A hideg márványkövön ültünk. Úgy voltak kipakolva a kedvenc édességeim az elhagyatott erkélyen, mintha egy délutáni piknikhez készültünk volna. Az édességek mellett, egy üveg égetett szesz és a kedvenc almás ciderem is helyet kapott. Natan megragadta a kezemet, mert tudta, hogy ez nekem többet jelent egy egyszerű csóknál. A lábunk lelógott az alattunk lévő mélységbe. Az erdő mellett elszaladt egy őz és egymásra mosolyogtunk. - Mi a kedvenc állatod Nárcisz? - Amint feltette a kérdést, azon nyomban betapasztotta a számat. El kellett bújnunk egy járőröző rendőrautó elől, mert már bőven a kijárási tilalom után jártunk. - Amúgy a pillangó. - Akkor válaszoltam, amikor visszaültünk a helyünkre és elmúlt a veszély. - Azért szeretem őket, mert gyönyörűek, és fogalmuk sincs róla. Leélnek egy egész életet úgy, hogy nem láthatják a szárnyukat. Minden ember vágyik rá, hogy megérintse őket, de a pillangó olyan, mint a boldogság. Ha kergeted sosem kapod el, ha viszont csendben ülsz, a válladra száll.
22 parts