A Szenvedélyes Tanítvány✅| (Jikook) |- BEFEJEZETT

4. Első Lecke

Jimin szemszöge

Reggel az ébresztő fűlsüketitő hangjára keltem. Tegnap este elég hamar elaludtam, szinte bele borultam az ágyamba. Bár a sok alvástól még most sem érzem magam fittebbnek. De hív a kötelesség, az iskola. Szerintem csak azért van erőm oda bemenni hogy lássam Taet. Semmi másért.

Lassan és alaposan elvégeztem a reggeli rutinom azaz, megmosakodtam, felöltöztem, a hajam beállítottam ugy ahogy, fogat mostam és már mentem is le reggelizni.

Valami csoda folytán meghallottam a szüleim beszélgetését a konyhából.

- Jóreggelt. - köszöntem nekik még rekedtes hangon.

- Neked is fiam. Hogy aludtál? - kérdezi anya majd egy puszit nyom a fejem bubjára. Tudom hogy szeretnek de azért néha fáj hogy szinte soha nincsenek itthon.

- Jól köszönöm. Mikor jöttetek haza?- kérdezem tőlük.

- Tegnap éjjel valamikor. - válaszol apa kedvenc bögréjéből kortyolgatva közben.

- Értem és meddig maradtok? - kérdezem szomorkásan a szokásosat. Tudom hogy az lesz a válasz hogy nem sokára már menniük is kell.

- Ma délután. Mire hazaérsz a suliból már sajnos nem leszünk itthon. - anyu is szomorú arckifejezésre vált.
- Tudod szívem hogy a legjobbat akarjuk neked, fontos ez a munka.

- Igen tudom. Azthiszem megyek mert elkésem a suliból. Sziasztok. - köszöntem el majd a táskám a hátamra dobva hagytam el a házat.

A telefonom kikapva a zsebemből szedtem elő hogy zenét tudjak hallgatni, de észrevettem hogy jött egy üzenetem. Jungkook küldte, így hát egyből rá is kattintottam hogy minnél előbb láthassam a mindent eldöntő üzenetet.

Jungkook: Szia Jimin. Jungkook vagyunk. Áll az egyezség. Holnap el is kezdhetjük a tanulást. 😏

Hirtelen kapott el az öröm és azon nyomban fel is kiáltottam

- Ez az. - amikor realizáltam hogy mit csináltam azonnal körbe néztem hogy megbizonyosodjak arról hogy nem néznek e hülyének az emberek. Szerencsémre senki nem volt olyan közel hozzám hogy észrevegye a cselekedetem. Újra telefonomra öszpontosítottam és vissza írtam Jungkooknak.

Jimin:
Szia Jungkook. Rendben akkor a suliba megbeszéljük a továbbiakat. 🤭

Pár perc után újra jött egy üzenetem ami csak annyit jelentett hogy Jungkook visszaírt.

Jungkook: már alig várom. 😉

Ez a válasz egy kicsit meglepett, de végülis örülök hogy így áll hozzá a dologhoz, mert azért még sem szeretném ráerőltetni a dolgot. Én is nagyon várom, végre közelebb kerülök a célomhoz és majd ha teljesen kész leszek akkor nyugodt szívvel hívhatom el Tae a bálba. Izgulok is azért mert, most lesz minden elsőm és hát Jungkooktól is kicsit tartok, mert nem szeretném ha erőszakos lenne.

A gondolatban mélyedve közben elértem az iskolához, ahol már sok diák gyülekezett. A folyosón sétálva összefutottam Jinnel és Nammal.

- Szia Jimin - ölelt meg Jin. Olyan mintha a bátyám lenne, szinte már családtag számomra.

- Sziasztok - köszönök én is és lepacsizom Namjoonnal.