Szeretni és szeretve lenni (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)

⪦Tizennégy⪧

Hua Cheng, Xie Lian tiltakozása ellenére, kihívta az orvost. Xie Liannek nem volt ereje ahhoz, hogy küzdjön Hua Chenggel, és tényleg rosszul érezte magát. Míg az orvosra vártak, Hua Cheng először is segített Xie Liannek megtisztálkodni. Lavórba vizet eresztett, kivitte és letörölte Xie Lianről a hányást. Új felsőt hozott Xie Liannek, egy fehéret, amit szintén egy kis segítséggel tudott felvenni, egyáltalán levenni magáról azt amit összehányt. Elmondhatatlanul szégyellte magát. Hua Cheng mindenben készségesen segítette Xie Liant, nyugtatta, hogy neki ez nem okoz gondot, de ez nem nyugtatta Xie Lian szívét. Mondta, hogy az előszobában bűzölgő hányást feltakarítja őt, de Hua Cheng leszögezte neki, hogy ő csinálja meg, nem engedi, hogy gege felálljon onnan, míg orvos nem látta. Hua Cheng sietve tűntette el a hányást. Nem azért mert szégyellte volna az orvos előtt vagy mert annyira zavarta a szag. Minél hamarabb vissza akart menni Xie Lian mellé. Egyszer ránézett az órára. Igaz, hogy éjjel fél kettő múlt, és nincs tíz perce, hogy felhívta az orvost, mégis motoszkált a fejében a haragos gondolat, miszerint ha nem érkezik meg legkésőbb tíz percen belül, egy másodperccel sem később, talán tesz egyet s mást, hogy a doktor karrierje napokon belül a jelenlegi életszínvonala magasságával ellentétes irányba zuhanó repülésben tartson lefelé, míg végül földet nem ér, amiből soha többet nem áll fel. Nem tudta, hogy a gondolatai vagy a szerencse ereje munkálkodott, az orvos néhány perccel később kopogtatott az ajtón. Hua Cheng ritkán hívta a magánorvosát, de amikor igen, akkor olyan sebesen sietett, hogy a világ másik végén tartózkodva se állítaná meg senki, hogy rövid időn belül ott legyen szolgálatkészen. 

Xie Lian kikérdezése és vizsgálata után megvolt az eredmény, nem is kérdéses, mi a probléma. Enyhe agyrázkódás. Xie Lian elmesélte, mi történt. Nem mert Hua Chengre nézni közben, de el tudta képzelni, milyen lehet az arca, miközben mondja, leesett a sámliról és egy nehéz doboz fejet találta, a többi csak ráesett, és még a földdel is koccant egyet a feje esésnél. Igen, határozottan agyrázkódás van. Alapvetően talán nem lett volna ennyire súlyos, de amikor Xie Lian egymaga, sétálva jött, nem pihent, nem állt meg, nem ült le, csak ment és ment, segítség nélkül, szédülve, a szédülés rosszabb lett, amit követett a hányinger. Az orvos egyszerre becsülte a fiatal férfit nem mindennapi cselekedetéért, amiért képes volt erre, és szidta meg orvosként gondolkodva, hangot azonban nem adott ezek egyikének se. A súlyosnak kinéző tünetek összessége ellenére, legalább egy hét pihenést javasolt. Ezalatt kerülje a terhelést, fokozatosan haladjanak, sétát is csak mértékkel, feküdjön sokat, ne hajolgasson, ne változtasson hirtelen irányt, ne forogjon. Amennyire ezt a 21. században meg lehet tenni, pontosabban kibírni, egy hétig ne internetezzen. Xie Lian inkább magában tartotta, hogy az elmúlt években, ha akarta se tudta volna igénybe venni a netet. 

Miután Hua Cheng becsukta az orvos mögött az ajtót, megszólalt. 

- Megölöm Mo Niut - sziszegte fagyosan. - Tönkreteszem, míg nem csúszómászóként fog kéregetni az aluljáróban.

- Hua Cheng - sóhajtotta Xie Lian -, kérlek, ígérd meg, hogy nem teszel semmit - kérte a kanapén feküdte, csukott szemekkel. 

- Ugyan miért ne? - horkantotta. Hangjában perzselő düh és ellenszenv keveredett, mind Mo Niut égetve. - Az sem lenne elég, ha börtönbe juttatnám és lefizetném az összes rabot, hogy ejtsék ki a szappant az undorító kezéből, hogy aztán mindegyik megbassza azt a szarházit, míg végül véresre szakad az ánusza! Utána le kéne vágni a péniszét, hogy utolsó vacsorának szolgálják fel neki! - melegedett bele Hua Cheng. 

Xie Lian soha nem hallotta Hua Chenget ennyire dühösnek, pedig volt már néhány alkalom. 

- Ne szennyezd be magad, hogy vele foglalkozol. Kérlek szépen.