Hua Cheng pánikba esett tekintete elegendő bizonyíték volt Xie Lian számára ahhoz, hogy ragaszkodjon az igazság kiderítéséhez. Bárki is legyen San Lang, Hua Cheng tudja, ki az, és Xie Lian eldöntötte, ha törik, ha szakad, Hua Cheng elárulja neki.
- Hua Cheng, azt mondtad, neked bármit elárulhatok, és nyugodtan kérdezhetek tőled bármit, te elmondod. Kérlek, válaszolj, ne hagyj kétségek közt! - Xie Lian hangjában nyoma se volt könyörgésnek. - Ki az a San Lang?
- Honnan... honnan hallottad ezt a nevet? - kérdezte Hua Cheng komoran.
- A szekrényben kerestem valamit, és véletlenül kihúztam egy dobozt, ami leesett a földre. - Hua Cheng szeme tágra nyílt, majd résnyire szűkült. - Láttam a képeslapokat. Nem állt szándékomban elolvasni az üzeneteket, azonban, amikor megláttam a saját aláírásomat, a hozzám tartozó kézírást, nem tudtam nem megnézni.
Hua Cheng hatalmasat sóhajtott. - Üljünk le - pillantott az étkezőasztal felé. - Hosszú történet lesz.
Xie Lian bólintott.
Leültek az étkező asztalhoz. Annyi szép vacsorát költöttek el ott együtt, annyit nevettek, kuncogtak és tréfálkoztak. Egyikük se gondolta soha, hogy ott fognak egy ilyen dolgot megvitatni. Egyáltalán, hogy létezik bármilyen rejtélyes dolog, amit Xie Lian hamar nevén akart nevezni.
Hua Cheng megköszörülte a torkát. Rouye és E-Ming felváltva doromboltak és dörgölőztek gazdáik lábához, mintha éreznék a feszültséget és szeretnék, ha mindél hamarabb megszűnne. Egyikük sem kapott egy kósza pillantást sem, teljesen figyelmen kívül hagyták őket, leginkább Xie Lian. Hua Cheng szívesebben nézte volna a két dögöt, mint megszólalni, de tudta, nem menekülhet el, és ha meg is tenné, csak elodázná.
- San Lang... San Lang egy fiú volt, aki tízéves kölyökként találkozott először... Xie Liannel. - Xie Lian a kezeit ökölbe szorította az asztalon. Arcán semmi nem tükröződött, csendesen hallgatta Hua Chenget. - Xie Lian akkor volt tizenöt éves. San Lang alig került oda az apjához, miután az anyja meghalt. Az apjához, aki nem szándékozta elismerni a fiát, amiért a fiúnak az... az egyik szeme hiányzik. - Hua Cheng figyelte Xie Liant, a reakcióját, de a férfi arca sziklaszilárd maradt, nem tudott leolvasni semmit. Tétován folytatta. - San Lang véletlenül bukkant rá egy hatalmas virágoskertre. Újdonsült otthonában a szürke és a fehér színek uralkodtak. Élettelennek nézett ki, és igazából az is volt. Az a fiú utálta, gyűlölte azt az egyszerűséget, ami nap mint nap körülvette. A virágoskert, a ház kívül és belül, és a házban élő emberek, mind ellentét volt azzal, amiben San Lang sínylődött. - Xie Lian tekintete egy rövid pillanatig ellágyult, ahogy eszébe jutottak néhai szülei és otthona. - Nos - vett mély levegőt, aztán lassan kifújta -, San Lang és Xie Lian mondhatni összebarátkoztak. San Lang apja szinte soha nem volt otthon, munkába temetkezett nappal, és mindig máshol töltötte az éjjeleket. Ezért adatott meg, hogy San Lang barátkozhasson a Xie családdal, akik egymással az üzletben ellenfelek voltak.
Xie Lian sosem érdeklődött az üzlet felől. Később tervei között szerepelt, magától értetődő volt, hogy az örökös mindent megtanul, de ahogy idősödött, annál inkább ódzkodott, hogy folytassa a családi vállalkozást. Az anyja, mint minden másban, ebben is támogatta. Apja nehezebb esetnek bizonyult, ő szigorúbban vette és nem kezelte túl jól, hogy nem veszi át, de végül elfogadta fia döntését.
- Értem - bólintott alig láthatóan Xie Lian. - Hadd kérdezzem meg.
- Igen, gege?
- San Langból miért lett Hua Cheng, és beszél úgy saját magáról, mintha halott, vagy legalábbis nem ő lenne?
![](https://img.wattpad.com/cover/247674722-288-k237181.jpg)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Szeretni és szeretve lenni 2 (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)
Fanfic-A Szeretni és szeretve lenni folytatása- Xie Lian és Hua Cheng harmóniája az istenekben is irigységet ébresztene. Xie Lian maga mögött hagyta keserű múltját, szeretné élvezni Hua Chenggel a jelent. Azonban, bár a múlt veszhet feledésbe, el nem tűni...