Want You Back - Shawn Mendes fanfiction

6. Fejezet

Még a műsor közvetlen kezdete előtt átvittek minket a beksztédzsbe. A mai nap mindössze 22-en léptünk fel, így viszonylag volt hely mindenkinek. Az első lány már beindult a terembe. A kis tévén figyeltük, az előadását. Nagy önbizalommal sétált be és határozottan fogott bele a dalba. Shawntól énekelte a Something Big-et. Igazán szép hangja volt,  néhány táncmozdulatot is bemutatott, de a hajlításokkal voltak problémái. Nem akarok róla úgy beszélni mintha profi lennék, én csak az alapján tudok véleményt alkotni, amit eddig megtanultam és tapasztaltam. Bár úgy vettem észre nem voltam egyedül, azzal a ténnyel, hogy nem volt a legtisztább az éneklése, többen is kijelentették. Miután végzett meghajolt, majd mind aki jól végezte dolgát, lesétált a színpadról.
Ezután egy srác következett, egy ezer éves számot énekelt, Ed Sheerantól a Shape of You-t. Igazán tetszett az előadása, nagyon tehetséges volt, látszott, hogy már több ideje foglalkozik zenével.
Körübellül a 16. versenyző volt a színpadon, amikor a szervező engem szólított. Az ismerős ajtó mellett, még elmodtak néhány dolgot, mire számítsak és mit csináljak miután végeztem. Hallottam ahogy az előttem lévő srác, már a zsűri rövid véleményét hallgatja, így hát biztos voltam benne,hogy már csak másodpercek kérdése és indulhatok. Ami így is volt, mivel mellettem egy hölgy épp 10-től számolt vissza, miközben egy másik azt magyarázta, fordítsák kicsit jobbra valamelyik kamerát. Egyre jobban ideges lettem. Már vártam, hogy túl legyek rajta. Két hete készülök, biztos voltam benne, hogy a legjobb formámat hozom a színpadon. Egy pillanatra lecsuktam a szemem és átfutott az agyamon anya, apa, Jos, Melody és Paul. Akikért most itt vagyok.
A színpad ajtaján belépve, tiszta ideg voltam és újra elkapott az ismerős "jézusom, itt van, mindjárt összeesek" érzés. Virágmintás ingben és fekete gatyában ült és a papírját olvasgatta. Anne azonnal kedvesen fogadott, ő már jól ismert.
- Mit hoztál nekünk nagy lány?- kicsit meglepődtem a szóasználatán, de egyszerre meg is nyugodtam, hogy legalább nem Mendes Armynak szólított, mint az öltözőben.
-A 5 Seconds Of Summer-től a Want You Back-et.- mondtam.
- Na mi van? Passzoltad Shawnt?- viccelődött Michael. Shawn hirtelen rám szegezte tekintetét és láttam rajta, hogy várja, hogy mondjak valamit.
- Nem passzoltam, csak szimplán úgy döntöttem megmutatom egy másik oldalam is.-válaszoltam határozottan.
Michael elégedetten bólintott. Jobbra néztem, ahol ugyan az a szőke srác állt, mint a válogatón. Biccentettem neki, majd elindult a zene. Lecsuktam a szemem és teljes nyugalommal kezdtem énekelni. Benyomódott rajtam a "világ le van szarva" gomb és olyan hulla nyugodt voltam, hogy egy atomtámadás sem tudott volna megszakítani. Mély levegőt vettem, és...:
"...No matter where I go, I'm always gonna want you back..."
Újjabb mély levegő után folytattam:
"...No matter how long you're gone, I'm always gonna want you back..."
Teljesen élveztem, hogy ott állhatok és énekelhetek. Semennyi pénzért nem cseréltem volna el a pillanatot. Mindennél többet ért.
A dal végén, szokás szerint óvatosan meghajoltam, majd illedelmesen megálltam egy helyben és kiváncsian néztem a zsűrit. A közönség még mindig tapsolt, mint akik megőrültek.
- Nézd Sophie!- szólalt meg elsőként Louis.- Valami rohadtul illik hozzád ez a szám és hatalmas energiát tudsz átadni ezáltal, de ha egy tanácsot elfogadsz. Az ennyire magas hangokat még csiszolni kell.
Óvatosan bólintottam.
- Én igazából nem tudok mit mondani. Még mindig ugyan az a véleményem, mint eddig. Tehetséges vagy és biztosíthatlak róla, hogy életed legjobb döntése volt, hogy jelentkeztél ide.- mondta Michael, majd a közönséggel együtt, hangosan tapsolt.
- Mi már azért jobban ismerjük egymást, elég jól elbeszélgettünk a színpad mögött. Már ott kiderült számomra, hogy egy nagyon magabiztos és céltudatos lány vagy, csak egy bizonyos ember jelenlétében ezt nem mutatod ki.- mondta Anne gúnyos mosollyal.- Pedig ki kéne. Mert ahogy Louis is mondta, hatalmas erő lakozik benned és ezt a zenével át tudod adni. Szóval bátrabban egy kicsit!
Most is Shawn hagyták utoljára. Kezdem úgy érezni, direkt szórakoznak velem. Pókerarccal figyelt majd hirtelen elmosolyodott. Olyan csodálatos a mosolya! De tényleg! Annyira aranyos!
- Sophie, őszintén szólva kicsit csalódott voltam, hogy nem tőlem hoztál most számot, mert szívesen meghallgattam volna, melyek azok a számok, amiket még szeretsz az albumaimból. De meg kell hogy mondjam, igazán szép műsor volt, ennek ellenére viszont csak egy tanács...-közelebb hajolt hozzám, majd igen hallkad, de még hallhatóan ennyit mondott.- A Mercyt szívesen meghallgatnám tőled.
Felnevetett a közönség és én is elmosolyodtam. Még egyszer meghajoltam, majd lementet a színpadról.
-----
A műsor végeztével az épület főbejáratánál álltam és telefonáltam Paulnak, hogy végeztem. Közben konstatáltam a helyzetet, hogy annyira zuhog az eső, hogy még az út túloldalát is alig lehet látni.
- Hali, itt vagyok a főbejáratnál.
- Ennek roppantul örülök, csak az a bökkenő van, hogy dugóba keveredtem.
- Nagyon fasza! És akkor én mégis, hogy jutok haza, ilyen esőben?
- Nem tudom tücsök, old meg légyszi! De egy órát még biztos állni fogok, szóval nem érek haza egyhamar. Sietek ahogy tudok.
Letettük a telefont, majd a körbenéztem és arra a megoldásra jutottam, hogy inkább megvárom Pault, mivel nem akartam buszozni, taxira pedig nem volt elég pénzem.
A benti büfében vettem egy kakaós csigát, majd kimentem és az árkádok alatt megáltam, hogy ne ázzak el. A versenyzők lassan eltüntek, volt aki felajánlotta, hogy hazakísér, de mondtam, hogy nem probléma, nem akarom, hogy miattam tegyen kerülőt. Peterrel, az egyik sráccal beszélgettem egy ideig, elmondta, hogy Arizónából érkezett és, hogy már évek óta próbál bejutni, de az élő showba még sosem került be. Igazán szímpatikus gyerek volt, ő is érdeklődött felőlem és igazán jó társaságnak bizonyult.
Már szinte mindenki elment, a zsűritagokat is láttam kilépni az épület hátsó, külön ajtaján. Egyedül ácsorogtam a zuhogó esőben, mikor egy hang szólított meg.
- Sophie!
Megfordultam és Shawn közeledett felém. Fekete bőrkabát volt rajta és egy kocsikulcsot tartott a kezében.
- Hát te kire vársz?-kérdezte udvariasan.
Egy pillanatra meginogtam, nem igazán tudtam mit válaszolni neki, de muszály volt, mert kiváncsian kémlelt engem.
- Ööö... Paul dugóba keveredett és nem tud még értem jönni. A buszmenetrendet nem ismerem, taxira pedig nincs pénzem úgyhogy kénytelen vagyok megvárni.- mondta remegő hanggal, amit ő is észrevett.
- Aha. Mióta állsz itt kint? Eléggé rekettes a hangod. Nem ám megfázol!
- Én nem, csak...- és ez volt az utolsó szó ami kijött belőlem. Akaratom ellenére se tudtam megszólalni, de nem is kellett, mert Shawn egyszerre levágta, hogy miatta jöttem zavarba. Nevetve elkapta tekintetét és a földet bámulta.
Kínos csend telepedett közénk. Egyikünk sem szólalt meg, csak a zuhogó esőt bámultuk.
- Akarod, hogy haza vigyelek? Vagy ha van kedved elmehetnénk kávézni. Ma délután úgysincsen semmi dolgom.- szólalt meg elsőként.
Zavartam rápillantottam. Óriási, barna szemeiben kis izgalmat láttam. Ismét nem tudtam megszólalni. Te szent isten! Elhívott kávézni! Eszembe jutottak Anne szavai. Kicsivel több önbizalmat kell, hogy mutassak. Az alatt az egy, röpke másodperc alatt rajöttem, hogy nem szabad ilyen nyuszinak mutatnom magam, annak ellenére sem, hogy kb elájulok a közelében.
- Rendben!- nyögtem ki végül, majd elmosolyodtam.