Csak egy kis ajándék mindenkinek, aki erre jár egy adventi kalendárium formájában. Képek, rövid sztorik, versek és szemelvények régi és jövő béli könyvekből is. Kellemes karácsonyi készülődést kívánunk nektek én és @AzrielKeethli.
Ha végig követitek...
- Elloptad a naplómat! - Erre felkapom a fejem és a fülem hegyéig pirulok. - És többszöri szólásra se adtad vissza! - Néz rám ridegen, én meg hatalmasat nyelek. Majd felemelem a kezem, mintha jelentkeznék.
- Mentségemre szóljon, hogy azt hittem baszakodsz velem. - Mondom.
- A vádlott csendben marad! - Szid le olyan hangsúllyal, hogy hatalmasat kell nyelnem és még a széken is lejjebb csúszom, hátha elbújhatok. - Tagadja a vádakat? - Jön a kérdés én meg könyörgőn nézek fel a fiamra, hátha érti, hogy mint ügyvédnek legalább meg kellene próbálnia egy kicsit kimentenie engem. Erre a kis gonosz mit csinál? Na, mit? Rám vigyorog és oldalra biccenti a fejét.
- Szeretlek anya. - Motyogja, csak hogy el is forduljon és kihúzva magát újra megszólaljon. - Nem tagadja és bármilyen bűntetést elfogad, amit a bíróság kiszab rá. - Én erre befogom a szemeim. Nem akarom látni mi lesz ennek az egésznek a vége.
- Az esküdtszék elvonul tárgyalni. - Csap a kalapáccsal az asztalra Alexander és mindenki megindul a szoba végébe, én meg egyedül maradok elől a székemben. Mindenki pusmog, de egy szó nem sok, annyit se tudok kivenni a beszédükből, úgyhogy hamar fel is adom az erőlködést. Jobb elfogadni az elkerülhetetlent. Majd csak nem akarnak kivégezni. Végül hosszú percek mulva Alexanderrel az élén a tömeg elfoglalja a korábbi helyét. - Az esküdtszék döntött. A büntetés pedig... - Itt szünetet hagy, majd elvigyorodik azzal az idegesítő vigyorával. - Három hét elzárás a Mardekár kúriába! - A szavaira felpattanok és kitágulnak a szemeim.
- Ugye most nem lesz teljesen kiürítve?! - Pánikolok be, mikor eszembe jutnak az utolsó órák, amiket úgy töltöttem a kúriában.
- Dehogy! Ilyen szívtelen rabszolgatartónak nézel engem Princeps? - Teszi szívére a kezét, én meg csípőre az enyémeket. - Boldog Karácsonyt! - Mosolyodik el kedvesen, én meg oldalra billentem a fejem.
- Mi? - Kérdezem.
- Boldog Karácsonyt! - Visszhangzik a teremben mindenki hangja én meg pislogva nézek körbe körbe nem értve semmit az egészből.
- Kapsz három hét szabit a Mardekár kúriában minden munka és gond nélkül. - Jelenik meg mellettem a seggfej és teszi kezét a vállamra. Én pedig szám elé emelem a kezem.
- Komoly? - Kérdezem halkan és pislogok, hogy ne könnyezzek.
- Komolyabb nem is lehetne, csak így viccesebb volt átadni. - Vigyorog rám barátom én meg sírva nevetek, ahogy mellkason csapom gyengéden.
- A szívrohamot hoztad rám Alexander! - Mondom, végül megölelve a fiút.
- Legutóbb nem így reagáltál! - Neveti el magát.
- Kicsit más volt a helyzet akkor. - Sóhajtok. - Most, hogy megszabadultam a tárgyalástól, nem megyünk el a kúriába karácsonyozni? A vámpírok is biztos ott vannak már. - Mosolyogom.
- Menjünk! - Ugrálnak a gyerekeim, ahogy a tömeg megindul a hoppontok felé.
- Seggfej? - Állítom meg a fiút, aki felém is néz. - Boldog Karácsonyt! - Veszek elő a zsebemből egy lekicsinyített zöld napló, amit felnagyítok és felé nyújtok.
- Köszönöm, Puppe Princeps! - Mosolyog, ahogy átveszi, majd zsebre is teszi és csak kacsint egyet rám. - Menjünk, mindenki ránk vár.
- Menjünk. - Biccentek, ahogy a fiúval az oldalamon elindulok a Mardekár kúriára. - Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
