Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 5

Melody

December 13., Vasárnap

-Melody, kérlek, hozd ide azt a dobozt!-mutatott Molly a földön egy dobozra. Karácsony közeledtével mi is elkezdtük feldíszíteni a házunkat. Barátnőm éppen egy létrán állva próbálta felakasztani a színes fényfűzért a bejárat fölé, én meg lentről támogattam. Niallen járt az eszem, így ugrott be a dekorálás ötlete. Amúgy is kitettük volna az égőket, csak kitudja mikor, így legalább nem halasztgattuk a dolgokat. Apropó Niall. Péntek óta, amióta hazahozott nem beszéltünk. Nem hívott, nem írt, semmi. Gondoltam, biztos jól van, amúgy sem tartozunk egymásnak éjjel-nappali üzenetekkel. De remélem azért még nem felejtett el.
Molly kérésére felnyújtottam neki a dobozt, amiből a fényfűzérhez tartozó dolgokat vette ki. Én mellette állva vártam a további utasításokat, és közben figyeltem a kutyájára, Marshallra, a tacskóra. Marshall másfél éve van velünk, Molly fogadta örökbe egy menhelyről. Nem sokat zavar engem, csak akkor, ha a gazdája vele van. Akkor egy igazi korcs. Olyankor mindig engem harapdál, folyton ugat, borzalmasan viselkedik. Molly rettenetesen elkényeztette, és ez meg is látszik rajta. Amikor kettesben vagyunk, a barátnőm nélkül, akkor viszont egy kezesbárány. Sokszor a közelemben van, mindig kaparja a kezem, hogy simogassam, és dobálja a teniszlabdáját, hogy játsszak vele. Olyankor egy imádnivaló teremtést. Most viszont itt volt velünk Molly, ezért szokás szerint nem volt normális. Rohangált a létra alatt, ellopta a díszeket, és Stephent, a szomszédunkat is megugatta, aki felajánlotta, hogy segít nekünk. Ezért mondjuk nem hibáztatom. Stephen elég fura alak. Én is megugatnám, ha kutya lennék.
-Basszus, mennyi idő van?-mászott le Molly a létra tetejéről, mikor végzett.
-Fél öt-vettem elő a zsebemből a telefonomat, hogy megnézhessem rajta az órát.
-El kell rohannom, ne haragudj! Megtennéd, hogy elpakolsz?
-Hova sietsz ennyire? Találkozol valakivel?-húztam össze a szemöldökömet összezavarodva, ugyanis nekem egy szóval sem említette, hogy menne valahova. Kezdtem már azt hinni, Mollynak nincsenek érzelmei, ezért nem randizgat senkivel már vagy fél éve, de nem. Csak várta a megfelelő srácot.
-Ötkor találkozok valakivel, és még el kell készülődnöm.
-Nem is mondtad, hogy randizol valakivel!-dobtam meg nevetve a maradék hóval, ami még péntek óta nem olvadt el.-Mióta ismered?
-Olyan... Egy-két hete? De nincsen semmi komoly, csak alakulnak a dolgok. Mindent elmesélek, ha megjöttem, csak kérlek, hadd menjek készülődni, mert vagy nem érek oda, vagy ocsmány leszek!-sietett be házba, így én egyedül maradtam az udvaron. Illetve kettesben, Marshall társaságával, aki éppen a fénysor dobozát ráncigálta. Ahhoz képest, hogy egy kicsi tacskó, hatalmas erő és akarat van benne. Éppen azt a sorozatot szerettem volna elkezdeni nézni, amit kinéztem pénteken a munkában, amikor eszembe jutott a dekorálás, így azt otthagytam a tévén. Most viszont, hogy Mollynak randi tervei vannak, nyugodtan el tudom kezdeni, ha a kutya is úgy akarja.
-Marshall, add ide!-szóltam rá. Ahelyett, hogy odajött volna hozzám, előre rohant, és elkezdett szaladgálni a dobozzal a szájában, kisebb-nagyobb sikerrel.-Én ezt nem hiszem el...-fogtam meg a fejemet, majd odafutottam hozzá, hogy elvegyem tőle. Sajnos ő ezt az egészet egy játéknak fogta fel, és tovább futott.-Marshall, azonnal gyere ide!-szóltam rá türelmetlenül.
Vagy fél perc szerencsétlenkedés után sikerült megfognom, és egyben elvettem tőle a dobozt is. Beledobáltam a zacskókat, a kisebb dobozokat, mindent, amit elővettünk, de legközelebb már csak akkor lesz szükségünk rá, amikor karácsony után eltesszük a díszeket.
Mindent eltettem a dobozba, és csalogattam volna be négylábú barátunkat, de helyette hangos ugatásba kedett.
-Marshall, mi van már megint?-fordultam meg a dobozzal a kezemben fáradtan felsóhajtva, mire Marshall-lal találtam szembe magamat, aki a farkát csóválva Niallt ugatta. Ahogy megláttam, a szemöldökömet meglepve összehúzva elmosolyodtam. Szóval akkor mégsem felejtett el. Meglepődtem, ugyanakkor nagyon boldog voltam, hogy látom. Igazán kellemes meglepetés volt ezen a hideg vasárnap délutánon.
-Erre jártam, gondoltam benézek, ha nem zavarok-vont vállat aranyosan elmosolyodva.
-Véletlenül pont erre jártál?-kuncogtam, majd megráztam a fejemet.-Nem zavarsz. Nem is hallottam, hogy megjöttél. Pont befejeztem. Sajnálom, hogy nem kiöltözve nyitottam ajtót, vagy ilyesmi-invitáltam beljebb. Hétvége van, nem vártam senkit, így egy szürke Nike melegítőben voltam, a kabát alatt egy világos rózsaszín cipzáros pulcsi volt rajtam és egy póló. Egy nagyon cuki karácsonyi póló, ugyanilyen van Mollynak is, ezt együtt vettük. Úgymond ilyen "BFF T-shirt". Egy haspóló, ami piros színű, vannak rajta kicsi sárga gombok, a ruhadarab alján pedig egy vékony, puha fehér csík volt, pont, mint a Télapó ruháján. Nagyon aranyosan nézett ki, arról nem is beszélve, hogy hihetetlen jó anyaga van, és nagyon puha.
-Így is szép vagy-vont vállat, közben pedig belebotlottunk a lakótársamba, majdnem szó szerint. Eléggé késésben volt, így sietősre vette a figurát. Gyorsan köszönt Niallnek, akit életében akkor látott először. Látszott rajta, hogy szívesen megismerné, vagy beszélne vele pár szót, de sietnie kell, mert várnak rá. Egy pimasz mosoly is ott bujkált a szája a sarkában, ami azt sugallta, hogy talán nem is olyan nagy baj, ha lelép, és minket kettesben hagy.
-Ne haragudj, nem számítottam rá, hogy jössz, de... Szereted a forrócsokit?-kérdeztem, mikor ketten maradtunk.-Nemrég csináltam-sétáltam be a konyhába, ő pedig jött utánam. Te jó ég. Múltkor én voltam nála, most ő nálam. Tudom, hogy nem hangzik nagy dolognak, de ahhoz képest, hogy egy hete ismerjük egymást, ebből is látszik, hogy gyorsan megkedveltük a másikat.
-Persze.
-És, tegnap beszélgettél Amyvel?-érdeklődtem, látszólag csak mellékesen, legbelül viszont megölt a kíváncsiság. Hogy vajon tegnap megvolt-e tartva a beígért találkozó a sajnos bombázó új szomszédjával. Az én szomszédom egy pszichopata, mellém miért nem költözött be egy olyan szomszédsrác, mint amilyen Zac Efron szokott lenni a filmekben?
-Ja, átjött hozzám. Rendes csaj. Gondoltad volna, hogy pszichológus?
-A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna-forgattam meg a szememet kellemetlenül, mikor fellelkesedve kezdett volna róla mesélni.
-Pedig az. Beszélgettünk egy kicsit, meg hozott egy üveg bort, és azt megittuk-osztotta meg velem találkozásuk csodás pillanatait, és meglepő módon, de ő váltott témát.-Ezen a képen te is rajta vagy?-mutatott a hűtőre, ahol az egyik táncos csoportképem volt. A hűtő ajtaja tele volt képekkel, meglepett, hogy pont ezt szúrta ki először. Mondjuk, említettem neki, hogy sokáig űztem ezt a sportot. A képen még kicsi voltam és a táncegyesület tagjaival vagyok rajta. Talán öt-hat éves lehettem. Tizenötéves koromig társastáncoltam egészen kicsi koromtól kedve, utána pedig jött a kézi. Erős váltás volt, ráadásul nem is sokáig csináltam, mert az érettségire készülés mellett nem nagyon ment. A fényképen az első versenyem utáni pillanat látható, ahol a partneremmel és a többi taggal egymás mellett állunk aranyéremmel a nyakunkban.
-Igen, rajta vagyok. De nem mondom meg melyik, találd ki!
-Oké-ment bele mosolyogva, miközben én kiöntöttem magunknak az italunkat bögrébe.-Ez vagy te!-jelentette ki nagyjából három másodperc elteltével.
-Igen-lepődtem meg, mikor határozottan rám bökött a fényképen.-Honnan tudtad?
-Gondoltam, hogy te vagy a legkisebb.
-Hé, elég volt!-nevettem el magamat.-Menj ki a nappaliba, és ne fikázd a magasságomat! Nem is vagyok alacsony!
-Hidd csak ezt...-hagyott ott röhögve, ahogy kértem. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, hogy a diploma után készült részeg képemet és a többi gáz képet nem vette észre. Vagy ha látta is őket, legalább nem tette szóvá. Már csak az kellett volna.
Szórtam kicsi pillecukrokat a forrócsokinkba, majd elindultam a nappali irányába a két bögrével a kezemben. Niall a kanapén ült, mellette pedig Marshall, akár egy kisangyal. Hihetetlen egy dög. Az idegenekkel így viselkedik, engem meg egyfolytában szívat.
-Nézni szerettél volna valamit?-kérdezte a tévére mutatva, ahol meg volt nyitva a Netlix.
-Csak egy sorozatot-válaszoltam legyintve, miközben visszamentem a konyhába pár nasiért is. Nem készültem arra, hogy jönni fog, de azért volt itthon valami, amivel meg tudtam kínálni. Elővettem egy csomag amerikai csokidarabos kekszet, azokat betettem egy tálba, majd egy zacskó chipset is kinyitottam, hátha inkább sósat kívánna.
-Milyen sorozatot szerettél volna nézni?-kérdezte, mikor visszatértem hozzá. Levette a pulcsiját, így újra láthattam a szexi, izmos karjait, amit eddig a sok réteg ruha általaban eltakart. Ahogy levette a pulcsiját, haja kicsit összekócolódott, de ettől nem nézett ki rosszabbul, inkább csak aranyosabb lett. Niall számomra egyszerre cuki és olyan szívdöglesztő, hogy kérdés nélkül meghalnék érte. Ez normális?
-A nagy pénzrablás. Nem tudom, ismered-e. Nekem nagyon tetszett a leírása-ültem le a kanapé másik végébe.
-Egy angyal vagy, Mel, hogy ennyi mindent hoztál-nézett a dohányzó asztalra, amire kihoztam a tálakat és a bögréket. Szívem szerint a fél konyhát kipakoltam volna, de nem akartam dilisnek tűnni.
-Mondták már páran-rántottam meg a vállamat mosolyogva, ahogy felé fordultam.-Ha ez a sok minden egészségtelen a fogaidnak, hozhatok neked helyette gyümölcsöt-hülyéskedtem, mire a szemeit megforgatva megrázta a fejét.
-A fogorvosok is csalhatnak néha. És, a pólódon a gombok legalább igaziak?-pillantott le a mellkasomra, majd a szemembe nézett, aztán újra letévedt a tekintete. Ez most komoly a melleimet nézi?
-Szeretnéd, ha az lenne, mi?-nevettem, mire ő zavartan elmosolyodva megrázta a fejét. Tetszett, hogy így elidőzött rajtam a tekintete. Vicces, hogy így megbámul, de ha rákérdezek, nem ismerné be, éppen mi jár a fejében.
-Amúgy visszatérve a sorozatra, én hallottam már róla, és elvileg jó. Munka közben több kiscsaj mesélt róla nekem. Én is elakartam valamikor kezdeni-avatott be. Korábban mondta nekem, hogy nehéz fogorvosnak lenni. Nagyon sok ember fél tőlük, legtöbbször ok nélkül. Niall, hogy elkerülje azt, hogy a páciensei stresszeljenek neki, mindig olyan dolog felől érdeklődik, amit szeretnek. Tapasztalatból mondom, gyakori hiba az, hogy az orvosok, de szimplán az emberek nagy része is ha találkozik valakivel, szinte tutira megkérdezi, hogy milyen a suli vagy a munka. Mivel ezek a dolgok számunkra (vagy legalábbis sok embernek) stresszet okoznak, ezért azzal, hogy erről érdeklődnek, nemhogy segítenek, de még ártanak is az alapból pánikkal teli helyzetben. Így jött az, hogy ha beszélget a páciensekkel, akkor mindig arról beszél, hogy milyen filmet láttak utoljára, mit csináltak a hétvégén, vagy éppen a kisebbektől az, hogy mi a kedvenc játékuk. Szerintem ez a módszer nagyon jó. Mit nem adtam volna azért, hogy amikor még megvolt a fogszabim, olyan orvosom lett volna, mint Ni.
-Uu, akkor nagyon várom már, hogy elkezdjem valamikor!
-Nem kezdjük el most?
-Most? Azt hittem, szívesebben beszélgetnél-lepődtem meg.
-Miattam nem kell elszakadnod az eredeti tervedtől. Én is elkezdtem volna. Kezdjük el együtt. Max ha rossz, egyikőnk sem folytatja.
-Jó. De akkor a kövi részeket is együtt kell néznünk-mentem bele végül az ötletébe. Nem is hangzik olyan rosszul.
-Oké.
-És nem folytathatod nélkülem.
-Semmiképpen sem folytatnám-nevette el magát kedvesen. Ahogy látta, hogy elfogadtam az ajánlatát, feltette az egyik karját a kanapé támlájára, és kezével intett, hogy üljek közelebb hozzá. Mozdulatán elmosolyodtam, nem mellesleg pedig majd' meghaltam tőle. Pulzusom az egekben volt megint szerintem, de próbáltam a lehető legnyugodtabban viselkedni. Oké, ezek után szerintem jogosan állíthatom azt, hogy talán Niall is jobban kedvel, mint egy normál barátot. Ha pedig mindenkivel így viselkedik, akkor muszáj tanulnom tőle, mert én a legtöbb embert utálom.
-Hát jó. Akkor elkezdhetjük-indítottam el az első évad első részét, aztán közelebb csusszantam hozzá, ahogy az imént kérte. Először kicsit zavarban éreztem magamat, hogy ilyen közel van hozzám. De őszintén... Ki ne lenne zavarban egy olyan pasi társaságaban, mint Niall? Konkrétan hallottam, ahogy édesen veszi a levegőt mellettem, és éreztem a parfümje szexis férfias illatát. Pár másodperc múlva, miután feldolgoztam a dolgokat viszont már sokkal nyugodtabb voltam. A fejemet a vállára hajtva hagytam, hogy ő az enyémet átölelje, és közben az arcomra kiült kislányos boldogságomban egy levakarhatatlan vigyor, amit nagyon örültem, hogy nem látott.

A sorozat egy rablóbandáról szólt, akik a Spanyol Királyi Pénzverdét akarták kirabolni egy igen alaposan megtervezett, igazán furfangos terv segítségével. Az első rész elején megismerhettük a terv alapjait és a szereplőket, akik egy-egy városnevet kaptak, hogy megmaradjon az anonimitásuk. Mindegyik karakter elég különböző személyiség volt, de úgy éreztem, már az elején sikerült kiválasztanom a kedvencemet. A második felében pedig elkezdődött a rablás, ezzel pedig az izgalmak és a történet bonyolódása.
Az első rész nagyjából háromnegyed óra volt, a végén pedig szótlanul ültünk egymás mellett Niall-lel.
-Nem lehet ez a vége-mondta elképedve, miközben lepörgött előttünk a stáblista.
-Akarom látni a folytatást.
-Haragudnál, ha megnéznénk még egy részt? Tényleg csak egyet.
-Viccelsz?! Ha nem néznénk meg, vagy téged vagy Tokiót ölnélek meg!-nyúltam a távirányítóért gyorsan, majd mindketten elnevettük magunkat.
Elindítottam a második részt, és visszabújtam Niall oldalához, ami látszólag neki is tetszett. Nem tudom, hogy a sorozat tetszett-e jobban vagy az, hogy vele nézem ezt. A filmezés, sorozatozás köztudottan összehozza az embereket, és akkor úgy éreztem, van benne valami.
A második után már nem indítottam el a harmadikat, de megegyeztünk, hogy folytatni fogjuk. Ha kell, akkor videóhívásban nézzük együtt, de ezt folytatni fogjuk. Nem sok sorozatra mondom azt, hogy jó, de ez baromira tetszett nekem.
-Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de bírom Berlint-jelentettem ki, mikor kikapcsoltam a tévét.
-Ő a legjobb-értett egyet Niall is.
-Meg Nairobi. De Berlin a legjobb. Nincs apakomplexusom, eskü, de ez a pasi amilyen para, annyira vonzó is.
-Hát... Ilyen téren nem tudok nyilatkozni-nevetett, közben én felemeltem a fejemet a válláról és mélyen a szemébe néztem. Istenem, olyan gyönyörű kék szeme van!
-Berlin olyan, mint a szomszédom, Stephen így személyiség alapján. Még külső alapján is kicsit.
-Stephent mégsem bírod, Berlint meg a kedvenced.
-Mert Stephen para. Szinte egyik napról a másikról hagyta el a volt nője, és nem tudom, miért. Látszólag minden oké volt.
-A látszat néha csal.
-Oké, de amikor éjjel arra kellsz fel, hogy az ágyuk szétdöntik a falat, az azért nem jelenthet rosszat. Mármint... Vagy olyan durván szexeltek, vagy csak trambulinnak használták a matracot.
-Te őrült vagy! És szerinted melyik volt?-kérdezte édesen elnevetve magát.
-Elhagyta a nő, szóval tuti a második-nevettem fel én is, majd a könyökömet a kanapé támlájára tettem, és a fejemet megtámasztva komolyan folytattam.-Tegnap volt egy hete, hogy találkoztunk.
-Durva. Olyan, mintha tegnap lett volna az egész, de másik oldalról nézve viszont olyan, mintha évek teltek volna el-vett el egy kekszet a tálból. Nagyon igaza volt. Egyet tudtam érteni minden szavával.-Tök finom ez a keksz.
-Tudom, én is szeretem-mosolyogtam rá.
-Eskü, ha valaki beállítana tíz csomag ilyennel nekem karácsonyra, az lenne nekem életem legszebb ajándéka-mondta, amit kacagva hallgattam végig. Ekkor eldöntöttem, hogy tuti biztos, hogy felvásárolom neki az összes csomag ilyen kekszet, amit találok a boltban, csak azért, hogy boldog legyen. Abba már bele sem gondoltam, hogy nem lesz neki alkalmam odaadni. Vagyis mondjuk inkább úgy, hogy annyira jól ment kettőnk között minden, hogy bele sem gondoltam, hogy minden elbaszódhat közöttünk, akár egy szempillantás alatt.

Sziasztok!
Boldog karácsonyt mindenkinek❤
Tegnap megírtam ezt a részt, gondoltam ha ma este kiteszem, jó kis karácsonyi ajándék lesz.
Remélem mindenki jókat evett, kellemes időket töltött együtt a családjával. Hamarosan jövök az újabb részekkel.
Pusza,
K