ADDICTED || WOOSAN

==21==

Yunho gyorsan elpakolt maga után. Nem csinált nagy felfordulást, ezért döntött úgy, hogy gyorsan összepakol. Igazából még senki sem volt fent, mindenki aludt.
~Yunho?-egy álmos Mingi jelent meg a konyha ajtajában. Haja össze-vissza állt, ruhája lecsúszott válláról. Yunho tagadni sem tudta volna, igenis szívdöglesztően nézett ki ilyenkor Mingi. Mellé a reggeli mély hangja csak még ellenállhatatlanabbá tette a fiút.
~Jó reggelt.-ébredt fel álmodozásából Yunho. Egyszercsak elveszett gondolataiban.
~Azt hittem mellettem leszel, mikor felkelek.-biggyesztette ajkait Mingi, mint egy kisgyerek. Yunho akaratán kívűl is mosolyogni kezdett.
~Hiszti helyett keltsük fel a többieket.-Yunho a fejét rázta, utána elindult a vendégszoba felé. Magabiztosan nyitott be oda, nem számított arra a látványra, ami fogadta. Wooyoung szinte majdnem teljesen Sanon feküdt, lábát átdobta az idősebb derekán. San, eközben szorosan ölelte magához a fiút, arca Wooyoung szőke tincsei között volt. Yunho és Mingi sokkoltan ácsorogtak az ajtóban. Pár percig nem is reagáltak semmit. Végül egymásra néztek, és egy mindent tudó tekintettel indultak el a páros felé. Mingi egy kattanás hangot hallott maga mellől. Amint odafordult Yunhot látta meg, aki éppen fotózza az alvó fiúkat, miközben halkan nevet.
~Ezzel fogom őket szivatni!-jelentette ki boldogan Yunho, majd lezárta telefonját.
~Jó reggelt szerelmes pár!-kiáltotta el magát Mingi. Wooyoung szemei egyből kipattantak. Felkapta fejét. Először Yunhora és Mingire pillantott, utána Sanra. Csak ekkor realizálta, hogy éppen milyen helyzetbe keveredett. Mielőtt bármit is tehetett volna San kezei visszarántották mellkasára. Ismét Sanon feküdt.
~Ne menj el, Youngie.-mordult fel San álmosan. Wooyoung San mellkasába bújt szégyenében.
~Youngie?-kérdezett rá a becenévre Mingi csodálkozva. San mégegyszer  felmordult, nem volt kedve beszélgetni.
~Oké, keljetek fel. Kint várunk a konyhában.-Yunho csak ennyit mondott, majd rámarkolt Mingi pólójára. Annál fogva rángatta ki a fiút. San továbbra is csak szorosan ölelte Wooyoungot, nem volt hajlandó elengedni őt.
~San?-Wooyoung próbált felkelni, de az alatta lévő srác még mindig nem engedte.
~Fejezd be a mozgást, Youngie!-parancsolt San, szemeit még mindig csukva tartotta. A fiatalabb viszont nem állt le. Még mindig próbálkozott. San szemei most nyitódtak ki. Egy pillanat alatt maga alá gyömöszölte Wooyoungot. Lábával leszorította Wooyoung derekát, a szegény srác nem is tudott megmozdulni alatta. Orruk egy kicsit összeért, ami miatt mindkettőjük gyomra liftezett.
~Mondtam, hogy ne mozogj.-San, mintha direkt mélyített volna hangján. Bár elérte vele célját, mivel Wooyoungot kirázta a hideg. Ezután nem sokkal le is hajolt, és csókolni kezdte Wooyoungot. A fiatalabb pár másodpercig habozott, de végül belement a dologba. Egyik kezét lassan felvezette San nyakára, a másikkal beletúrt fekete tincsei közé. San válaszképpen lassan Wooyoung pólója alá nyúlt. Az alul lévő fiú először megfeszült, de amint San simogatni kezdte mellkasát ellazult. Mindkettőjük folyamatosan beleborzongott ebbe. Imádták ezt az eufórikus érzést, mindennél jobban. San viszont még egy lépést tett. Gyengéden Wooyoung alsó ajkára harapott, aki emiatt szétnyitotta ajkait. Rendkívül idegen volt ez Wooyoung számára, mégis legbelül úgy érezte, hogy ez teljesen normális. San, miután feltérképezte nyelvével Wooyoung száját, áttért a fiú nyakára. Finom csókokat adott a srác állvonalára, közben kezét lejjebb vezette Wooyoung pólója alatt. Mostmár Wooyoung derekán pihentette azt. Kereste a srác gyenge pontját. Nem is tartott sok ideig. Amint egy bizonyos pontra adott egy kisebb csókot Wooyoung száját elhagyta egy halk nyögés. Amint ez megtörtént kezét ajkaira helyezte. San egy diadalmas vigyorral az arcán hajolt ismét fölé.
~Ez nagyon tetszett.-mondta San vidáman, miközben kacsintott egyet. Wooyoung így is vörös volt az előbb történtek miatt, de ez csak rátett még egy lapáttal.
~Inkább menjünk enni. A többiek furcsálni fogják, hogy nem megyünk.-kicsit eltolta magától Sant, jelezve neki, hogy felkelne. San vette a lapot és ő is felállt az ágyról. Így a két fiú kézenfogva indult el a konyha felé, mintha mi sem történt volna az előbb.