𝐌𝐘 𝐁𝐑𝐎𝐓𝐇𝐄𝐑 ; ᴛᴏᴍ ʜᴏʟʟᴀɴᴅ ғғ

. °• *. 1 - fejezet . * •° .

» Alisha Holland «

London ősszel tagadhatatlanul gyönyörű, és ezt senki sem vitathatta, még mogorva barátnőm sem, aki a fél órás sétát, legalább két órásnak érezte, és három órának sírta el. Nem nehezteltem rá, hiszen sokat nem járt ki otthonról, ahogyan nagyrészt én sem. Az életem legnagyobb idejét a nagyszüleim házában éltem le, távol a bátyámtól, és a három öcsémtől.
London szélén lévő vidéken éltünk, majd mikor beköszöntött a nyár végén az ősz, nagyszüleim úgy gondolták ideje lenne a családommal töltenem egy kis időt.

— Viszlát Alisha, és tölts több időt tényleg a családoddal — vágott fancsari képet.

Madison sosem volt egy társas lény, és ebben közre játszottak a szülei is. Ahogyan csak lehetett, tönkre tették, és ez ellen nem tudtam semmit sem tenni.

— Viszlát Madison — sóhajtottam.

Hangom a széllel szállt el, pont úgy, mint mindig. A telefonom rezgett, mire elfordítottam a kulcsom az ajtóban. Már egy hete itthon voltam. Anya és apa annyira örültek nekem, de feszültek voltak, sosem voltak előttem ilyen feszültek.

— Szia anya, szia apa — kiáltottam, mire egy ideig nem kaptam választ.

— Szia kincsem — jött egy válasz a konyha felől.

Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a konyhába, majd torpantam is meg rögtön. Thomas állt a konyhába, pontosan anya mellett.
Halkan felsikítva rohantam oda hozzá, majd öleltem szorosan magamhoz.

— Szia hugi — suttogta a fülembe.

— Sz-szia — remegett hangom.

Tom-ot nagyon rég láttam. Talán legutóbbi találkozásunk óta más fél év telhetett el. Lehunytam a szemeim, és szorosan fúrtam bele arcom a vállába. Elronthattam volna a kapcsolatunkat, de hála neki nem így történt.
Legutóbbi találkozásunkkor részeg voltam, a barátnőm miatt volt, és az akkori barátom miatt. Amikor hazatértem a partiról egyedül Tom-ot találtam itthon. Pakolt, én pedig rákérdeztem, hogy miért. Elmondta az egészet. A forgatást, az interjúkat, mindent. Könnyes szemmel hallgattam akkor végig, és kérleltem, hogy ne hagyjon itt. Milyen önző voltam, nem is gondoltam rá. Mikor megszólalt, hogy búcsúznia kell, nem gondolkodtam, hanem csak cselekedtem. Az ajkaira tapadva húztam magamhoz.

Különös érzés volt ajkait a sajátomén érezni, de egyátalán nem rossz értelemben. Hajába túrtam, még mindig emlékszem mennyire selymes volt. Furcsa volt az egész helyzet, de még furcsább volt, hogy viszonozta tettem.
Kezei közé vette az arcom, és lágyan csókolt meg. Egész testem beleremegett tettébe. Ezért is nem jöttem vissza a házhoz, jobb lett volna, hogyha akkor is a nagyszüleimnél lettem volna. Mégis Thomas a bátyám, nem több annál. Egy testvér, aki vigyáz rám.

— Hiányoztál — nevettem halkan, mikor elengedtem.

A szemeimről letörölve a könnycseppeket, tekintettem végig rajta. Tökéletesen nézett ki, mint mindig.
Annak ellenére, hogy a húga vagyok, senki nem tudott rólam. Mielőtt még a barátaim közül bárki azt hihette volna, hogy a családom akarta így, mindig elmondtam, hogy én kértem ezt. Nem akartam én is az internet befolyása alatt állni. Ezért se mentem el a premierekre, meg a különböző családi képeken sem voltam rajta. Csend ölelte körül a helyem, és én élveztem ezt a csendet.

— Te is nekem — felelte végül pár pillanat hallgatás után Tom. — El sem hiszed mennyire — sóhajtotta, majd újból magához szorított.

Mielőtt még megtette volna ezt, láttam a szemeit. Csillogtak, pont úgy, ahogyan akkor éjjel. A csók éjjelén. Csak reménykedni tudok, hogy senki más nem tud róla. Másnap telefonon beszéltük meg, hogy nem történt semmi, hogy ez a részeg pillanat volt, semmi más.
Nekem ez volt a pajzsom, de Tom-ot nem kérdeztem ki arról, hogy miért is viszonozta. Úgy tudta a mai napig, hogy csupán arról az egyetlen csókról tudok, amit én ejtettem. Ennek pedig ígyis kellett maradnia.

— Magatokra hagyjalak, hogy átbeszéljétek az elmúlt két évet a ti szemszögetökből? — érdeklődött anya, mire bólintottam.

— Köszönöm — suttogtam.

Bűntudatom volt. Tudtam, hogyha tudomást szerezne arról a csókról, szégyenkezne tettem miatt. Nem akartam neki is csalódást okozni, ahogyan magamnak sem. Bárcsak megnem történté tehetném azt az estét valahogy…

. °•  * .  by: Janka . *  •° .

— remélem tetszik, majd ez a történet is
— köszönöm az ihletet:
Fkata05 - nek

írva: — » 2020 12 29 ~ kedd