Moldavit

Hegyikristály - 17

A mi történetünk is olyan, mint egy jó könyv. Szeretem lapozgatni a régi fejezeteket, és próbálom megérteni, hogy mi miért történt. Az élet néha kevésbé kiszámítható, mint egy történet, ami a fantázia szüleménye. Megtöltjük a létezésünk lapjait jó és rossz emlékekkel. Az utolsó oldalak még üresek, és nem tudunk előrelapozni, bármennyire is szeretnénk, ahogyan nem javíthatjuk át a korábban megírt fejezeteket sem. Bármennyire is szeretjük a karaktereket, az életben sajnos nincs befolyásunk más emberek tettei felett. Sokszor a saját hibáinkat is évekbe telik kijavítani.

Valójában az emberek maguknak mondják a legnagyobb hazugságokat, mert magunknak hazudni a legkönnyebb.
Akkor ismerjük fel a dolgok értékét, amikor elveszítjük őket.

Amit én láttam, az nem volt valósághoz hű. Soha nem akartam a rossz dolgokra emlékezni vele kapcsolatban, ezért mindig csak a jó dolgokra fókuszáltam. Azt láttam jónak, ha az árnyoldalt nem veszem számításba. Elvégre is minden kapcsolatnak vannak hátulütői. Már az elején tudnom kellett volna, hogy ez sohasem működhet. Egy olyan emberhez láncoltam magam, aki nem tudta elfogadni a szeretetemet, de még önmagát sem szerette.

Nem akart velem lenni, de azt sem akarta, hogy elfeledkezzek róla. Folyamatosan reményt adott, miközben egy másik lánynak gyertyafényes estét varázsolt. Nem tudta elengedni a kezemet, de végig ott volt mellette valaki más, aki mellé lefeküdt esténként az ágyba és aki közben szinte semmit sem sejtett.
Ki akartam maradni az egészből, de újra belerántottak a játékuk spiráljába.

Nem tudom miért, de folyamatosan vezetés közben ért stressz Natan miatt. Talán ezért is ment olyan nehezen. Ahányszor autót vezettem, mindig valami rossz dolog történt a szerelmi életemmel kapcsolatban. Két óra között szünetet tartottunk és az értesítéseim között megláttam Delila nevét. A szívem hevesen verni kezdett, és arra gondoltam, hogy hagyjon már békén végre. Megkapta, amit akart, ha nem muszáj akkor ne bántson meg még jobban. Egy olyan platformon írt, ahonnan nem tiltottam le, mert nem volt népszerű és álmomban sem gondoltam, hogy újra valahogy megpróbálja szabotálni a boldogságomat. Egész nap nem néztem meg, hogy mit küldött csak este. Zoé akkor mondta el, hogy Delilának születésnapja van.

- Nagyszerű, ha még a saját születésnapján is azzal foglalkozik, hogy mások boldogságát tönkretegye - mondtam Zoénak, a telefonba.

- Nézd már meg mit küldött, kérlek - kíváncsiskodott.

- Nem megy Zoé! Tudom, hogy Natant küldte, nem bírok ránézni egy olyan képre, amin nem velem van... - Tudom, hogy előtte is sokszor előfordult már, hogy közös képet posztoltak, de valamiért Natan mindegyiken búskomor arcot vágott és nem voltam féltékeny azokra a képekre.

- Jó, Nárcisz! Majd én megnézem akkor helyetted és kitörlöm. Add meg a jelszavadat Yubo-n!

Megadtam Zoénak a jelszavamat, és végig hívásban maradtunk, amíg körülírta, hogy mit lát a képen. A fürdőszoba tükrében pózoltak és Natan csókot nyomott Delila hajára. Nagyon rosszul lettem, elképzelni még rosszabb volt, mint látni. Megkértem Zoét, hogy törölje ki és hogy blokkolja Delilát.

- Biztos vagy benne, hogy annyiba akarod hagyni? Ez a csaj zaklat téged és nem áll le!

- Zoé! Most komolyan... Ha akarnám katasztrófát csinálhatnék a születésnapjából! A párnám alatt van Natan szerelmes levele, amit elrejtett nekem nem rég a játszótéren. De nem teszem, mert nem vagyok ilyen bosszúszomjas. Az életben mindenki visszakapja, amit másokkal tesz.

- Meg is marná magát, és megérdemelné! Hát én biztos szabotálnám a születésnapját, annyira felidegesített! Írok is neki, hogy boldog születésnapot kívánok!