Adventi Kalendárium 2020

22.

Fortuna Infortuna Fort Una

Egy one-shot az egyik Középföldés sztorimhoz. Avagy milyen a Karácsony Középföldén.

Eltartott egy darabig, mire kiszámoltam, hogy azok a napok, amikhez Kasperként hozzá voltam szokva, vajon milyen napra esnek itt, most hogy már visszakaptam az emlékeimet. Kellemes meglepetésként ért, hogy Karácsony pont holnap lesz, így el is döntöttem, hogy meglepem a kastélyom lakóit egy kis karácsonyi hangulattal.

Ezért miután a kastélyra ráterült az éj és mindenki az igazak álmát aludta, én az egész estémet azzal töltöttem, hogy a willem segítségével az egész helyet, a piros, az arany, a zöld és az ezüst árnyalataival borítsam el. Minden ablakba izzókat tegyek és ide oda felakasszak szalagokat, girlandokat és angyalhajat, néhány helyre még mikulásvirágot is tettem és fenyőágat, ami kellemes karácsonyi illatot teremtett az egész kastélyban.

A nagytermet is feldíszítettem és teremtettem egy hatalmas fenyőfát a közepére, amit a tőlem telhető legszebben díszítettem fel a tetejébe pedig egy fényes csillagot helyeztem. A fa tövébe pedig ajándékdobozokat. Az amúgy beszélgetésre és tárgyalásra használt nagy asztalt pedig a reggel közeledtével megtöltöttem minden létező karácsonyi finomsággal, ami az eszembe jutott, amit meg kell hagyni elég sok volt.

Végül annyira kimerültem, hogy kiterültem a fa köré teremtett kanapék egyikén. Eszem ágában sem volt elaludni, de hát vala tervez, aztán Eru végez. Egyik pillanatban még azon elmélkedek, hogy vajon milyen arcot fognak vágni a többiek, ha meglátják a munkám, a következőben meg már egy kéz óvatos simogatását érzem az arcomon.

- Mel, Míre, kelj fel. - Suttogja a jól ismert hang, ami azonnal el is éri, hogy felpattanjanak a pilláim és szembe találjam magam Mairon kedvesen mosolygó szemeivel. - Jó reggelt. - Suttogja, ahogy megint végig simít az arcomon, én pedig belesimulok a mozdulatba és egy apró csókot nyomok a csuklójára.

- Jó reggelt Mairon. Boldog Karácsonyt. - Kacsintok rá, ahogy felülök.

- Szóval, ez az izé, a karácsony? - Néz körbe.

- Nem, ez csak a szokásos díszítés, ez egy ünnep abban a világban, ahol a száműzetésem alatt éltem. - Magyarázom.

- Minden ilyen fényes és jó illatú? - Kérdezi az egyik orkom, én meg felnevetek.

- Még hogy illatú! Csak várd ki, amíg kibontjátok az ajándékokat és végre odaülhetsz az asztalhoz! - Kacsintok rá.

- A dobozokban, ajándék van? - Billenti oldalra a fejét Gothmog.

- Bizony, mindenkinek van! Úgyhogy tessék lecsapni rá! - Nevetem, mire a teremben lévők neki is látnak, hogy megkeressék az ajándékaikat, kivéve Mairont. - Baj van? - Nézek rá aggódón, de ő csak mosolyogva megrázza a fejét.

- Csak megvárom, míg mind megtalálják. - Néz rám. - Mel, hogy is hívtad ezt az ünnepet? -  Kérdezi, én meg megsimogatom az arcát.

- Karácsony.

- Boldog Karácsonyt, Mel. - Ad egy gyors csókot az ajkaimra, majd ölel meg szorosan.

- Neked is Mairon, neked is boldog Karácsonyt! - Szorítom magamhoz életem fényét.