23

Miért jó?

Miért jó ez neked? Igen elmentem bevallom el kellet menjek de nem mondhatom el miért se neked se senki másnak.Sajnálom hogy nem voltam ott mikor a legjobban kellettem de most itt vagyok.De úgy érzem már késő.Inkább ezt választod?Azt amit pár hete közösen nevettünk ki.A folyamatos rottyon lét az éjjeli sírás a napközi züllés.Lehetnél velem is.Talán mások azt mondták talán te is azt hiszed hogy nem vagy fontos de az vagy és mindig is az leszel.Fáj hallani rólad.Régen mikor hallottam rólad boldog voltam.Örültem hogy ismerhetlek és hogy része lehetek az életednek és a mindennapjaidnak.Azok a napok mikor együtt bolondoztunk szinte az egész világ a miénk volt.Egy doboz pástétomot is közröhej tárgyává tudtunk tenni.Most amikor mesélnek rólad mások mintha millió kis tű szurkálna és valaki azt suttogja a fülembe hogy a te hibád.Bármennyire próbálom azt mondani hogy nem valamelyest tényleg az én hibám.Nem szabadott volna el tűnnöm de te ezt nem érted és nem is várom el.Őszintén én se tudom megmondani a pontos okát de muszáj volt.Kellet a távolság.Csak akkor jössz rá milyen fontos valami mikor már nem része az életednek.Minden napot bánok mikor hitegettelek hogy elmegyek majd.Eleinte még én is elhittem de később már magamnak hazudtam.De tudtam hogy nem akarsz az akkori állapotomban látni.De most hogy tiszta fejjel állok a dolgok előtt újra látom mekkorát hibáztam.Sajnálom kimondanám százszor és az is kevés lenne.Olyan űrt hagytál magad mögött mint eddig senki más.Bevallom először tényleg azért kerestelek hogy elfelejtsem őt.De közben beléd szerettem és ezzel nem tudok mit tenni.Nem tudom hogy te hogy szeretsz vagy hogy fogsz e egyáltalán valaha szeretni és már nem maradt belőlem elég hogy újra csalódjak.Nem bírok melletted lenni mert folyton egyre jobban beléd szeretek.De nem bírok távol maradni mert nem akarom hogy miattam légy szomorú.Mit tegyek?Te mit tennél.Képzelj el egy embert amikor a legmélyebb gödörben vagy és mindenkivel egy utolsó paraszt vagy és mégis meghallgat és támogat.Ezzel az emberrel tettem én ezt meg.Olyan vak voltam elhanyagoltam valakit akit soha nem szabadott volna.Most ülök a kanapén rád gondolok szinte már sírok.Legszívesebben megölelnélek és a füledbe suttognám hogy minden rendben lesz.De nem tudom holnap mi fog történni.Valószínűleg valami hasonlót fogok majd a szemedbe is mondani.Ezt arra az esetre írtam ha nem mennék el.Ha nem mennék el tudd hogy nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak.Azt a göndör hajú bociszemű mindig mosolygós bohókás lányt.Sajnálom.