Moldavit

Ónix - 19 🔞 - Extra tartalom

Az ónix ásvány jótékony hatással van az öntudatra és a józan gondolkodásra. A kő segítségével az érzelmileg labilis emberek felszínre hozhatják az őket ért múltbéli fájdalmakat. Védelmező ereje van.

- Mondd csak anya! Valóra tudjuk váltani, amire vágyunk, ha követjük azt, amit érzünk? - A gyerekkori képeimet nézegettem és odavittem neki az egyik kedvencemet, hogy megmutassam. A vidámparkban voltunk, amikor a fénykép készült és fülig ért rajta a szám a mosolytól, és az arcomra még ragadt egy kis vattacukor is.

- Csak az érzés erőssége számít. Tudja az ember ha valami jó, meg azt is ha rossz - válaszolta. - Biztos vagy benne, hogy ez nem rossz? Tudom, hogy esténként kijárkálsz. Nem akarok beleszólni az életedbe, de szerintem el kéne engedned Natant végre.

- Nem megy anya! Hiába is próbálkoztam, még az sem tart vissza, hogy barátnője van. Nagyon rossz embernek érzem magamat a szerelemtől és szinte már megmérgez. Talán nem is kéne fájnia...

A fényképet bámultam. Ritkán van olyan, hogy anya nem fűz hozzá semmit a mondanivalómhoz. Próbáltam visszanyúlni arra az időszakra, amikor a fénykép készült. Olyan volt, mintha kivennék a szívemet a jéghideg fagyasztóból és a meleg kályha mellé raknák. Tíz éves koromban talán jobban önmagam voltam, mint bármikor. Egyszerűen csak szerettem kitűnni a tömegből és nem zavart senki véleménye, bolondos voltam és szabadabbnak éreztem magamat. Még ha nehéz időszakon is kellett keresztül mennem. Akkoriban minden más volt. Anyukámmal is. Akkor még ő is jobban kimutatta az érzelmeit. Nem tudom mikor láttam utoljára sírni, talán már tizenkét éve is van. Nagyon erős nő, minden fájdalmát magába zárja. Tovább folytattam a monologómat.

- Tudod anya, az élet olyan, mint egy nagy festővászon. Ha megtaláljuk önmagunkat, akkor színes a világ. Nekünk kell kiszínezni. Mindannyian művészek vagyunk. Felégethetjük a vásznat, lefesthetjük feketére, rajzolhatunk rá térképet, pénzt vagy szerelmet, de a kép lelke mi magunk vagyunk. Egyszer ha meghalunk, csak ez marad majd utánunk. A tetteink, amiket a vászonra rajzoltunk. Néha elveszlik a színes ceruza és néha csak a fekete van kéznél, radírozni meg nem lehet, csak belejavítani. Néha ha valaki felkínál neked egy színt, akkor egyszerűen csak el kell fogadni.

- De ha valaki nem színekkel kínál, hanem fekete ceruzával, azt nem kell elfogadni.

- Ez így van, de néha kell egy kis csalódás is, mert boldogtalanság nélkül nincsen boldogság. Minden pillanatot meg kell ragadni, amit csak lehet. Mert sosem jönnek vissza a pillanatok. Ez is elmúlt... A holnap is elfog....

- Büszke vagyok rád Nárcisz! Nagyon különleges lány vagy, csak annyit mondok, hogy az anyukád vagyok és nem akarlak szomorúnak látni. Mikor nyílik már ki a szemed, hogy sokkal jobbat érdemelnél?

- Anya! Mindenki azt a szeretet fogadja el, amiről úgy érzi, hogy megérdemli. Valamiért néha egyszerűen csak el kell fogadni azt, amit a szíved akar.

Egész nap nem ettem semmit, de a kedvenc boromat ittam vacsorára. Találkozót beszéltem meg Natannal. Talán egy utolsó alkalmat, hogy lezárjuk végleg azt, ami köztünk volt. Anyának nem említettem, nem akartam még jobban felbosszantani. Ráadásul kijárási tilalom is volt. Nem jutott eszembe egyetlen terv sem, hogyan mehetnék el otthonról észrevétlenül. Ezért csak vártam.

Natan üzenete: Egy perc és ott vagyok.

Nárcisz üzenete: Megyek.

Anya éppen a fürdőszobában tartózkodott és az esti rutinját végezte. Gondolkodás nélkül leléptem. A cipőmet csak a kertben húztam fel rendesen.

- Beülsz? - kérdezte Natan.

- Igen, szívesen. Azt hiszem nem akarom tudni, hogy mit fogok kapni, amikor hazaértem.