Want You Back - Shawn Mendes fanfiction

7. Fejezet

Shawnnal elsétáltunk a parkolóig, majd beszáltunk az autójába. Lassan vezetett és igazán jól állt neki. Izmos alkarjával lazán irányította a kormány.
Egy közeli kávézóhoz mentünk. Az üzletbe belépve megcsapott az az igazi, finom kávé illata és rögtön megkívántam. Természetesen nem úsztuk meg rajongók nélkül, néhány 15 év körüli lány odarohant Shawnhoz és közös képet kértek. Mindegyikkel szívesen készített képet és nagyon aranyos volt velük. Teljesen elolvadva álltam ott és figyeltem őt. A lányok engem is megnéztek, az egyik fel is ismert, gondolom a múltheti adásból, amit már levetítettek.
Leültünk hátul a sarokba, majd mindketten rendeltünk. A hölgy igen megnézte Shawnt, gondolom, neki is ismerős volt.
- Nos, Sophie, mesélj magadról!- dobott fel egy témát.
- Mit szeretnél tudni?- kérdeztem vissza kissé még mindig félősen.
- Bármit! Amit érdemes tudni.
- Hát, Kaliforniában születtem, 2001 júliusában, egy kis városban, legalább is amennyit erről tudok. Igazi szüleimet soha nem ismertem, nevelőszülőknél nőttem fel. Van egy bátyám, Jos, akit szintén örökbefogadtak. Háziállatom nincs, nem is nagyon akarom, de a kutyákat kifejezetten kedvelem. Magántanuló voltam már kezdetek óta, így sok barátom nincs, egyedül a szomszédunkban lakó lány, Melody, aki szerintem még nálam is nagyobb rajongód. Egy ideig tanultam zongorázni, de abba hagytam, mivel a színészkedés és az éneklés fontosabbá vált. Minden álmom az volt, hogy egyszer találkozzak veled, de az isten se gondolta volna, hogy valaha is részt veszek egy ilyen tehetségkutatón. Paul nevezett be, a színésztanárom. Egyszer szeretnék eljutni Párizsba és Hawaii-ra.
Hirtelen megakadtam, több dolog nem jutott eszembe, így ezzel lezárul az életrajzom.
- Mit csinálsz szabadidődben?-kérdezte, miközben megérkezett a kávé.
- Egy kissé úgy érzem magam, mint egy állasinterjún!- nevettem fel.
- Ne haragudj! Nem ez volt a cél!- mosolyodott el ő is.
- Hát... szeretek zenét hallgatni, általában mindig szól valami nálam otthon. Érdekelek a filmek és a sorozatok, a bátyámmal nagyon sokat szoktunk nézni. Nem szeretek egyedül filmezni, de már megszoktam, így néha nem is zavar a magány. Melodyval nagyon sokat szoktunk alkotni, mindenféle téren. Festünk, rajzolunk és én néha írni és költeni is szoktam. Volt már több dalszöveg is amit írtam, de egyis se lett igazán jó, így a fiókom legaljára kerültek.
- Ahoz képest, hogy magántanuló vagy, ezáltal nincs sok teendőt, igen sokmindent csinálsz. Te aztán biztos nem unatkozol!
- Hát igen, már megszoktam. Ha mást nem tudok csinálni, akkor eszek. Imádok enni! A kaja a mindenek!
Óvatosan felnevetett, majd felkapta a fejét és én is észrevettem, hogy épp az a szám megy a rádióba, amit ma énekeltem. Széles mosolyra húzódott a szám, ahogy az övé is.
- Nagyon tehetséges vagy, remélem tudsz róla!- szólalt meg hirtelen.
Lesütöttem a szemem és éreztem, hogy elpirulok.
- Mondták már egy páran. De én igazából az ilyen beszólásokat nem tudom nagyon értékelni. Úgy vagyok vele, hogy izlések és pofonok. Valakinek tetszik amit csinálok, valakinek kevésbé. Lehet magamnak se tetszenék, ha egyszer visszanézném egy felvételt vagy bármit.
Furán nézett rám, felvont szemöldökkel.
- Soha, semmit nem néztél vissza?
- Nem, soha. Nem szeretem magamat látni se képen, se videón. Anyu mindig azt hajtja, hogy mennyire szép vagyok egy-egy felvételen, de én nem tartom magam annak. Ezért sem nézem vissza egyiket se.
Egy ideig csendben ültünk, majd újra kérdezett.
- Van kedvenc zenéd?
- Abszolút kedvenc nincs, nem tudok dönteni. Esetleg egy-egy előadótól tudnék mondani, de olyan szám nincs, amit mindennél jobban szeretnék.
- Milyen zenéket hallgatsz?
Elővettem a telefonom és odaadtam neki a lejátszási listám. Csendben végigpörgette.
- Justin Biebertől mi a kedvenced?- kérdezte felnézve a telefonomból.
- Huh, már jó régen hallgattam őt. Nem is tudom... talán a Cold Water.
- 5SOS?
- Lie to me. De igazából az összeset amit ismerek.
- 1D?
- Az összes! Nem tudok dönteni.
- Azért csak van néhány.
- Tényleg nem tudnék dönteni. Mindig másik albumra kattanok rá, emiatt mindig más a kedvencem.
- Harry Styles?
- Passz! Tőle sem tudok konkrét zenét mondani.
- Én?- mosolyodott el hirtelen. Hát igen. Mást már nagyon nem találhatott.
- Az összes.
- Olyan nincs! Mondj néhányat!
- Négyet, ötött tudnék kiemelni.
- És melyek azok?
- In my blood, Bad Reputation, Little too much, Ruin. Fuuu, még sorolhatnám tovább. De az új albumodról az összeset nagyon szeretem.
Óvatosan bólintott, majd visszaadta a telefonom.
- Most te jössz!- mosolyogtam rá szemtelenül.
Felnevetett, majd "ezt te sem gondolog komolyan" arccal nézett rám.
- Oké, bocs hülye voltam. Igazából nem tudok olyat kérdezni, amire magam se tudnám a választ!
Mindketten felnevettünk. Olyan aranyos volt. Nem volt se visszahúzódó, se nagyképű. A nap további részében rengeteget beszélgettünk. Nagyon inteligens ember, nem volt olyan téma, amihez nem tudott volna hozzászólni, mindenről volt véleménye. Mesélt a koncertekről, hogy milyen az élet a médiában és azt is elmondta, hogy nagyon szereti a rajongóit, hisz nélkülük nem lenne sehol, de néha már kezdi kicsit idegesíteni, hogy nem tud úgy elmenni még boltba sem, hogy ne futna bele valami őrült Mendes Armyba!
- A Mendes Armyk mindenhol ott vannak!- mosolyogtam rá.
- Hát igen!- nevetett fel.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Paul hívott, teljesen el is felejtettem, hogy idő közben haza érhetett.
- Hali!
- Na hol vagy? Most értem haza.
- Egy fél óra és megyek. - itt hirtelen nem tudtam mit mondjak. Ránéztem Shawnra aki mosolyogva figyelt.- Shawnnal eljöttem kávézni.- mondtam ki végül, kisség félősen, amit valószínüleg a velem szemben ülő Mendes is észrevehetett, mert aranyosan elmosolyodott.
- HOGY MI VAN? TE MOST CSAK SZIVATSZ, UGYE?- üvöltött bele a telefonba Paul, de olyan hangosan, hogy, egy pillanatra el kellett emelnem a fülemtől a készüléket, különben megsüketültem volna. Drága színésztanárom, olyan szinte üvöltött, hogy Shawn majdnem kiköpte a kávéját a nevetéstől.
- Majd otthon mesélek!- mondtam zavaromban.
- NEM ÉRDEKEL, MOST AKAROK HALLANI MINDENT!
A telefont idő közben letettem az asztalra, mivel kihangosítás nélkül is tökéletesen hallottam. Ahogy Shawn is.
- Most nem tudok beszélni.
- MONDTAM, HOGY ENGEM AZ NEM ÉRDEKEL! MIÉRT MENTÉL EL KÁVÉZNI CSÁVÓ MENDESSEL?
Shawn félrenyelte a kávéját Paul szóhasználatára és majdnem megfullandt a nevetéstől.
- Otthon beszélünk, szia!- és szó nélkül letettem a telefont.
Shawn a hasát fogva röhögött és megszólalni nem tudott. Tiszta idiótán éreztem magam. Ő majdnem megfulladt én pedig csak ott ültem és néztem milyen aranyosan és felszabadultan nevet.
Mikor végre abbahagyta, megtörölte a szemét majd beleivott a kávéjába.
- Régen nevettem ennyire jót!
-Pontosan min is nevettél?- kérdeztem tőle zavartan.
- Mi az, hogy Csávó Mendes?-röhögte el magát újra.
- Ez a gúnyneved! Még Paul találta ki, akkor amikor először hallgatni kezdtelek. Annyira sokat beszéltem rólad, hogy egy idő után rádragadt ez a becenév!- meséltem neki mosolyogva.
- Hát ez nagyon jó!
Megittuk a kávénkat, majd lassan elindultunk. Shawn felajánlotta, hogy hazavisz, de előtte tennünk kellett egy kitérőt, mert el kellett ugrania gyorsan valahová. Közben elállt az eső és még mindig borongós, de kellemes idő lett.
- Köszönöm, hogy elhoztál. És azt is, hogy hazaviszel.
- Igazán nincs mit! Jól éreztem magam, remélem te is!- nézett rám egy pillanatra, levéve a szemét az útról.