Mr.Snow

Köszönöm a mentést

Csak egy forró italra vágytam, ezért beültem a világ legjobb kávézójába, de cseppet se számítottam rá, hogy Justin is itt lesz. Próbáltam úgy elmenni az asztal előtt, hogy ne vegyen észre, ami sikerült is. Viszont később észrevett és felém közeledett.

-Hé T/N.-állt meg előttem Justin.
-H..Hé, mit akarsz?
-Kedves vagy.-foglalt mellettem helyet Justin.
-Csak úgy, mint te.
-Szeretném meg beszélni, azt ami évekkel ezelőtt történt.
-Justin nem akarok régi sebeket fel tépni és nem hinném, hogy sokkal előrébb haladnánk evvel a beszélgetéssel. Főleg nem a múltkori után.
-T/N én nagyon sajnálom, de tényleg muszáj beszélnünk.
-Nem akarok Justin beszélni. Már mondtam.
-Létszi T/N.
-Azt mondta, hogy nem akar beszélni.
-Nyugi, csak bocsánatot akarok kérni.
-Csak, hogy ő nem akarja. Gyere T/N.-nyújtotta a kezét, amit gyors megfogtam.
-Ki volt ez a barom?-kérdezte, mikor már távolabb voltunk.
-Justin az exem.-forgattam meg a szemem.
-Akkor miatta sírtál múltkor is?-húzta fel a szemöldökét.
-Talált süllyedt Parkinson. Viszont köszönöm, hogy kimentetél.-adtam egy puszit az arcára.
-Na mi ez a puszi? Talán már megbízól bennem?-nézett rám önelégült mosollyal.
-Hát még nem teljesen Parkinson.
-Hát így állunk V/N.-húzta fel a szemöldökét.
-Így Parkinson.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ne nyújtogasd, mert egyszer valaki leharapja.
-Vagy nem.-vontam vállat.
-Mégegyszer köszönöm Jacob, viszont nekem mennem kell. Szia.
-Szia Miss nem bízok senkiben kisasszony.