A Szenvedélyes Tanítvány✅| (Jikook) |- BEFEJEZETT

21. Igyanak Az Egerek

Jungkook szemszöge

-Baszki szerelmes lettem beléd. - szalad ki a számon hirtelen amit fel sem fogok egyszerre csak akkor esik le mi is a helyzet amikor Jimin nagyra nőtt szemeivel találom szembe magam. Hát ezt jól el csesztem...

- Mii?! Az nem lehet. Jungkook ne szórakozz velem. - dühödik be és látom hogy az arca is pirosabb lesz, de most nem amiatt mert elpirult, hanem mert dühös rám.

- Nem tehetek róla, oké? Csak meg történt. - Rágok be én is, mert nem én irányítom az érzéseim emiatt igazán nem kellene mérgesnek lennie rám.

- De tehetsz róla. Én megmondtam az elején hogy nem szerethetsz belém mert nem tudom viszonozni. Taehyungot szeretem. - mondja majd fel is kell az ágyból és a ruháit kapkodja magára. Én is követem, hogy legalább ne egy faszba veszekedjünk.

- Tisztában voltam vele. De te is olyan kétértelmű utalásokat tettél nekem hogy ha nem is akartam volna akkor is beléd szeretek. Kedves voltál, szenvedélyes és mindig segítettél nekem. Nem tudtam kontrollálni az érzelmeim. - akadok ki és már szinte kiabálok annyira felemeltem a hangom.

- De baszki barátok vagyunk persze hogy segítek. - szűkíti össze a szemeit és úgy beszél mintha hülye lennék.

- A barátok nem fekszenek le egymással. - vágom oda neki.

- Elfogadtad hogy a tanárom leszel és segítesz felkészülni mindenre. Ne engem hibáztass most azért mert én nem szeretlek úgy. - jön elém és az arcomba állva mondja dühös szavait.

- Akkor neked ez az egész semmit nem jelentett érzelmileg? - váltok egy fokkal halkabra és a dühöm atveszi egyfajta keserű, szomorú érzés.

- Jó volt és tényleg köszönöm, de én Taet szeretem. - ő is most már leveszi a hangerejét és normális hangerő mondja.

- Nem azt kérdeztem hogy milyen volt. Azt hogy éreztél e közben valamit irántam..? - nézek szemeibe válasz után kutatva, de semmit nem látom szembogaraiban.

- Nem. - hajtja le a fejét és hátrál pár lépést.

- Értem.... Baszki hogy lehettem ilyen hülye. - túrok bele a hajamba és most tényleg kiakadok. Végre beleszeretek valakibe ő pedig nem viszonozza. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

- Jungkook... Nem vagy hülye... - mondja lágyan, de ez engem most csak jobban idegesít.

- De, és sajnálom hogy beléd szerettem. Most már azt is bánom hogy belementem ebbe az egész szarba. Ha nem mondok neked igent akkor, ez nem történik meg velem. Faszom. - kiabálok újra és a cipőm kezdem felhúzni amilyen gyorsan csak tudom hogy minnél előbb eltünnjek innen és el szívják egy doboz cigit nyugtatásul.

- Elmondtam az elején hogy ne szeress belém. Elmondtam az okát hogy miért kell tanár. Elmondtam hogy Taehyungot szeretem. Elmondtam azt is hogy nem tudom viszonozni az érzéseid. Mindent elmondtam. - kiabál rám mérgesen.

- Tudom, és nem is akartam de még is meg történt. És azthiszem ezek után jobb ha elmegyek innen és nem beszélünk többet. - halkulok el a végére és az ajtóból vissza nézve rá megszólalok.

- Viszlát Jimin. Sok sikert Taehyunghoz. - majd kilépek a szobájából és szinte kiviharzom a házból. A friss levegőre érve egyből a zsebemben pihenő cigi ért nyúlok majd rá is gyújtok egy szállra hogy valahogy lenyugtassam a dühöngő lelkem.