Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 12

Melody

December 28., Hétfő

Tegnap valamennyire feldolgoztam, hogy lezártam a dolgokat köztem és Niall között. Igaz, sok könnyel járt és sok zsepi elfogyott benne, a rengeteg csokiról nem is beszélve (nesze neked, szép alak), de sikerült. Eldöntöttem, hogy bár baromi rossz érzés volt az, hogy engem ámított, miközben Amyvel kefélgetett, nem fogok olyan sokáig siránkozni. Úgy éreztem, szép része az életemnek (és valóban az is volt), de úgy döntött, hogy ő nem akar tovább benne lenni. Hát legyen. Molly rávett arra, hogy elkezdjek vele sportolni, emiatt a reggelt ma futással kezdtük. Én, reggel hétkor elmentem futni. Én, aki néhány hete még Mollyt szidta, amiért télen, a csípős hidegben tényleg elmegy futni azért, hogy jobbnak és egészségesebbnek érezze magát. Molly miatt most már én is a flúgos sportolók közé tartozom.

-Képzeld, pár napja...-kezdtem el mesélni Mollynak futás közben, miközben hazafelé tartottunk már. Meglepő, de nem esett olyan rosszul ez a reggeli mozgás. Igaz, az első tíz perc az gyilkos volt, de utána már jobb lett, és a szervezetem teljes egészében átadta magát a futásnak.
-Ne beszélj! Elkezded kapkodni a levegőt, belemegy a tüdődbe a hideg levegő, és megfázol. Komolyan ezt akarod?-fojtotta belém a szót.
-Akkor is elmondom! Vagy fél órája csendben futunk!
-Oké. Én hallgatok, te beszélsz! És nem fogom a fagyott tüdődet ápolni.
-Oké-forgattam meg a szememet unottan.-Olivia meghívott minket szilveszterezni.
-Olivia? De rég beszéltem vele-szólalt meg mégis.
Olivia az egyik barátnőnk, még az egyetemnek köszönhetően ismertük meg. Hihetetlenül nagylelkű, édes, rendes lány. Nyáron sokat buliztunk együtt, sokat lelkiztünk, szóval jó a kapcsolatunk. Mostanában én sem nagyon beszéltem vele, de ennek ellenére még mindig nagyon jó barátnőnk. Szilveszteri bulit szervez a vőlegényével, ahova meghívott engem és Mollyt. Egy kilencvenes évek témájú party lenne. Mivel eddig még semmi tervünk nem volt, ráadásul ez a kilencvenes évek vonal is tetszett, ezért én nagyon adnám a bulit, már csak a legjobb barátnőm válasza érdekelt, aki természetesen elhordott mindennek, amiért ezt futás közben mondtam el neki, de azért örömmel belement az ötletbe. Ki ne menne bele egy kilencvenes évek buliba? Legkirályabb dolog. Trapéznadrág, csilli-villi felső, göndör haj, neon színek, jó zene... Baromi jól hangzik.
A futásból visszaérve egyetlen dolgot kívántam, ami mindössze egy bögre forró tea volt. Mint ahogy Molly azt megmondta, kicsit megfájdult a torkom és az oldalam a futás közbeni beszélgetéstől. Rögtön akkor el is ment a kedvem attól, hogy én majd ilyen sportos életmódot fogok élni. A motivációm viszont hamar visszatért, még ha a kedvem nem is.

Délután telefonon közöltem Oliviaval a hírt, aki nagyon örült neki, és megmondta, hogy sok szeretettel vár minket, és ne felejtsünk el a bulihoz öltözni. Persze utána kicsit már eltértünk a témáról, elkezdtünk beszélgetni, ami nálunk sosem egy rövid dolog. Boldogan beszélgettem és hallgattam mit mesél nekem, csak az zökkentett ki, hogy Molly valakire rácsapta az ajtót. Konkrétan beleremegett a ház. Összehúzott szemöldökkel, értetlenül figyeltem, ahogyan a tett után mosolyogva sétál vissza hozzám, így én elbúcsúztam Oliviatól és az ajtóhoz siettem. Egy nem várt személy látványa fogadott.
Amy megilletődve állt a küszöb előtt, szerintem nem fogta fel teljesen, hogy az imént a legjobb barátnőm ekkora hanggal csapta rá az ajtót. A lányt meglátva egy pillanatra megszédültem, majd utána egyből elöntött a harag, amiért Niall képes volt ideküldeni hozzám. Hogy lehet valakinek ilyen szar a felfogása? Miért nem jut el az agyáig az, hogy nem vagyok rá kíváncsi? És komolyan, komolyan azt hitte, majd ha Amyt küldi ide, akkor azonnal visszafutok hozzá? Megáll az eszem.
-Amy... Tudok valamiben segíteni?-kérdeztem értetlenül, miközben rettentően zavart állapotba kerültem.
-Tudnál. Bemehetek?-sóhajtotta beletúrva hosszú hajába, ami most a feje tetejére volt egy copfban összefogva.
-Igen! Persze!-nyitottam neki ki az ajtót, hogy ne kelljen fagyoskodnia. Mit művelek? Beengedem a házamba azt, akiért Niall eldobott. Igen, ez gyönyörű. Gratulálok, Melody. Az év balfasza! Hurrá, hurrá!
-Te komolyan beengedted? Azok után, ami történt? Meghibbantál?!-bombázott a kérdésekkel dühösen Molly. Jogos volt a kiakadása, jogos volt minden, amit mondott, én viszont csendre intettem. Inkább leültünk mindhárman a konyhaasztalhoz. Érdekelt, mi az a kifogás ami miatt Niall ideküldte. Ha már egyszer itt van, akkor beszéljen.
-Mielőtt mondanád: nem. Nem Niall küldött. Magamtól jöttem-mondta rezzenéstelen arccal, a szavai pedig teljesen megleptek. Először nem hittem neki, csak néhány másodperc múlva jöttem rá, hogy tényleg igazat mond.-Megelégeltem a szerencsétlenségét. Olyan... Szánalomra méltó mindig, amikor látom. Arról nem is beszélve, hogy annyi sört és töményet ivott ebben a pár napban, mint más egy év alatt.
-Hát, ez igen sajnálatos, de nem tudok vele mit kezdeni-rántottam meg a vállamat tehetetlenül. Nehogy már még Niall legyen rosszul!
-Nem tudom, említette-e Niall, mi a munkám.
-Pszichológus-vágtam rá. Persze, hogy említette. Úgy áradozott róla, nem tudtam nem emlékezni rá.
-Pontosan. Szexuálpszichológus-bólintott, majd kezeit szorosan összefonta maga előtt, miközben tekintetével az arcomat figyelte, várva a reakciómat.
-Nem teljesen...
-Niall egy olyan pasi, mint bárki más. Láttam, hogy szeret, de láttam, hogy nem erős. És valljuk be, azért nem egy rossz csávó. Mivel szexuálpszichológus vagyok, ezért nekem az, hogy az ujjam köré csavarjam, csupán pár percbe telt, mivel tudtam, mivel lehet elgyengíteni.
-Ugye csak viccelsz?-kérdezte Molly idegesen, miközben én ledöbbenve néztem a lányra. Olyan érzésem volt, mintha a hallottak nem tudtak volna eljutni az agyamig. Egyszerűen nem voltam képes épp ésszel felfogni.
-Ideköltöztem. És valljuk be, nem mindig magamnak akarom végezni odalent a dolgokat...-mutatott a kezével a csípője köré. Hát ez undorító.
-És te vagy szexuálpszichológus? Neked lenne egy olyanra szükséged, mert beteges a viselkedésed!
-Ha ez boldoggá tesz, teljesen érzelem nélküli volt. Igazából tele volt vággyal, de érzelmektől üres volt. Olyan volt, mintha egymást erőszakoltuk volna...
-Oké, úgy érzem, itt vége a mesedélutánnak!-pattantam fel az asztaltól. Én egy másodperccel tovább nem voltam hajlandó hallgatni Amy és Niall közösülésének történetét. Így is bőven több volt, mint amit hallani akartam.-Nagyra értékelem, hogy eljöttél elmondani. De most, kérlek menj!-néztem rá szigorúan.
-Oké. Köszönöm, hogy meghallgattál. Remélem ezzel is hozzájárultam ahhoz, hogy újra minden rendben legyen közöttetek. Kezdem unni lassan Niall szánalomra méltó arcát-húzta össze magán a kabátját Amy, aztán ünnepélyesen távozott. Ez a csaj komolyan azt hiszi, ezzel a tettével ő lett a megváltó. Nem tudom. Ezután a beszélgetés után fogalmam sincs, mit kellene éreznem vagy gondolnom.
-Elhiszed ezt? Hogy lehet ez a ribanc szexuálpszichológus? Neki lenne szüksége egy orvosra. Ez nem normális...-fakadt ki Molly, miután becsuktam hívatlan vendégünk után az ajtót a távozását követően.
-Hát... Nem-kerestem a szavakat, de nem jártam túl sok sikerrel. Nem azért, mert fajták a történtek, inkább csak fel kellett dolgoznom azokat.
-Hogy érzed magad?-fogta meg a vállamat, és komolyan a szemembe nézett.
-Nem tudom... Örülök, hogy ezt elmondta Amy, de... Nem érzem úgy, hogy bocsánattal tartozok ezért Niallnek! Akkor is lefeküdt vele! Hiába mondta Amy, hogy egy gyenge férfi ő is, de... De ha például tőlem Shawn Mendes akarta volna ugyanezt, én képes lettem volna nemet mondani. Érted? Pedig tudod, mennyire szeretem Shawnt, de mégis Niallt gondoltam annak, akivel lehet jövőm, mert olyan érzelmi szálak voltak közöttünk.
-Értem, mire gondolsz-simította meg az arcomat, miközben szomorúan elmosolyodott.-Teljesen igazad van. És akkor? Nem akarod ezt megbeszélni vele?
-Nem tudom... Örülök, hogy kiderült, hogy igazából a szexéhes szomszédja kezdeményezett, de érted. Ettől nem érzem magam sokkal jobban.
-Persze.
-Mindegy. Nem akarok emiatt szomorkodni ismét. Koncentráljunk arra, hogy milyen király szilveszterre fogunk menni! Ki kéne találnunk az outfitet, nem?
-Jó, hogy mondod! Aztán valami jót keress. Hátha találsz magadnak valakit ott a buliban két retro sláger között-mondta, mire én nevetve megforgattam a szememet, és elindultunk a szobámba kiválasztani a buliba a szettet.

Fura dolog az, ami éppen velem történik. El akarom engedni a múltat, de valami mindig közbeszól, ami miatt nem tudom. Úgy érzem, már nem haragszom Niallre. Ami történt, megtörtént. Inkább csak el akarom felejteni a dolgokat, hogy utána a jövőmre tudjak koncentrálni. Azt biztos, hogy nem fogok még egy olyat találni, mint ő, és ez egy nagyon kicsit fáj. De itt van előttem az életem, amiben Niall csak egy tört részét töltötte be. Itt van előttem az élet, fiatal vagyok, élnem kell. Túl hosszú az élet, hogy miatta siránkozzak. Eleget siránkoztam már fiúk miatt. Most annak az ideje jött el, hogy a fiúk tegyék ezt utánam.