Szeretni és szeretve lenni 2 (HOB fanfiction) (BEFEJEZETT)

⪧Hét⪦

Xie Lian szeméből könnyek patakzottak. Hua Cheng megrettent, nem tudta mit tegyen ebben a helyzetben. Éppen azok a szavak siratták, amelyek Hua Cheng száját hagyták el. Megdermedt, se a lábai nem mozdultak, hogy Xie Lianhez menjen, se a keze nem akart emelkedni, hogy letörölje Xie Lian szabadon eső könnycseppjeit. 

- Gege - szólalt meg Hua Cheng habozva. 

- Sajnálom - szipogta Xie Lian. Hua Cheng értetlenül rázta fejét, mintha azt kiáltaná "mégis mit". - Annyi mindenen mentél keresztül miattam. - Letörölte könnyeit, és nem engedett újabbakat kiengedni. - Nem érdemelted ezt. Minden szenvedésed értem, ezért az érdemtelen és kegyetlen emberért...

- Gege nem érdemtelen és nem kegyetlen! - találta meg a hangját Hua Cheng. 

Xie Lian piros szemekkel nézett egyenesen Hua Cheng szemébe. - Szeretlek, nagyon szeretlek, a világon nincs nálad fontosabb személy a szívemben, mégsem emlékszem rád. Hát mi ez, ha nem kegyetlenség? 

- Nem a te hibád! - vágta rá Hua Cheng. 

- És... és ne beszélj így magadról! - Xie Lian szinte kivágta gyökeret eresztett lábait, úgy pattant fel és került két lépéssel Hua Cheng mellé. Hua Cheng reflexből fordult is már gege felé, de nem állt fel. Xie Lian kezei fogták arca mindkét oldalát. - Azt mondtad - nyelt egy hatalmasat Xie Lian -, San Lang létezésének nincs értelme, amióta én nem emlékszek rá. - Hua Cheng aprót bólintott. - Sajnos, nem emlékszek San Langra. Viszont... tudom, már tudom - helyesbített -, hogy létezett, hogy fontos része a múltamnak. 

- Gege... 

- Nem számít, nem fontos a név, nem érdekes, hogy San Lang vagy Hua Cheng. Mindegyik te vagy, és ha ezer neved lenne, azok is ugyanolyan kedvesek lennének nekem, mert aki a nevet viseli, végtelenül szeretem. 

- Gege - csak ismételni tudta ezt a számára oly kedves szót. - Gege. - Szívében virágzott, hogy kimondhatja a szót, szemtől szembe. - Gege. 

- San Lang nem volt gyenge - szögezte le Xie Lian. - San Lang gyermek volt. Egy erős gyermek. 

- Utálom ezt a nevet - motyogta Hua Cheng. 

Xie Lian vonásai ellágyultak. Szipogott egyet. Ajka szelíd mosolyra húzódott. - Én nagyon szeretem. Nekem San Lang neve jelenti a múltat, ami nélkül most nem lenne jelenem. - Kezei eltűntek Hua Cheng arcáról, de nem sokáig maradtak távol a férfi testétől. Egyik keze a dús fekete hajba vándorólt, másik a hátára. Xie Lian Hua Cheng fejét a mellkasához húzta, finom ölelésbe, apró cirógatásba. - Köszönöm, San Lang - suttogta Xie Lian, de olyan közel voltak egymáshoz, hogy Hua Cheng tökéletesen hallotta. - Köszönök mindent, amit értem tettél a múltban, és amit értem teszel a jelenben. 

Hua Cheng alig érezhetően ingatta fejét. - Csak azt teszem, amit gege megérdemel. Gege az egész világot megérdemli, de a világ nem elég méltó gegéhez. 

- Ez nem igaz - mondta Xie Lian. - San Lang az, aki megérdemelné a világot és annak összes szépségét. 

Hua Cheng eltolta magától Xie Liant, hogy felnézhessen szemeibe. 

- Én már megkaptam a világot - mondta komolyan nézve. - Itt vagy. 

Xie Lian sírása miatti vörösséget Hua Cheng szavai helyettesítették. - Itt vagyok - ismételte egyetértően. 

-Vége-

off: Na ezt kihagytam, szóval utólagos bocsi mindenkitől, hogy megint kiadja ezt a fejezetet, amiért szerkesztettem. xd 

Itt a vége, fuss el véle. Remélem tetszett. :D Az extrán kívül nem lesz több fejezet, tehát ez már tényleg a könnyes búcsú a történettől. :'3 

Továbbiakban a többi történeteimmel fogok haladni. A Hua Cheng elcseszett önmentőrendszerében egész megszerettem, ahogy kínzom HC-et... de egy új Jiang Cheng x Xichen ff is motoszkál a fejemben, amivel azt hiszem, annyira tudnék haladni, mint ezzel a történettel haladtam... (mellesleg gyereknevelés, felnőtt élet, mogorva Jiang Cheng, kedves Xichen, és a többi). Hát majd még kiderül. :D Ha lesz új történet (istenem, megint új, közben van már néhány xd), azt ide felrakom. :)