Want You Back - Shawn Mendes fanfiction

3. Fejezet

Hirtelen észrevett engem és érdeklődve felém nézett. Megfordult körülöttem a terem, olyan csodás volt. Már tényleg úgy éreztem összeesek és a mentő vihet el, mikor megszólalt az egyik szakállas, 50 körüli férfi.
-Szia, hogy hívnak?
Annyira kedves és megnyugtató hangja volt.
- Sophia Denway- mondtam remegő hangon. Annyira remegett a hangom, hogy elgondolkoztam azon biztosan értették e mit mondtam.
- Hány éves vagy? Honnan jöttél?- kérdezte a férfi.
- 17 éves vagyok. Kaliforniából érkeztem.
Egy pillanatra rá pillantottam és görcsbe szorult a kezem. Épp jegyzetelt valamit. A torkom újra megfeszült, alig tudtam lélegezni. Forgott velem a szoba. Az egyetlen hölgy zsűritag észrevette, mit csinálok. Rá nézett Shawnra, majd szélesen elmosolyodott és bíztatóan felém pillantott. Tudta mit érzek. Tudta, min megyek keresztül. Egyetlen szemkontaktusba belesűrített mindent amit mondani akart és máris könnyebben éreztem magam, hogy van egy ember, aki megért.
- Mióta foglalkozol zenével?- kérdezte újra a férfi.
-Három éves korom óta járok színésztanfolyamra, de 5 éves voltam mikor komolyabban kezdtem énekelni és versenyekre járni.- egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elég rövid és határozott voltam e, ahogy az úr mondta.
- Mit fogsz nekünk előadni?- kérdezte mosolyogva a hölgy.
Mély levegőt vettem, lehunytam a szemem, majd kihúztam magam és nem túl hangosan, de határozottam válaszoltam neki.
- Shawn Mendestől az In My Bloodot.
Tartottam a szemkontaktust a hölggyel, de a szemem sarkából láttam, ahogy felkapja fejét. Felkeltettem a figyelmét.
- Merész választás!-szólt a fiatalabbik férfi zsűritag. - Már vagy 5-en énekelték előtted és abból 5 nem jutott tovább.- mondta, fel sem nézve a lapjából. Shawn viszont mereven engem figyelt.
- Hajrá! És nyugi. Minden oké lesz.- mondta a nő zsűritag.
-Az előadón kívül senki más nem tudja megfelelően előadni!- jegyezte meg mogorván a fiatal férfi még mindig fel nem nézve a lapjából. Shawn halkan, szinte alig hallhatóan felnevetett, majd újra rám nézett. Találkozott vele a tekintetem. Barna szemei kiváncsian figyeltek. Előre beállított haja, már teljesen szétjött, göndör fürtjei szana szét lógtak a honlokán. Kimerültnek tűnt. Végülis csak három napja, minden nap kb 200 embert hallhat meg, akik többnyire az ő számait éneklik.
Annere pillantottam. Biztatóan figyelt engem és várt. A nézőtérre néztem, amely között valahol ott figyelt Paul és véresre rágta a körmeit annyira izgult. Majd belenéztem abba a kamerába amely engem vett, mert tudtam, a szüleim nézni fognak otthonról ha leadják az adást a tévében. Ha másért nem, de értük küzdenek kell. Végül is az a Sophie, aki most egy jólmenő tehetségkutató színpadán áll, mind az ő érdemük. Lehunytam a szemem, majd oldalra néztem a szőke srácra és aprót biccentettem. Ő is bólintott, majd megnyomta a gombot. És ezzel elindította, azt a számot, melyen az életem függ...
-----
"Help me..."
Elkezdtem. Lassan a zene ütemére énekeltem. A szemem lecsuktam de éreztem a tekinteteket magamon. Ahogy erősödött a zene úgy én is lassan felnyitottam a szemem. Shawnra néztem, aki kissé döbbent tekintettel hallgatta az előadásomat. Anne és az idősebb férfi zsűri a székükön hátradölve kiváncsian figyeltek. A bunkó, fiatal férfi pedig pókerarccal, keresztbe rakott kézzel hallgatott.
Mély levegőt vettem, mikor elértem a refrénhez, majd lecsukta a szemem és teljes erőmből énekeltem...
"...It isn't in my blood..."
A közönség egyszerre sikított fel, a zsűrik közül pedig Shawn elmosolyodott. Szépen, lassan énekeltem tovább és nem gondoltam semmire. Csak a zene és csak Shawn számított. Egyre jobban vittem felfele a hangsúlyt, majd másodszorra a refrénhez érve, még erőteljesebben énekeltem.
"...It isn't in my blood..."
A közönség egyeneset sikongatott, az idősebb férfi zsűri fogta a fejét, Anne mosolygott, a fiatalabb férfi felhúzta szemöldökét és ledöbenve figyelt, Shawn pedig vigyorogva előre dölt és "ilyen nem létezik" stílusban rázta fejét, miközben folyamatosan figyelt.
A szám végére érve lassan elhalkult a zene. Majd a legvégén a közönség olyan hangosan tombolt, hogy nem halottam a saját hangom. Megköszöntem, majd a mikrofon mellé lépve meghajoltam. A zsürik konkrét sokkot kaptak, kivétel Shawn, aki még mindig "ilyen nincs" módon bólogatott. Az idősebb férfi hirtelen felpattant a székből és a közönség felé fordulva hangosan bíztatta őket, mire még erőteljesebben üvöltöttek és sikongattak. Nem hittem el, hogy mi történik körülöttem. Felfoghatatlan volt perceken át a közönséget hallgatni. Lecsuktam a szemem és hálát adtam, hogy ennyire jól sikerült minden.
Az emberek lassan elcsendesedtek és a zsűrik is mind magukhoz tértek és elhelyezkedtem a székükben.
- Na Louis , még mindig az a véleményed mint az előadása előtt?-kérdezte gúnyosan az idősebb férfi akit, mint kesőbb kiderült, Michaelnek hívják.
Louis átgondolta a dolgokat, majd óvatosan bólintott egyett.
- Kurva nagyot tévedtem. Neharagudj. Valami kibaszott jól énekelsz! És neked igenis itt a helyed! Te idevaló vagy!- mire kimondta az utolsó mondat végét a közönség már üvöltött.
- Nézd! Amikor bejöttél már éreztem, hogy te le fogsz tenni valamit az asztalra. De istenemre mondom, nem gondoltam volna, hogy olyan valamit teszel le, ami szétrobbantja azt az asztalt! Üdv a műsorban!- mondta Michael és újra felált és a közönséget bíztatva ünnepelt.
- Bejöttél erre a színpadra, olyan hallkan, hogy észre se vettünk. Remegő hanggal bemutatkoztál és annak rendje, módja szerint válaszoltál minden kérdésre. Majd egy lopott pillanatban ránéztél Shawnra és egy pillanat alatt látszott az arcodon, hogy szétvet az ideg és szinte képtelen leszel előtte énekelni.- oltott le jól Shawn előtt Anne, azzal, hogy elmondta mi történt az előadásom előtt.- Erre meg előadtad az ő számát valami olyan energiával és odaadással, hogy megszólalni is alig tudtunk. Látod, mondtam én, hogy nem lesz itt gond! Így kell ezt csinálni!
Shawn mosolyogva hallgatta Anne véleményét és közben a papírját nézte. Már csak ő volt hátra. Amióta beléptem erre a színpadra, azóta most hallom először a hangját. Megtartottam magának a véleményét a végéig. Óvatosan felnézett rám és szemtelen mosollyal jutalmazott meg, amely annyira aranyos volt, hogy tényleg éreztem, hogy elájulok és ez Michael is észrevette.
- Shawn! A rohadt életbe is! Mondj már valamit! Nem látod, hogy a puszta látványodtó is mindjárt összeesik!?!- üvöltött rá, mire Shawn még mindig engem nézve hangosan felnevetett, ahogy a közönség is. Majd azzal a csodálatos, csengő hangjával végre megszólalt. Bár eleinte nem találta a szavakat.
-Nézd... sokak számára igen kedvelt zeneszám az In My Blood és személy szerint én is nagyon szeretem. Még klipp is készült hozzá, mégis akár mennyire is jó lett ez a szám, hozzád esküszöm nem ér fel és komolyan mondom bármit megadnék azért, hogy az elmúlt néhány percet újra hallhassam!
Még fel sem fogtam mit mondott, de a közönség és zsűrik is felálva tapsoltak és minden szempár engem nézett. Nem hittem el. Nem fogtam fel, hogy mi is történik körülöttem. Azzal hitegettem magam, hogy ez csak egy álom és pár perc múlva felébredek és rájövök, hogy mindez nem is történt meg. De nem. Ez itt a valóság és drága Sophie, rá kell jönnöd, hogy mind ez tényleg veled történik meg!