Csak egy kis ajándék mindenkinek, aki erre jár egy adventi kalendárium formájában. Képek, rövid sztorik, versek és szemelvények régi és jövő béli könyvekből is. Kellemes karácsonyi készülődést kívánunk nektek én és @AzrielKeethli.
Ha végig követitek...
Egy újabb cross-over story, avagy nyugisan nézem a Murdoch sorozatot megjelenik James Pendrick én meg "De jó Voldemort lenne!" és csináltam egy cross-overt, ahol a hapek Tom Riddle nagyapja lett, és ha már ott voltam belekontárkodtam a Murdochokba is, így lett a főszereplő William Murdoch unokája. Na, de egy szó mint száz, íme az ízelítő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- William? - Kérdezi hápogva. - Te meg hogy lehetsz életben? Hogy lehetsz ilyen fiatal? - Erre már elnevetem magam és még a hasamat is meg kell fognom.
- Igazán sajnálom, de ez. - Tovább nevetek.
- William mi ilyen vicces? - Néz rám gyanakvó tekintettel Marvolo.
- Emlékszel a hölgyre az aktából? - Erre csak biccent. - Ő is ugyanezt kérdezte. - Kuncogom, majd kihúzom magam. - Sajnálom Mr. Pendrick, de azt hiszem összetéveszt a nagyapámmal, azt mondják nagyon hasonlítok rá. - Mosolygom. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem James William Murdoch.
- Te William Murdoch unokája vagy? - Néz még mindig teljesen meglepetten.
- Pontosan. - Biccentek egyet.
- De hogyan és miért vagy itt? - Kérdezi, én pedig megvonom a vállam.
- Beszélgetni akarok önnel, de én jelenleg nem vagyok fontos. Az én ügyem ráér. Csak azt mondja meg nekem... - Hagyok egy kis szünetet. - Nem találja ironikusnak, hogy én ön után kaptam a nevem, maga meg olyan könnyen eldobta a nevet, amilyen könnyen a fia dobta el az unokáját? - Nézek jeges tekintettel az említettre.
- Az unokám? - Pislog Marvolora.
- Nem vagy a fiam! Az a nő beteg volt! - Kiáltja mérgesen a másik férfi.
- Ne nevezd betegnek az anyámat! - Kapja fel a vizet a fiú mellettem és szó szerint kiráz a hideg a belőle áradó fekete mágiától.
- Bármennyire is élvezem a mágiád, le kellene nyugodnod. - Fogom meg a karját.
- Lenyugodnom? Ha lehetne megölne vagy megverve az utcára dobna, ahogy mind! - Kiabál velem, én meg csak szomorúan nézek rá.
- Mr. Pendrick arcából ítélve fogalma sem volt róla, hogy van unokája. - Nézek az említettre, aki tátott szájjal néz minket. - Ha pedig tippelnem kellene arra egyáltalán nem is gondolt, hogy a kvibli fiának varázsló gyermeke lehetne. - Vonom meg a vállam és engedem el Marvolo karját, de ő megfogja a kezem.
- Ha nem fogsz le még a végén neki esek valamelyiknek. - Suttogja alig hallhatóan.
- Mi a fene az a kvibli? - A hirtelen kiáltásra be kell fognom a fülem, majd a hang tulajdonosára nézek.
- Maga. Bár biztosat csak a postmortem után tudok mondani. - Billentem oldalra a fejem és nézek végig rajta komoly tekintettel.
- Te jó ég! Lehet, hogy úgy nézel ki, mint William, de ez határozottan Julia volt. - Erre megint kuncogni kezdek, ahogy Mr. Pendrick felé fordulok.
- Jobban hasonlítok a nagymamámra, mint a nagyapámra. - Vigyorodok el.
- Kik maguk, mi ez az egész? Ki az a Murdoch, meg az a Pendrick, mi az a kvibli, mit akarnak tőlünk? - Szólal meg végre Marvolo nagyanyja is.
- Senkik és már mennek is anyám. - Áll fel barátom apja.
- De... - Kezd bele a legidősebb Riddle.
- Elég! Nem megy senki sehova! Magyarázatot akarok! - Kiáltja a nő. - Tom? - Néz a fiára. - Thomas! - Erre megint elnevetem magam.
- Bocsánat, csak ez pont olyan volt, mint ahogy George bácsi eljátszotta amikor Mrs. Brackenreid kiakadt a férjére. - Kuncogom.
- Miért is választottam ezt a nevet? - Fogja meg a fejét az említett.
- Apám nem mondhatod komolyan, hogy annak a korcsnak a száján bármi igaz is kijön?! - Mutat rám a férfi, én pedig összehúzom a szemeim, de nem mozdulok.
- Pontosan Thomas! Magyarázd meg ezeknek a senkiknek, hogy nincs igazuk. - Mordul fel a nő is.
- Avada Kedavra! - A két zöld varázslatra kitágulnak a szemeim. Majd elgondolkodva nézek végig a két hullán.
- Megcsinálhatom a posztmortemet? - Kérdezem elengedve Marvolo kezét.
- Tudod te egyáltalán hogy kell csinálni? - Jön a jogos kérdés, én meg kuncogni kezdek.
- Az elsők között volt, amit a nagyi megtanított. - Lépek oda az apja hullájához és guggolok le mellé.
- Tipikus Julia! - Erre felnézek csak hogy Mr. Pendrickel találjam magam szemben.
- Maga megölte a feleségét. Én meg hullákat boncolok. Nem tudom mi a baj. - Vonom meg a vállam.
- Már kezdett az agyamra menni amúgy is, és kezdett feltűnő lenni, hogy nem öregszem. Tovább akartam lépni. - Fonja össze maga előtt a karjait.
