23

A lélekvadász

Képzelj el egy világot,ahol az életed teljesen jelentéktelen.Pár ezer forintért megesznek a vérebek az after végére.Teli táskával jöttél.Egy alsógatyába kelsz fel reggel.Had meséljek valamit innen a dzsungel mélyéről.
Távol a dzsungeltől egy tó partján a semmi közepén élt egy vadász.Évek óta volt ez a hivatása.Sosem azért vadászott mint a gazdagok.Nem az egyszerű szimpla gyilkolás hajtotta.A hajsza nyújtott neki örömöt.De a vadász időről időre elköltözött.Szép lassan akárhova is ment mindent megölt maga körül.Nem csak az állatokat de a többi vadászt is.Sosem tudta hol a határ.Ám egy nap látta ahogy a társát el kapja egy hév.Csillogó szemmel,nagyra tátott vicsorgó szájjal,gyilkolt mindent amit ért.Mikor a vadász látta tudta mit kell tennie.Ez teremtette meg benne az egyensúlyt.Tudta meddig mehet el.Hol feszül oly élesen a húr,hogy átvágna akár a húson is,de épp ne érje halálosan.
A vadász már sokat hallott a dzsungelről.De mindig alábecsülte.A tóparti kis házikót sokkal magasabb rendűnek tartotta.Mikor először lépett be,csak egy sétára vágyott.Feltérképezni az állatfajokat s a teret ami körbeveszi.Rövidest a ligetben találta magát.3 másik vadász volt ott.Volt ott még valami,de az nem vadász volt.Egy szőke bundájú őz ült mellette.De kicsit sem volt riadt a vadászoktól.A vadász letette a puskát a padra.Körbement bemutatkozni.Mindig csak annyit mondott hogy ő a ******.Majd leült a padra s sodort egy cigarettát.A csendet megtörve felnézett.Megkérdezte a másik két vadászt,hogy miért nem lövik le ezt az őzt hisz az orruk előtt van.Az egyik így szólt-Te miért nem lövöd le -Mert olyan mint mi vágta rá a másik.
Az őz nem is figyelt a beszélgetésre.
A vadász elmosolyodott.Nagyon szimpatikus volt neki a második vadász akinek raszta haja volt ékes fogsora szinte csillogott a napfényben folyton folyvást csak mosolygott.A két vadász nagyon hamar jóban lett.A vadásznak viszont voltak káros szenvedélyei amik hátráltatták a munkájában.Megpihenni csak tudatmódosító szerekkel tudott különben gyötörték rémálmai.A fákat, fa viskókat a dzsungelben 23 asokkal jelölte hogy tudják arra járt.Ekkor még senki sem tudta mi van készülőben és hogy kit láttak aznap a ligetben.Útjaik szerteágaztak.A vadász a közeli kocsmába ment italért míg az őz s a második vadász fűért.Végül visszatértek ugyanoda a liget közepére.Ősz vége volt a madarak daloltak,még érezni lehetett a nyár utolsó meleg leheletét.Leültek s a raszta vadász elkezdte megtekerni a cigit.A vadász most járt először a dzsungelben és tudta hogy nem lenne rossz szert tenni egy két kapcsolatra.Odavetette-Nem férnék bele én is abba a körbe?A raszta vadász elmosolyodott s felé nyújtotta a jointot.A vadász illedelmesen beleslukkolt 3-at majd visszaadta.Kicsit ízlelgette majd megkérdezte -Milyen gyakran jártok ide?-Mindig máshol vagyunk,vagy itt vagy a téren.Mondta a raszta vadász aki,mintha az ég szakadt volna le úgy távozott hirtelen.Csend lett kiürült az egész liget.Csak a vadász és az őz maradtak.A vadász közelebb ült az őzhöz,hogy jobban megvizsgálja.Az őz egyszer csak megszólalt.Szerinted mi értelme ennek az egésznek?A vadász először ledöbbent hogy megszólalt.Majd élete legőszintébb beszélgetésén esett át.Megtalálta a prédát.Meg is jelölte azt.Mellső lábára ezt a jelet rajzolta filccel 🕉. Megtalálta,ahogy beszélt itta a szavait.Ekkor a vadász még mit sem sejtett a farkasról.Nem értette miért vannak vágások az őzön,s harapásnyomok a nyakán.

A vadász tovább állt szintúgy az őz is.A vadász nem látta egy ideig ezután,tudta hogy meg kell keresnie egy nap.Hazatért az új lakhelyére.Még ismerkedett a dzsungellel.A külső vonalában volt egy 3 szintes fa viskó.Tele furcsa szerzetekkel.Érezte hogy ez a dzsungel más, mint ahonnan jött.A vadászok együtt éltek a lényekkel.Nem űzték őket a halálba.Mindenki más is arra vadászott mint ő.A viskóban volt egy gyűlés az első nap.A vadász a terem külső sarkában ült.Az újonc vadászok között nevetett a fiatalok bohóságán ami körülölelte.Ekkor pillantotta meg a másik sarokban azt a pumát.Kék szemei voltak olyan hívogatóan,mégis félelemkeltően ült a sarokban.A vadász képtelen volt levenni róla a szemét.A fa viskóban 30-40 vadász és állat tengette minden napjait.A vadász mindenképp meg akarta szerezni a pumát.Előtört belőle rég elnyomott telhetetlensége.De ekkor még mit sem sejtett arról hogy ezt nem a puma okozta,de valakin ki kellet élje.A második nap már kitervelte miként,és szóba is elegyedett a pumával.A puma hozzá dörgölőzött.Pont annyira hogy érezze illatát.A puma fogsora hiányos volt.De mit sem számított a vadásznak.A puma a minden napjai részévé vált.Rá gondolt mikor felkelt s mikor elaludt.Róla szólt minden.A vadász imádott írni,leírni hogy szerzi meg és veszti el a prédát újra s újra.Autodidakta volt.Önmagából tanult a legtöbbet.A pumát akárhányszor próbálta lelőni a vadász,nem ment neki.Akit nem lehet lelőni,azt még a legnagyobb vadász sem tudja.Az a puma valami más volt.Őt egyszer úgy lőtték meg,hogy hosszú idő múlva épült fel napról-napra erősebb lett.S azóta nem hagyta senkinek hogy meglője.De a vadász nem adta fel.Kínok közt keservesen próbálkozott újra és újra.Új puska,új töltény semmi nem vált be.A puma csak kuncogott és farkát fel le járatva sétált tovább.A dzsungelben sosem találkoztak az egész dolog kettejük közt a viskó falai közé zárult.Végül egy nap a puma ki kellett menjen a dzsungelbe.Addigra a vadász már belakta a viskót,már hétvégén se járt haza.Nem bírta a tópart nyugalmát,vágyott a dzsungel káoszára.A puma visszajött mikor mindenki más elhagyta a viskót.Ketten voltak a hatalmas épületben.A puma besétált a szobájába a 224-esbe.Levedlette a bundáját és akkor látta először a vadász igazán.Sosem látott még hasonlót.A vadász főzött egy teát.Beszédbe elegyedtek a téma túl intim.Egyszer csak a vadász megkérdezte.Mi lesz most?A puma felállt beleült a vadász ölébe s megcsókolta.A vadász elveszett.Gyilkos csók volt az a javából.Az a fajta ami még napokig égeti a lelket.A pumának egyetlen kérése volt.Hogy az ott történtek maradjanak kettejük titkai.A vadász a kisujjára esküdött.