Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 1

Melody

December 5., szombat

Már vagy húsz perce álltam az egyik városi elektronikai szaküzlet sorában, és egy lépést sem haladtam előrébb. Türelmetlenül nézegettem a sor elejére, hogy mégis miért nem haladunk, vagy miért nem nyitnak meg esetleg egy újabb pénztárat. Idegesen nézegettem mondhatni percenként a telefonom kijelzőjét. Minden eltelt perc egy órának tűnt, miközben én már a halálomon voltam az egész karácsony miatt. Az üzletben egyre több ember lett, hiába nyitottam szét a kabátomat, meg tudtam volna dögleni, olyan melegem volt. A táskámban a vizem elfogyott, pedig most lett volna rá a legnagyobb szükségem. Pisilnem kellett, de szomjas voltam. Legjobb páros. Az üzlet rádiójából egymást váltották a karácsonyi dalok, amitől már az idegroham határán voltam. Lassan már ott tartottam, hogy feladom, inkább nem veszek semmit karácsonyra, amikor megszólalt a zsebemben a telefonom.
-Melody, merre jársz?-szólt bele a lakótársam, Molly a telefonba. Az egyetem miatt ismertük meg egymást. Ő lakótársat keresett, én meg lakást. Már befejeztük tanulmányainkat, de még mindig együtt élünk, hiszen az évek alatt mondhatni legjobb barátnőkké váltunk. A kérdése miatt egyszerre lett volna kedvem sírni és ordítani, de mivel úgy adódott, hogy végre valakivel el tudom tölteni az időmet, inkább visszafogtam magam. Mégis hol lennék? Csak ötvenszer mondtam el neki otthon.
-Karácsonyi ajándékot veszek. Neked már megvan, magamnak meg most venném, ha még egyszer az életben eljutok odáig-pillantottam a sor elejére, és megkönnyebbülve hunytam le a szemem, amikor elment az a pasas, aki miatt hosszú percek óta egy helyben állunk.
-Megvetted nekem azt a rózsaszín Gucci táskát, amit annyira szerettem volna?-kérdezte ujjongva a vonal túloldalán.
-Gucci táska? Neked? Azért annyira nem szeretlek-mondtam lenézően, miközben a kezemben szorongatott szatyorra vezettem a tekintetemet, amiben az említett táska volt. Persze, hogy megvettem neki. De ez maradjon csak meglepetés.
-Most hol vagy?
-Magamnak veszek hajvasalót, meg a Shawn Mendes CD-t-mondtam mosolyogva. Nagyon nagy Shawn rajongó vagyok. Élek-halok a pasiért. Voltam már koncerteken, ahova a legjobb jegyeket vettem meg, és hogy tegnap jött ki a negyedik albuma, a Wonder, hát leírhatatlan érzés. Szinte a karrierje első percétől kezdve rajongok érte. Idén viszont voltam olyan szerencsétlen, hogy csak dedikált CD-t vettem meg, simát viszont nem, pedig tény, hogy az elkötelezett rajongóknak mindkettő megvan.
-Mikor érsz haza?
-Órák kérdése.
-Akkor elmehetek futni?
-Ki az, decemberben megy el futni a nulla fokban?-kérdeztem értetlenül, mire ő kioktatott, hogy az igazi sportembert nem tartják vissza a mínusz fokok, meg igenis jól esik ilyenkor a mozgás. Hevesen bólogattam, bár ő ezt nem látta, végül hosszas okoskodás után letette a telefont, és elment futni, hogy jól megfázhasson még karácsony előtt. Szegény Molly olykor elfelejti, hogy én nem egy diákja vagyok a suliból. Hiába okoskodik nekem, én tudom, hogy hülye.
Egyre közelebb voltam a pénztárhoz, és az is sokat segített a hangulatomon, hogy Molly felhívott. Ahogy el szerettem volna tenni a telefonomat a zsebembe, voltam olyan szerencsétlen, hogy a mobilom kicsúszott a kezemből, és nagy csattanással, képernyővel lefelé ért földet. Legalább a CD és a hajvasaló nem esett le, viszont lehet, hogy ki kell állnom a sorból, hogy keressek magamnak egy új telefont.
-Ha még új telefont is kell vennem, a Gucci táskával ölöm meg magam-fogtam a fejemet, miközben úgy beszélgettem magammal, mint akinek elment az esze. Vagyis azt hittem, magammal beszélgetek.
Ahogy lehajoltam volna a telefonomért, mögülem egy tag megelőzött, és segítőkészen visszaadta a kezembe a készüléket. Wow, vannak még kedves emberek ebben a században.
-Nem kell megölnöd magad, nyugi-nyújtotta át nekem az idegen a telefont, hangján hallottam, hogy mosolyog. A kezében láttam, hogy a telefonom épségben van, amitől megkönnyebbülve lélegeztem fel.
-Köszönöm-pillantottam fel hálásan rá. Az addig érzett düh, ami eddig a karácsonyi bevásárlás miatt elöntötte a fejemet eltűnt, helyére pedig egy fura érzés jött. A srác, aki felvette a telefonomat, hogy is mondjam... Nem nézett ki rosszul.
Szimpatikus arca volt, tekintetéből sugárzott a pozitivitás. Ő nem fogta fel olyan szenvedésnek ezt az egészet, mint én. Arcát borosta borította, kék szeme magával ragadó volt, és bár egy mondatot váltottunk, kedvem lett volna beletúrni barna hajába. Olyan puhának nézett ki.
-Mindenkivel ilyen kedvesen beszélsz?-kérdezte elfojtva a mosolyát. Nyilvánvalóan a telefonbeszélgetésre utalt, ezért a számat elhúzva megráztam a fejemet.
-Nem, esküszöm kedves vagyok az emberekkel, csak annyira elegem van ebből az egész vásárlásból...
-Oké, nem kell magyarázkodnod. Átérzem-szakított félbe nevetve, ami miatt kicsit megnyugodtam. Fontos az első benyomás, hiszen mindenki az előnyös énjét akarja mutatni. Arról nem is beszélve, hogy az ember nem sűrűn fut össze ilyen pasikkal véletlen egy üzletben.
-De tényleg kedves vagyok.
-Tudom. Akaratlanul is hallottam, hogy azt a táskát vetted meg valakinek, aki nagyon szerette volna.
-Csak a lakótársamnak, Mollynak lesz-legyintettem, mintha semmiség lenne az egész, pedig valójában már hetek óta tervezgetem, hogy ezt adom neki.
-Ezeket is neki veszed?-mutatott a kezemben lévő hajvasalóra és Shawn Mendes CD-re.
-Nem, ezekkel magamat lepem meg. Életem ez a pali-mutattam fel az albumot csillogó szemekkel. Igen, egy huszonkettőéves, talán túlságosan is megszállott rajongó vagyok, akinek jelenleg az egyetlen férfi az életében az nem más, mint Shawn Mendes, még akkor is, ha a nevemet sem tudja. A koncerteken a különböző jegyeknek köszönhetően találkoztam vele (ami életem legszebb percei voltak), szóval a létezésemről már tud, nem igaz?
Látva, hogy mennyire elkötelezett rajongó vagyok, csak ismét elnevette magát. Már csak négy ember volt előttem, de gondoltam, még kihasználom a társaságát, ha már ennyire beszédes kedvében volt. A kezében tartott hajszárítós dobozra néztem, és én folytattam kettőnk közül.
-És, a hajszárítót magadnak veszed? Attól ilyen a hajad?
-Mire gondolsz?-túrt bele automatikusan barna tincseibe. A mozdulatsor végig követtem tekintetemmel, de reméltem, hogy nem volt nagyon feltűnő.-Nem magamnak veszem.
-Oh. Akkor viszont szerencsés barátnőd van. Nekem is ilyen van. Nagyon jó-léptem előrébb a sorban. El sem hittem, hogy már csak percek választanak el attól, hogy végre fizessek és eltűnjek innen.
-Anyámnak veszem.
-Ó, de aranyos-mondtam kiskutya szemekkel, mire ő kék íriszeit unottan megforgatva kiábrándított. Tagadni sem tudja, ő anyuci szemefénye.
-Azt mondja, rossz a hajszárítója. Veszek neki egy újat, hogy bebizonyítsam, nem a hajszárítóval van a baj.
-Nagyon rafinált-kuncogtam válaszán.
A beszélgetésünk végére, mikor már sorra kerültem, sikerült megtudnom, hogy ezt a kedves idegent Niallnek hívják. Hát, nem tudom, hogy a pénztáros gyorsult fel hirtelen, vagy csak vele repültek olyan gyorsan a percek, mindenesetre hálás voltam, amiért kisegített az teljes idegbajból.
A pénztárnál a csaj nagyjából nulla életkedvvel vette el tőlem a dolgokat, és ennek megfelelően olyan gyorsan is adott számlát a dolgokról. Vidáman vettem át a CD-met, ami most már hivatalosan is az enyém, de persze a hajvasaló sem egy rossz dolog.
Ahogy kifizettem a dolgokat, dobtam egy mosolyt Niallnek, és végre elhagytam az elektronikai üzletet. Magamba szippantottam a friss, hűvös decemberi levegőt, majd a kocsimhoz sétáltam, hogy reményeim szerint minél előbb hazamenjek, pisiljek, aztán igyak valamit, és végre a hátam mögött hagyjam ezt a karácsonyi baromságot. Zacskókkal a kezemben indultam el a kocsim felé, amit szerencsére gyorsan megtaláltam, a kulcsomat viszont annál kevésbé. Nagyjából másfél perc keresgélés után sikerült megtalálnom a táskám alján, de ekkor már ott tartottam, hogy kiborítom a tartalmát a földre, hátha azzal többre jutok.
A csomagtartót kinyitottam, aztán beletettem a zacskókat, amiket eddig magammal cipeltem.
-Nincs kedved meginni valamit? Ha már egyszer kijutottunk-hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül. Niall volt mögöttem. Ajkaim mosolyra húzódtak, majd llezártama.kocsimat, és megfordultam.
-De, van kedvem meginni-vontam meg a vállamat. Nem vesztek vele semmit. Molly nincs otthon, szóval valószínűleg csak egyedül lennék a házban, egy netflixes sorozatot nézve, miközben valami egészségtelen nasit tömök magamba. Így legalább lenne társaságom, lenne egy ingyen italom, és az sem utolsó, hogy így gyorsabban el tudnék menni mosdóba.