugyanannyiszor utasította el. 

- Nem ezt akartam mondani - mondta Hua Cheng. 

- Ó - gondolta Xie Lian. 

- De ez sem rossz ötlet - tette hozzá csöndesen. - Azt akartam mondani, hogy az a bolond szuka üzeni, talán állást ajánlj neked. 

Xie Lian villájáról leesett a tojás. - Tessék? - pislogott. - Mit mondott Shi Qingxuan? 

- Milliomos asszonyság álma, hogy virágüzletet nyisson, amit nem csak berendez, hanem dolgozik is benne. És ehhez szeretne maga mellé valakit, aki vele dolgozik. Merthogy biztosra veszi, egyedül egy hét alatt csődbe menne az üzlet, mert mindenkit elijesztene a buzgóságával - mesélte. 

- És miért pont rám gondolt? 

- Mert kedvel téged. Biztosra veszem, hogy kémkedni akar az a liba - gondolta. Shi Qingxuan az első Hua Chengéknél tett látogatás után annyira fellelkesült, hogy elkezdte shippelni Xie Liant és Hua Chenget. A nő kétnaponta érdeklődött felőlük, kettejükről, de Hua Cheng soha nem válaszolt. Csak és kizárólag azért nézte el Qingxuan zaklatását, mert segített rács mögé küldeni Mo Niut, máskülönben már letiltotta volna az üzeneteit. - Én pedig - folytatta - említettem neki, értesz a virágokhoz, hogy melyiknek mi a neve, és persze a gondozásukhoz. 

Xie Lianon csodálkozás ült ki. Hua Cheng még egy kaktuszt sem tart otthon, a virág szó eddig szóba sem került köztük. 

- Honnan tudod? - kérdezte Xie Lian. 

Valóban, Xie Lian ért a virágokhoz. A kiskora nagy része a kertben telt. Családi időtöltés volt segíteni Xie Liannek és apjának segíteni Xie Lian anyjának. Márpedig a kertjük, akárcsak a házuk, hatalmas volt. A kertjük festői színpompa a megszámlálhatatlanul sok virágtól, melyek illatoztak és tették a dolgukat a gondoskodástól, szépen néztek ki. 

Hua Cheng az ehhez hasonló kérdésekre mindig kitérő választ adott, mintha a múlthoz tartozna, ami már nem tér vissza, és amire úgy tűnik, Xie Lian nem emlékszik. Tény, hogy a baleset, amiben a szülei meghaltak, utána volt némi gondja az emlékezetével, de aztán idővel mindenkivel, akivel találkozott, tisztán emlékezett. Ezért sem hitte, hogy Hua Cheng lenne a kivétel. Vagy igen? Xie Lian már nem tudta, Hua Cheng pedig nem tisztázta. Xie Lian nem adta fel. Ha nem ma, nem is holnap, de életük folyamán Isten a tanúja, megtudja az igazat.