Egy olyan pletyka van, mely a világ összes emberének elméjében felötlött már. Nem, nem a megjátszott "nevetés-visszatartás-challenge" értelme. A világot évek alatt egyre több különleges emberrel áldották meg, a hírek szinte az arcunkba tolják eme különleges személyek életét, sikereit, és természetesen kivesézik a bukásaikat is. Lehet, hogy a sok száz győzelem közé befurakodik egy ballépés, egy elhibázott feladat, és a média azonnal felkapja, kiforgatja az eseményeket. Az emberiség legrosszabb tulajdonsága az éles látás, a járó száj. Ha egyhez eljut a pletyka, már fordul is a következőhöz, továbbadni a szerzett információt. Dominóként söpör végig a fülek, ajkak között a kimondott szó, az effektus állandó tényező az életben. "Vajon a hősök élete tényleg ennyire fényűző? Mostanában nagyon felkapottak! Mennyit kereshetnek? Az egész Föld tisztában van a kilétükkel, mindent tudunk róluk!" Legalábbis a legtöbben ennek fültanúi. Azonban a valóság néha egészen kiábrándító tud lenni, ha figyelünk a részletekre. Amikor világos van, mindenki tudja mit lát. Viszont, ha leoltjuk a lámpát, sötétség borul a tényekre, amelyre a test ösztönösen reagál, és meghátrál a tudatlanság veszélye elől. Megannyi ártatlan van, aki csak a fényre mered, aki csak azt akarja megérteni. Mindössze a legbátrabbak rohannak a feketeségbe, segíteni azokon, kiknek élete abban rejtőzködik. [T.N] megtette, amit elvárt saját magától. Gyengének tartotta testét, félt a sötéttől. Mégis, egy meggondolatlan tett után nem volt visszaút, lábai irányítás nélkül lépték át a bizonyos küszöböt. A legegyszerűbben sétált be sok más későbbi társa nehézségekkel teli életébe, észrevétlenül vette át ugyanazokat. Azóta pedig nap mint nap osztozik az újabb terheken. × Aged Up!!Todoroki x reader × Nyugalmat megzavaró jelenetek előfordulása × A t
15 parts