Tamaki Amajiki x Reader /befejezett/

1. rész (Ki is vagy te..?)

Új volt. Minden. Új ház, új élet. Új iskola, új barátok. Még jó, hogy a szüleim nem változtak. Egy sűrű, viszont csendes utcában volt a házunk, nem messze az U.A.-tól. Nagyon izgultam, mert sok jót hallottam a diákokról, és a nagy 3-asról. Őszintén, kicsit féltem is. Tudni illik rólam, hogy nem vagyok az az idegeskedő típus, de nem is az a nyugodt. Persze, ez a viselkedésemen meglátszik. Nem mondom hogy csöndes vagyok, de nem beszélek sokat. Félni, sokszor szoktam, de gyorsan le esik, hogy nincs okom.. Már ha olyan a helyzet.
A képességem, az őrszem. Hirtelen, ha akarok mindent látok, és ha valakire ránézek, elmerül benne, és szinte olyan, mintha irányítanám. Elkezdtük a berendezkedést, ami azért nem volt egyszerű.
Miután anyáékkal végleg befejeztük a ház berendezését, elmentünk egy étterembe ünneplésként. Mivel egyke voltam, nem kellett a pénz tárcát kifosztani. Ettünk egy tál sushit, meg egy kis rament is. Mivel, ahonnan jöttem, nem volt annyira sűrű, hogy evőpálcával együnk, elég ügyetlen voltam, amin apukámék jót nevettek, de végül én is bele jöttem.
Hazaértünk, egy kicsit még beszélgettünk, majd elmentem aludni.
"Lehet, hogy nem fog menni a beilleszkedés.. Lehet engem fog utálni mindenki.. Lehet hogy el leszek nyomva a képességem miatt.. Vagy rosszabb.. Nem láthatom a nagy hármast..!.." Nem kellett volna ilyeneken törnöm a fejem. Szinte semmit nem bírtam aludni a nyugtalanságtól. Sokat forgolódtam..
Ekkor meg szólított egy lágy hang.
-Kislányom..! Kelj fel. Ma van az első napod az U.A.-ben..!- anyukám volt.. Az U.A. hallatán, egyből felkaptam a fejem. Anyukám meglátta a szemeim és elszörnyedt.
-J-jól vagy..?! Aludtál egyáltalán..? kérdezte aggódó hangon.
- I-igen anyu. Jól vagyok. Nehezen aludtam.. Egyből a legrosszabb dolgokra gondoltam. De minden rendben..! - és egy elégedett mosollyal ajándékoztam anyámat. Megöleltem, és neki indultam fogat mosni, reggelizni, és az ilyen szokásos reggeli rutinok.
"Mindjárt. Kilépek az ajtón.. És elindulo-.."
-Mit csinálsz te jány..?- szakította meg a hősies gondolat menetem apám. Jót kuncogott rajtam.
-Apaa..!- szégyeltem el magam enyhén.
-Na.. -puszit nyomott a homlokomra- Menj, és ne okozz csalódást..! Bízok benned. Jó lesz minden, hidd el! -mondata végére megajándékozott egy nyugtató mosollyal.
Integettem még párat a szüleimnek, majd az U.A. felé vettem az irányt.