Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 4

Melody

December 11., Péntek

Megbeszéltem Niall-lel a találkozónkat telefonon már szerda délután. Mindent elterveztünk, viszont közbejött valami. Molly kocsija lerobbant, így nekem kellett kölcsön adnom az enyémet. Az ő sulija messzebb van, mint nekem az ügyvédi iroda, ezért felajánlottam neki, hogy vigye el az autómat, bele se gondolva a dolgokba. Emiatt át kellett szervezni egy kicsit a pénteki tervet arra, hogy én majd megvárom Niallt a munkahelyem előtt, és onnan megyünk valahova.
Mivel én egy órával korábban végeztem ma is, ezért azzal ütöttem el a plusz egy órát, hogy agyon aggódtam magamat. Izgultam, hogy jól nézek-e ki, tényleg eljön-e Niall, de az is megfordult a fejemben, hogy ő vajon hogyan érez velem kapcsolatban. Néha olyan, mintha ő is többet érezne irántam, de közben pedig egy hete ismerjük egymást. Tegyük hozzá, hogy tartalmas egy hét volt, de ez akkor sem egy tündérmese, hogy könnyen szeretünk, könnyen ismerjük meg a másikat, könnyen leszünk szerelmesek. Attól még, hogy én ezzel keverem össze a valóságot, Niall még valószínűleg úgy gondolkodik, mint egy épeszű ember.
Megigazítottam fejem tetején a kontyomat, tökéletesítettem a rúzsomon, majd a szoknyámat és a blúzomat megigazítva vártam, hogy ismét egy terveim szerint csodás délutánba vágjak bele.
Hiába voltam bent kicsivel tovább, azért eszem ágában sem volt egy perccel tovább dolgozni. Így is elég megterhelő néha ügyvédnek lenni. Az izguláson kívül sorozatot néztem ki magamnak, hogy mit fogok elkezdeni majd otthon. Itt nem akartam elkezdeni, mert tutira nem tudtam volna koncentrálni, viszont otthonra jó lesz. Ezen kívül pedig egy számomra igen meglepő dolgot követtem végig a saját szemeimmel. Amióta az eszemet tudom, szerintem nem sokszor esett hó Londonban úgy, hogy az megmaradjon. Eső gyakrabban esik, vagy ha esik is hó, akkor azonnal elolvad. Főleg az utóbbi években, a globális felmelegedés miatt, meg a különböző környezeti tényezők miatt nem sokszor esett ilyesféle csapadék, viszont addig, amíg Niallre vártam az irodámban ülve, először apró, majd egyre nagyobb pelyhekben kezdett el esni. Gyönyörű látványt nyújtottak, és előhozták belőlem azokat a boldog érzéseket, amiket még gyerekkoromban éreztem minden alkalomkor, amikor a várost beborította ez a fehér hótakaró. Szerintem ez egy olyan dolog, hogy mindegy hány éves vagy, a hó mindig klassz dolog, főleg mivel mostanság egyre kevesebbszer tudjuk megtapasztalni. Az egyetlen dolog, ami miatt annyira nem örültem neki, az az volt, hogy ma szoknyában jöttem dolgozni. Még az sem zavart, hogy magassarkúban voltam, mert abban már megtanultam járni ilyen talajon. De a hó és a szoknya? Az egyik legrosszabb páros. A harisnya megvéd a tél adta hidegtől, de a hó az más. Az mindent eláztat, míg a végére teljesen átfagysz. Reméltem, hogy lassan abbahagyja a szakadást, mert ha nekem térdig érő hóréteg fog esni, lefagy a lábam.
Ahogy vészesen közeledtünk a délután három felé, összeszedtem azt a nagyon kevés dolgomat, ami nálam volt, és boldogan indultam el a lift irányába, hogy az levigyen a földszintre. Onnan már csak pár lépésre voltam a kijárattól. Számítottam arra, hogy Niall várni fog rám, mégis annyira boldog voltam, ahogy megláttam rám várni a szállingózó hóban. Egy pillanatra úgy éreztem magamat, mint valami giccses romantikus karácsonyi filmben.
-Wow, de szép ma valaki-jegyezte meg, miközben odaértem hozzá. A karjaimat ölelésre nyújtottam, mire ő szorosan magához ölelt. Imádom. De tényleg.
-Mert még nem láttál szoknyában, talán. Amúgy ugyanolyan vagyok, mint mindig-húzódtam el tőle szolidan mosolyogva. Igyekeztem nem visítórohamot kapni és elpirulni attól, hogy szépnek talál, és ez szerintem egész jól sikerült. Végülis a barátok is gondolhatják szépnek egymást.-Sokat kellett várnod rám?
-Igazából fél perce érkeztem-mondta kicsit elnevetve magát.-Nem tudom, hogy vagy vele, de én éhes vagyok.
-Nem tudom, hogy vagy vele, de mindig az vagy-nevettem, mire a száját egy "hahaha" kamu nevetés hagyta el, majd igazat adva, mosolyogva bólintott.-Amúgy én is az vagyok.
-Mi lenne, ha beülnénk valahova? Én fizetek.
-Ha én fizetnék, akkor is veled mennék... De rendben. Ha már felajánlottad.