A sárkánymester

A telefonáló rejtélye

*Aznap este*

Jó pár óra eltelt már azóta hogy Wando elment, és bár időközben visszamentem a barlangba a nyári hűvös, és a szúnyogokkal teli éjszaka elől menekülve, most újra kisétáltam a varázsvirágok, gombák és kristályok által megvilágított biztonságot nyújtó barlangból. Kiálltam a hegyszirtre, és bár nyár volt, mégis beleborzongtam a hideg szellőbe. Az ölembe tettem a kezem, és felnéztem az égre, melynek sötétségét beborították a csillagok. Az erdő tetejét, amely alattunk volt, a hold fénye világította meg. Minden csendes, és nyugodt volt.

Hátra fordultam, és láttam hogy a lányok a barlangban már nagyon fáradtak. Nehéz napjuk volt. Megfordultam és elindultam befele. Kethi egy a falból kiálló sziklán ült törökülésben egy fadarabbal a kezében, és a bicskájával faragta azt. Nem tudom mi célja volt vele. Szerintem csak unalmában csinálta. A tekintetem átsuhant Sky-ra, aki a földön ülve a barlang poros padlójába egy bottal rajzolgatott. Odamentem hozzá, és leültem mellé.

-Szóval... - kezdett bele a mondandójába - ...Tudod.... van valami ami nem hagy nyugodni.

-És mi az?

-Hát... tudod mielőtt idekerültünk, volt egy kis incidensünk valakivel...Kaptunk tőle egy levelet, ami arra kért hogy menjünk abba a sikátorba, ahol Wando megmentett minket.

-Megvan még az a levél?

-Kethi-nél volt.

Ekkor Kethi ránk nézett, felállt, és odasétált a táskájához, amiből előhúzta a papírdarabot. Odasétált hozzánk, és a kezembe adta.

-Itt van - mondta, majd visszaült a helyére.

Gondosan elolvastam a levelet.

-És mi az ami aggaszt?

-A telefonhívás. Amikor a férfi a sikátorból hozzánk szólt, teljesen más hangja volt, mint a telefonálónak. Plusz a te telefonodról jött a hívás, és...

-...Na igen... - vágtam közbe, és kínosan elvigyorogtam magam - Mert nem is ő hívott titeket.

Kethi ismét felkapta a fejét e mondat hallatán.

-Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte komoran.

-Nos....

*A hívás napján*

-Még mindig őket bámulod? - sétáltam oda Wando-hoz, aki egy kristálygömbön keresztül figyelte Kethi-t és Sky-t, akik épp az eltűnésemet próbálták megfejteni.

-Igen. - csak ennyit válaszolt.

-De ugye nem nézed őket minden pillanatban? tudod, amikor átöltöznek, fürdenek...

-...Dehogyis! Ne nézz már ennyire perverznek! - förmedt rám.

-Jó nyugi csak megkérdeztem...

Ismét csend lett. Csatlakoztam hozzá, és ahogy közelebb értem a gömbhöz, visszhangozva hallottam ahogy a lányok beszélgetnek.

-Jó. Az évzáró után még felvettük vele a kapcsolatot? - kérdezte Sky.

-Csak egy sms-t kaptunk tőle.

-Egyéb amit tudunk?

-Figyelj Sky ennek így semmi értelme. Nem vagyunk nyomozók, sem titkos ügynökök. Inkább hívjuk a rendőrséget.... -Mondta Kethi, majd a telefonjához nyúlt.

-Add a telefonod. - nyújtotta felém a kezét Wando.

-Mi? miért?

-Csak add ide!

Megforgattam a szemeimet és kihúztam a farzsebemből a telefonom, majd a kezébe adtam.

-Mit akarsz most csinálni? - kérdeztem értetlenkedve, miközben láttam hogy Wando a telefonomban megnyitja a hívásnaplót. - Héj! Várj, mit csinálsz? - ez alkalommal kissé idegesen szólaltam fel. De Wando csak arrébb lépett, és a füléhez emelte a telefont.

Aggódva néztem végig ahogyan várja hogy a túloldalt felvegyék a telefont. Azonban felfigyeltem egy ismerős hangra, ami a kristálygömb túloldaláról jött. Az a zene szólt, amit Sky az én telefonom csörgésére állított be. Vissza fordultam a gömbhöz, és néztem hogy mi történik. Mind a ketten meg voltak rémülve. Sky végül felvette a telefont, és ekkor Wando is, aki pár lépéssel arrébb ment, visszafordult a gömb felé, és a távolból figyelte azt. Majd beleszólt a telefonba.

-Helló!...ha jól tudom te bizonyára Sky vagy. És az a lány aki a matracon ül, Kethi.

Végignéztem Sky kétségbeesett cselekedeteit. Ahogyan kinéz az ablakon, ahogyan rémülten bámult Kethi-re.

-Ne kérdezz semmit. Annyit kell tudnotok rólam, hogy én mindent tudok. Azt is hogy éppen Jasmine-t keresitek. Arra kérlek benneteket, hogy ne tegyétek.... Jasmine biztonságban van.... És ami a legfontosabb, hogy semmiféle képpen se hívjátok a rendőrséget... - Fejezte be Wando, majd rájuk csapta a telefont.

Egy pár másodpercig csend volt.

-Ez mégis mire volt jó? - kérdeztem tőle mérgesen - Csak még jobban rájuk ijesztettél. - Odasétált hozzám, és a kezembe nyomta a telefonom.

-Ha ez kell ahhoz hogy ne keverjék bele a rendőrséget....

-Ezzel csak a rosszfiú szerepébe állítottad be magad...

-Valóban? Majd meglátjuk... - Mondta, majd kisétált a barlangból.

*Jelen*

-HOGY MI? - kiáltott fel Kethi, miután mindezt elmeséltem nekik. Felállt, és odajött hozzánk - És ha ő fel tudott hívni, te mi a francért nem voltál rá képes?!

-Azért mert Wando nem engedte! - álltam fel én is a földről.

-És mégis miért nem?! - Csatlakozott hozzánk Sky is. Meglepődtem rajta, mert nem szokott ilyen hirtelen haragú lenni. De érthető a viselkedése.

-Na igen! Miért nem?! - Ismételte Kethi Sky szavait.

-Azt én honnan tudjam?! Kérdezzétek meg tőle ha ennyire érdekel!

Egy kisebb szópárbajba kezdtünk amit, egy hangos sárkányüvöltés szakított meg. Mindannyian lefagytunk, és a barlang kijárata felé néztünk. Nemsokkal később a hang tulajdonosának sziluettje is megjelent a sötét éjszakában. Előrébb sétáltam, hogy lássam ki az.

-Megjött Wando? - kérdezte Sky a hátam mögül.

Össze hunyorítottam a szemem, hogy jobban lássam a felém tartó sárkányt.

-Jasmine? - szólt Kethi.

-Ez.... Nem Wando... - mondtam kétségbeesetten.