Moldavit

Aqua aura kvarc - 15 🔞

Ez a kristály védelmet jelent. Teljesen elvesztem. Nem tudtam, hogy a kötél melyik oldalán táncolok. Egyik pillanatban még egyenesen és stabilan álltam rajta, kecsesen egyensúlyoztam, a következő pillanatban meg fejjel lefelé találtam magamat és a lábaimmal kapaszkodtam. Bár többnyire sikerült visszahúznom magamat, elég volt egy gyenge fuvallat és máris kezdődött minden előről...

A barátnőim többségében egyemetemre mentek. Csalódott voltam, mert én nem vettem fontolóra a továbbtanulás kérdését. Hogy nekem mi maradt? Szerencsére találtam a közelben egy két éves művész tanfolyamot, amire jelentkeztem és hamarosan fel is vettek. Szerettem bejárni az iskolába, legalább lekötött az alkotás.

Iskola után Zoé felvett és náluk aludtam. Többen is voltunk. Később csatlakozott hozzánk Kamilla, Jusztián, Benedek és Martin is. Úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap történt volna. Mindannyian iszogattunk és közben felelsz vagy merszet játszottunk. Megtaláltam Zoé plüss mackóját és hozzámnőtt. Martin felhívott egy drogdílert és házhoz hozták a cuccot. A kanapén feküdtem a plüss mackóval és próbáltam visszafojtani a sírást. Nagyon hiányzott Natan, már két hete nem beszéltem vele egy szót sem.

Martin elosztotta a kristálymetet és amint Zoé kiment a szobából, sugdolózni kezdett. Nem kértem drogot. Sosem hajtott, hogy kipróbáljam, a snüsszel elvoltam egész este. Benedek sem drogozott, csak Kamilla, Jusztián és Martin. Zoét jól átbaszták. Neki kristálycukrot adtak, és azt szívta fel.

- Felelsz vagy mersz? - szólt a kérdés Jusztiánnak.

- Merek - válaszolta a fiú.

- Smárold le Nárciszt! - mondta Martin.

- Ezt nem vállalom - feleltem.

- Jó, akkor Nárcisszal menjetek be a fürdőszobába és két percig bent kell maradnotok a sötétben - javasolta Kamilla.

Jusztiánnal bementünk a fürdőszobába. A csapnak támaszkodtam, jól beütött a snüssz. Egy percig csendben maradtunk, aztán Jusztián megragadta a nyakamat a kezével és magához húzott. Röviden megcsókolt. Egy pillanat múlva elhúzódtam tőle és visszamentünk a többiekhez. Letagadtuk, hogy bármi is történt volna kettőnk között.

Kamilla elnézte a mértéket. Nem csak a drog, de az alkohol is rendesen kihatott a szervezetére. Telefonbeszélgetésbe bonyolódott valakivel, és rögtön meg is szakítottuk a játékot. A többiek táncoltak, én pedig csak feküdtem a kanapén és egyre rosszabbul éreztem magam.

- Táncolj velünk Nárcisz! - hívtak a többiek, de én csak a fejemet ingattam.

- Mizu Nárcisz? Megyek Kőligetre! Dobjalak haza téged is? - Kamilla úgy tette fel a kérdést, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ittasan és andalító állapotban vezetni. Szóltam Zoénak, hogy ez így nem okés. Először eldugtuk a kocsikulcsot, de Kamilla hamarosan átlátott rajtunk és követelte, hogy adjuk vissza neki a kulcsát.

- Felnőtt ember! Nem tehetünk semmit! Az ő élete, ha ezt akarja, mit tehetnénk? Nem vagyunk a szülei. - Zoé dühös volt, de higgadt maradt a hangja. Bólintottam és odaadtam a kulcsot Kamilla kezébe.

- Köszönöm - felelte.

- Elárulnád mégis hová mész ilyen későn? - faggattuk mindannyian.

- Randim lesz. Szerelmes vagyok skacok! Ne féltsetek, rendben leszek.

Ezzel Kamilla elviharzott. A buli folytatódott tovább, de Zoénak és nekem is rossz előérzetünk volt. Egy óra múlva kaptunk egy telefonhívást. Kamilla volt az, a mentőautóból telefonált. Alig lehetett kivenni a szavait.

Zoé taxit hívott és mindannyian elmentünk a baleset helyszínére. Az autó romokban hevert. Fejjel az árokban. Annyira lesokkolódtunk, hogy meg sem bírtunk szólalni. Mindenhol autóalkatrészek hevertek, az ablaküveg szét volt törve. Zoé intézett egy pár telefont és kiderítette, hogy pontosan mi is történt. Kamilla figyelmét elvonta a telefonja és rossz helyen rakta ki az indexet. Eltört az állkapcsa, valaki megállt a balesetet látva és kihúzta őt az autóból, aztán mentőt hívott. Másnap iskolába mentem, de egy fikarcnyit sem aludtam.

Egész nap sírtam az iskolában, össze voltam törve. A baleseten járt az agyam és azon a csókon Jusztiánnal. Zoé telefonált Natannak, mert tudta, hogy romokban vagyok, és csak ő segíthet.

- Hogy vagy Nárcisz? Ugye nem esett bajod? - kérdezte a telefonban.

- Mégis hogy kéne lennem szerinted a történtek után? Életemben nem voltam még ilyen rosszul.

- Este találkozzunk a szokásos helyünkön. Hét órakor. Nem kell róla senkinek sem tudnia.

Alig vártam, hogy beesteledjen, képtelen voltam abbahagyni a sírást, rohamokban tört rám. Sorban álltam az osztályfőnöknél egy kikérőért és hazamentem. Nem bírtam tovább az órákon lenni.

Éreztem, hogy egy újabb furcsa este elébe nézünk. Emlékszem, milyen furcsa érzések kavarogtak bennem. Natan nem a saját autójával jött, kölcsön kapott egyet. Nem faggatóztam, magamban próbáltam összerakni a képet. Az úton majdnem elütöttünk egy kutyát, úgy kellett Natannak félrehúznia a kormányt. Hirtelen, mintha minden megváltozott volna. Bár már egy másik lány volt a háttérképe, még mindig viselte a csuklóján a hajgumimat. Bementünk a játszótérre beszélgetni.

- Már nem az vagyok, aki voltam. Most kezdem összeszedni magamat. Szerintem jobban tesszük, ha távol maradunk egymástól továbbra is. - Natan meglepett azzal, amit mondott. Nem tudtam egy könnyen elfogadni. Hányingerem támadt. Nem tudtam csak úgy kitörölni mindazt, amit átéltünk. Szent írás volt számomra a kettőnk története. Egy kőbe vésett szerelem.

Elkezdtünk más témákról is beszélgetni, elvonatkoztatva a balesetről és a régi-új barátnőjéről. Mivel farkaséhes voltam és egész nap egyetlen falatot sem ettem, ezért Natan felajánlotta, hogy menjünk el a Mc Donald's-ba. Kamilla kedvenc szendvicsét rendeltem, és hiába ízlett, csak nagyon lassan tudtam megenni, szinte egy örökkévalóságnak tűnt.

- Te csókolóztál azóta valakivel? - kérdezte Natan.

- Igen. Jusztiánnal, tegnap. - A válaszomra Natan nevetni kezdett. Szerinte Jusztián egy vézna gilisztás fiú volt, és egyetlen kis nyomát sem láttam az arcán féltékenységre.

Még nem akartunk hazamenni. Sem ő, sem pedig én. Az almáskertbe mentünk. Tökéletes helyszín volt a megemlékezésre. Arra, hogy meggyászoljunk egy halott szerelmi viszonyt. Rendesen benőtte a gaz a helyet, de én erősködtem és fel akartam mászni az elhagyatott betonépítmény tetejére. Natan lent maradt én pedig odakiáltottam neki.

- Kapcsolj valami zenét az autón, és kezd el énekelni! Ne légy szégyelős, itt senki sem hall minket! - Natan az autója felé vette az irányt és úgy tett, ahogy mondtam neki. Számoltam hány lépés távolságra vagyunk egymástól. Miközben Natan az Another Love című számot énekelte hamiskás hangon, én a tizenkilencedik lépésnél megcsúsztam az utolsó lépcsőfokon és lefejeltem egy faágat. Natan hamarosan ott termett és vér ízét éreztem a számon, de gondolkodás nélkül megcsókolt. Annyira elgyengített a csók és az éhség, hogy elernyedtek a lábaim és Natannak el kellett kapnia, nehogy elessek.

Beültünk az autóba és a hátsó ülésen helyet foglaltunk egymás mellett. A dallam, ami a rádióban szólt, a fülembe égett. Megbolondított a jelenléte és a közelsége. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, aztán több lett a nyakcsókolgatásból. Mindketten elvesztettük a kontrollt a testünk felett és nem tudtunk már a vágyainknak parancsolni. Az nap éjjel lefeküdtünk egymással az autóban.

- Nagyon jól esett, de soha többet nem csinálhatunk ilyesmit. Remélem egyetértesz - Natan komoly tekintettel nézett rám.

- Ha gondolod, a héten elkísérhetnél valamelyik nap suliba. - Buta ötlet volt, egyáltalán nem vártam semmit a választól.

- Aha, persze. Legyen úgy - felelte Natan, de mindketten tudtuk, hogy nem lesz belőle semmi. Kiszálltam az idegen autóból és azt éreztem, hogy többé már nem térek vissza. Hogy itt van a vége a közös utunknak.