Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 7

Melody

December 18., Péntek

Az irodámban élveztem az ebédszünetemet, ha már az ebédemet nem igazán tudtam. Natúr csirkét ettem rizzsel és egy kevés salátával, ezzel készülve arra, hogy karácsonykor úgyis hízni fogok eleget, éppen ezért előtte vissza kellene tartanom magamat. A rizs száraz volt, a salátán az öntet fura ízű volt, az egyedüli élvezhető dolog az még talán a csirke volt. Nem volt egy nagy szám kaja, de annyinak elég volt, hogy ne haljak éhen. Nyugodtan ettem a száraz rizsemet a csirkémmel, miközben azzal töltöttem a szabadidőm részét, hogy a munka helyett most inkább Niall járt az eszemben.
Mióta csókolóztunk, nem találkozunk. Utána hazavitt, megköszöntem neki az estét és ő is nekem, megbeszéltük azt, hogy nála találkozok ma, aztán elment, és azóta nem beszéltünk. Mondtam neki, hogy a csütörtöki nap nekem nem jó, illetve ő is mondta, hogy ő csütörtökön találkozik az egyik barátjával, így közös megegyezés alapján úgy döntöttük, a pénteki, azaz a mai nap lesz a tökéletes a legközelebbi talinkra, amikor a kérésemre tudjuk folytatni A nagy pénzrablást. Olyan jó volt vele elkezdeni a múltkor, most is vele akarom! Csak azon reménykedtem, hogy nem felejtett el, mivel a csók óta tényleg nem beszéltünk, még telefonon sem. Kicsit aggódtam, hogy lehet ezt ő mégsem akarja, azért nem keresett. De basszus! Ő vallott nekem szerelmet és ő csókolt meg először! Ezek után mit várt tőlem, főleg úgy, hogy viszonozom az érzéseit? Ha tényleg így akarna véget venni a barátságunknak, vagyis inkább már az alakuló kapcsolatunknak, akkor legyen. Ilyen viselkedéssel inkább ne is keressen.
A csirkém utolsó falatjait ettem, amikor a tekintetem teljesen véletlen az asztali naptáramra tévedt. A mai napra be volt nekem írva a gyilkos pasas, Mr.Benson tárgylása 13:00-ra, ami azt jelentette, hogy huszonhárom percem volt odaérni a bíróságra. Basszus, hogy lehettem ilyen hülye! Teljesen kiment a fejemből! Annyi szerencséje van a pasinak, hogy nagyon felkészültem az ügyére, szóval nem rajtam fog múlni az, hogy hány évet kap. Sietősen megettem az utolsó falatokat, majd az ügyhöz tartozó papírokat és a telefonomat felkaptam, és bedobtam őket a táskámba. A kabátomat magamra felkapva léptem ki az irodámból, és szapora léptekkel megindultam a lift felé. Olyan hülye vagyok! Azt hittem, egy hét múlva lesz ez az egész. Dehát hogy hihettem azt? Egy hét múlva már javában karácsony! Akkor senki sem akarja a bíróságon a drága idejét pazarolni, te jó ég. Ez még nem is lenne baj, csak voltam olyan, okos, hogy én leszerveztem Niall-lel egy találkozót délután háromra, mivel ő akkor végez, én pedig kettőkor, szóval az tökéletes. Az ügyet elnézve viszont nagyobb esély volt arra, hogy én is inkább akkor végzek, mint ő, ha nem később.
Ahogy leért a lift a földszintre, a lépteimet meggyorsítva hagytam el az ügyvédi irodaház épületét, hogy odaérjek a bíróságra, lehetőleg pontosan. Úgy számoltunk, hogy mivel ma úgyis Niall házában találkoznánk, ezért ő eljön értem a munka után kocsival. Így nem volt nálam kocsi, szóval gyalog kellett megtennem azt a húszperces utat, amit nekem tízpercesre kellett lecsökkentenem. A táskámba nyúlva idegesen kotorásztam a telefonomért, miközben egy percre sem álltam meg. Mikor meglett, enyhén átfagyott ujjakkal oldottam fel a képernyőt, és nyitottam meg a névjegyzéket, hogy tájékoztassam Niallt is a kialakult helyzetről. A hideg miatt nem igazán éreztem az ujjaimat, ezért lassan sikerült csak rányomnom a nevére és a kicsi telefonra.
Türelmesen vártam, hogy felvegye a telefont, bár tudtam, hogy valószínűleg dolgozik, ezért hülye ötlet volt keresni. Egy SMS jobb lett volna. Mikor már letettem volna, legnagyobb örömömre felvette.
-Szia, Doktor Szöszi!-köszönt nekem a már jól megszokott szexis hangján, amiből sugárzik a boldogság. Már ahogy meghallottam elöntött a boldogság. Bár a közlekedés zaja kicsit elnyomta a telefont, azért igyekeztem, hogy minden szavát tökéletesen halljam.
-Te komolyan azt mondtad rám, hogy Doktor Szöszi?-kérdeztem meglepetten elnevetve magamat.
-Igen, mert tudod a filmben a csaj is ügyvéd volt és szőke. Nem azért, mert olyan sötét is vagy, mint ő-nevet fel a vonal másik végén édesen.
-Tudom, hogy dolgozol, és sajnálom, hogy zavarlak, de...
-Ami azt illeti, éppen ebédszünetem van, szóval nem zavarsz. Mondd nyugodtan-mondta, és éreztem hangján, hogy mosolyog.
-Először is, jó étvágyat. Másodszor, sajnálom, de be kellett ugranom a bíróságra egy tárgyalásra, emiatt valószínűleg kicsit később fogok végezni. Mint te, vagy talán egy nagyon kicsivel később. Baj lenne, ha idejönnél az iroda helyett? Persze csak akkor, ha nem felejtetted el a találkozónkat...-tettem hozzá. Reméltem, hogy nem felejtette el és találkozni akar velem. Az nagy koppanás lenne számomra.
-Dehogy felejtettem!-kérte ki magának.-Kicsivel három után ott vagyok, rendben?
-Rendben. Köszönöm-sóhajtottam megnyugodva, miközben átmentem egy zebrán. A sietésemnek meg lett az eredménye. Egy percre voltam a bíróságtól.-Csak ennyit akartam mondani. Köszi, hogy szakítottál rám időt.
-Ugyan, Mel! Ne köszönj meg ilyen baromságokat. Ha nem lennék rád kíváncsi, egyszerűen kinyomtalak volna, de ehelyett felvettem, sőt munka után találkozunk. Ha nem lennél nekem fontos, nem tennék meg érted ilyeneket-mondta, mire a mosolyom még szélesebbre húzódott, és éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság, ami ezen a hideg téli napon elég jól esett.
-Oké, Horan, tartogass magadból a délutánra is inkább-nevettem el magamat, de közben belül majd' meghaltam a boldogságtól. Néha úgy érzem, esküszöm jól áll nekem ez az elérhetetlen szerep.
-Alap. Sok sikert a bíróságon, Szőke.
-Neked meg a kórházban, Barna.
Miután elköszöntünk egymástól, és letettük a telefont, pont megérkeztem a bíróság hatalmas és rideg épületéhez. Sok autó állt előtte, és az egyikből ha jól láttam, egy újságíró szállt ki a telefonjával és olyan kicsi hangfelvevő szarral a kezében. Na ne...