Want You Back - Shawn Mendes fanfiction

2. Fejezet

Megszünt körülöttem a világ... Semmi sem érdekelt, semmi sem zavarhatott meg. Csak az ő hangjára figyeltem. Csak ő az, aki képes bármely körülmények között, bármikor, bárhol megnyugtatni.
Némileg eljutott az agyamig, hogy hol is vagyok és mit is csinálok. Az eddig behívott, kb. 20 lányból hét jutott tovább. Csak hét kapott lehetőséget arra, hogy megvalósítsa a álmait. Vajon velem mi lesz?
A karszallagomra néztem, melyen a sorszámom szerepelt. 9803. Ez voltam én. Nem tudom, milyen sorrend szerint hívták be a szereplőket de a sorszámok össze vissza mentek.
Az asztalomra pillantottam, ahol a versennyel kapcsolatos szórólap hevert. Nem is néztem még meg mi a verseny győztesének nyereménye. Lássuk csak... 35.000 dollár, egy kocsi, lemezszerződés, egy éves túrné. Ez mind semmi volt ahhoz az élményhez képest amivel itt gazdagothattam. Láthattam ŐT!
Miután egy kicsit végre lenyugodtam összeszedtem a gondolataimat és átgondoltam a dolgokat. Ha már idáig eljutottam nem fodulhatok vissza.Oké, hogy a verseny konkrétan még el sem kezdődött, de már így is annyi minden történt velem. A költözés, a próbák, hogy éjjel nappal készültem és ráadásul a válogató napján kb sokkot kaptam. És nem csak ezek, hanem az elmúlt 17 év. Amióta az eszemet tudom színész/zenész szeretnék lenni. Most itt a lehetőség. Rohadt sokat kell küzdenem érte, de ha eddig küzdöttem, ezután is fogok.
Még mindig a gondoltaimba merülve agyaltam a jövőn, amikor a főszervező berontott a helyiségbe és szó szerint elüvöltötte magát.
- A 9803-as készülődhet. 10 perc és kezd!- majd kiment.
Én kb egy kisebb szívrohamot kaptam, amikor meghallottam a számomat, és annyira hirtelen ért, hogy az egyik mellettem ülő lány ébresztett fel a bambulásból, hogy készüljek. A zene még mindig szólt fülemben, de nem az amit elő fogok adni, hanem teljesen más. Nem akartam arra a zenére kocentrálni. El akartam vonni a figyelmem. Ezt már megtanultam az évek során. Rá kell hangolódni a műsorra és igen is készülni kell, de nem túl sokat. A túl sok gyakorlástól egyáltalán nem leszünk jobbak, csak még inkább kifáradunk. Ha igazán hatékonyan gyakoroltál és készültél, akkor úgyis sikert fogsz aratni!
-----
A hölgy pontban 8 perc múlva odajött hozzám és megkért hogy kövessem. A szívem a torkomban dobogott, izzadtam, nem kaptam levegőt és beszélni is alig tudtam. A telefonom a kezemben, fülhallgató még mindig a fülemben és üvölt belőle a zene. A szobából kilépve egy hosszú folyosón át elértünk egy ajtóig. A hölgy hatalmas lendülettel kinyitotta. Az ajtó mögött rohangáltak mindenféle sminkesek és szervezők, a műsorvezetőt is láttam, majd megláttam színpad bejáratát és elkapott a sírógörcs. A hölgy észrevette, hogy nincs minden rendben és megnyugtatott, hogy biztos sikerülni és megkért, hogy vegyem ki a füllhallgatót a fülemből és agyjam oda egy asszisztenshez. De sajnálatomra ez engem egyáltalán nem hatott meg, olyan szinten bepánikoltam. Odalépett hozzán egy magas, negyven körüli férfi és elmondott nekem mindent:
- Te vagy a 9803-as? Szuper!- válaszolta meg magának a kérdést.- A színpad közepén áll egy mikrofon, az már be van kapcsolva. Ha felmentél, ne csinálj semmit, csak köszönj és állj meg a mikrofonnál. Az egyik zsűritag majd kérdezni fog tőled, azokra röviden, de határozottan válaszolj, legalább is ha jót akarsz magadnak.- ezzel igazán megnyugtatott.- A produkciód kezdetekor jobbra pillants és ha készenálsz, biccents a srácnak aki majd elindítja a zenei alapot. Ha vége, csak várd meg a zsűri véleményét, majd ugyan ezen az ajtón gyere vissza. Ha tovább jutottál itt ki kell töltened majd egy papírt és utaná mehetsz haza. Sok sikert!
Annyira gyorsan ledarálta nekem az egészet, hogy alig tudtam követni. Látszott, hogy már elmondta egy párszor. Mögüllem folyamatosan azt halottam, hogy "indul a 9803-as", "most lesz a 9803-as?", "rakjátok be a zenéjét!". Én csak mereven az ajtót bámultam és azon agyaltam, hogyan fogom elcseszni az életem.
- Húsz másodperc és indulhat!-üvöltötte el magát az egyik csaj, mire mindenki nagyobb nyüzsgézsbe kezdett. Mindig is tudtam, hogy nehezek a színpadi szakmák, akár milyen is az, de nem gondoltam volna, hogy ezeknek az emberekek ennyire kemény. Minden másodperc pontosan be volt határolva pedig ez csak egy válógató.
Három...kettő...egy...
A srác kinyitotta nekem az ajtót, és pedig mély levegőt vettem és beléptem.
Ahogy a színpadot érintette a lábam szinte még idegesebb lettem, mert már tudtam nincs visszaút. A cipőm orrát nézve annyira csendesen sétaltam a mikrofonhoz, hogy senkinek nem tűnt fel. Megálltam, majd felemeltem a fejem. Ott ült Ő... Széles mosollyal figyelte a többi zsűri beszélgetését és annyira csodálatos volt, mint egy angyal. Ő volt az. Tényleg Ő volt. Shawn Mendes...