¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Louis
Az utolsó hét utolsó napja van, amit még Harry itt tölt. Ahogy teltek a napok, egyre inkább feszélyezve éreztem magam a göndör közelségétől. Holnap jön a repülő érte, amivel én csupán két három napja szembesültem. Túl későn... Megtörtént, amitől féltem. Túlságosan közel engedtem a szívemhez, és most elveszítem. Hiába próbáltam magam tudatosan távol tartani az igéző zöld szemektől, nem ment. Apránként a bőröm alá kúszott, a részemmé vált, egy létfontosságú darabbá belőlem, mindezt úgy, hogy nem mutathatok ebből semmit, és nem beszélhetek róla. Egyszerűen nem lehetek annyira önző, hogy elvegyem tőle a lehetőséget, hogy visszamenjen... Annyira már megismertem, hogy nagyon ragaszkodó, szeretetéhes típus, és ha most elmondom, ami bennem van, képes, és itt marad velem, amit nem engedhetek. Neki ott van az élete Londonban, nem itt, a havasokban... Képtelen vagyok aludni. Harry szerintem már bóbiskol, amikor álmában felém fordul, és minden előzmény nélkül rátapad a számra. Először azt hittem, hogy alszik, de rá kell döbbennem, hogy ő is érzi mindazt a feszültséget, mint én. Fogalma sincs, mit csinál, mit vált ki belőlem, mennyire szétszaggatja a lelkem, csak csókol, míg ujjai a hajamba siklanak. Hamar magamhoz térek és viszonzom a gesztust, képtelen vagyok gátat szabni a bennem felgyűlt vágyaimnak, viszont amint a keze az alsónadrágomra siklik, meg kell állítanom.
- Harry... mit művelsz? - kérdezem tőle lihegve.
- Louh... Louh... - hangja sokkal mélyebb a szokottnál, egyértelmű, mire vágyik. Süt belőle a szexuális vágy.
- Nem szabad... Harry... Holnap te elmégy innen.. Olyannak kell adnod magad, aki ott van melletted, aki majd a társad lesz... A... Párod - olyan nehezemre esik kimondani ezeket a szavakat, mintha legalábbis a halálos ítéletemet mondanám. Soha nem vágyakoztam ilyen elemi erővel senki után, de tudom, hogy Harry ennél többet érdemel. Kapcsolatot és szerelmet, nem egy pár órás felejthető dugást.
- De... - annyira könnyű lenne elfogadni a felém nyújtott falatot...
Istenem... Segíts... Fogd a kezem és ne engedd, hogy a vágy eltiporjon! - imádkozom magamban, hogy képes legyek leküzdeni a gyötrelmes érzést, hogy meghalok, ha nem érinthetem, de muszáj türtőztessem magam.
- Ne hidd, hogy nem ez minden vágyam... De te ennél sokkal többet érdemelsz, Harry! Nem vehetem el tőled az egyetlen kincsed. A szüzességed egy ajándék, és az a férfi, aki majd megkapja azt tőled, a legboldogabb ember lesz a világon. És általam a legjobban irigyelt... Szívesen segítek most, de csak a kezemmel vagy a számmal... Legyen elég ennyi....
