Enyém Atsumu, övé Osamu

25

-Lányok. Más irány.- mondtam mire rám néztek a srácok és a lányok.
-Maiko...- mondta Atsumu.
-Gyerünk lányok! Fordulunk a másik irányba!- mondtam mire Atsumu hozzám rohant.
-Maiko, kérlek beszéljünk egy kicsit.- fogta meg csuklóm.
-Megmondtam. Nem akarlak látni.- csaptam el kezét.
-Tsumu. Menjünk. Nem fog veled beszélni.- mondta Osamu.
-Halgass a tesódra. Igaza van.- mondtam majd a lányokra néztem.- Indulunk! Most!
-Értettük Kapitány!
-Kapitány?
-Nem, mintha nagy dolog lenne. Megmondtam. Nélküled jobban teljesítek.- indultam el.

A lányokkal egy másik irányba indultam.
Tettünk egy nagy kört és mikor visszaértünk akkor a lányok nyavajogtak, hogy fáradtak, viszont én nem voltam.
A lányok mind elmentek aludni de én nem voltam képes rá.

A villanyom nyitva volt és néztem egy videót a Mujinazaka edzéséről.

-Maiko? Még mindig ébren vagy?- nyitotta ki ajtómat testvérem.
-Nem vagyok képes aludni...- állítottam meg a videót.
-Pedig jobb lenne ha aludnál. Számítunk rád a holnapi meccsen.
-Tudom de nem vagyok képes elaludni... találkoztam vele és megint mindennel tele a fejem és-
-Miért pont most!? Esküszöm szétverem azt a srácot, akkor is ha a pasim testvére!
-Kiko... tudom, hogy csak jót akarsz, de nem szeretném, hogy emiatt összevesszetek Osamuval.
-De Maiko, ez így nem jó! Az időzítése olyan pocsék annak a seggfejnek, mint amilyen nagy Oikawa Tōru egója!- nézett rám mérgesen.
-Tudom de- nem tudtam befejezni mert félbe szakított.
-NINCS SEMMMIEN DE! Ürítsd ki a fejed. Hívd fel Terushimát vagy nem tudom, mert ha nem sikerül kiverned a fejedből, garantálom, hogy saját kezűleg fogom kiverni a fejedből, hogy tisztán láss és újra a régi legyél!- mondta, majd kiment a szobából, becsapva az ajtót.

Egy kicsit csak figyeltem az ajtót csendben majd elkezdtem nevetni.

Megfogadtam testvérem tanácsát és felhívtam Terushimát.

-Maiko? Mi a gond?- kérdezte fél kómás hangon.
-Nem vagyok képes elaludni...
-Próbáltál trófeákat számolni?
-Trófeákat?- kérdeztem kuncogva.
-Nekem az szokott beválni.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.
-Nincs gond Holdfény.
-Úgy tudtam Napsugár vagyok.
-Ha este van akkor Holdfény vagy.
-Értettem.- kuncogtam.
-Mit szeretnél, mit csináljak, hogy elaludj?
-Nem is tudom.
-Miből gondoltad ha felhívsz engem akkor utána tudsz aludni? Ennyire unalmas lennék?
-Nem deho-
-Vagy csak gyorsan kifárasztalak.- mondta mire elvörösödtem.
-Yūji!- mondtam mire elkezdett nevetni.
-Lefogadom vörös az arcod.- kuncogott.
-Ilyen komment mellett ne csodálkozz, hogy vörös lettem.
-Tőlem ki nem lesz vörös?
-Aki zöld lesz a hányingertől.
-Ez most fájt.
-Hiányzol.
-Te is nekem.

Egy kicsit még beszélgettünk majd jobban éreztem magam és elköszöntem.

Lekapcsoltam a villanyom és lefeküdtem aludni.

Másnap dörömbölésre ébredtem.

-MAIKO AZONNAL KELJ FEL!!!- kiabált Toshiko.
-Miért nem jöttetek be? Nincs zárva az ajtó...- mondtam félkómásan.
-DE IGEN ZÁRVA VAN!!!- kiabált Amaya.
-MIVAN!?- pattantam fel.
-NYISD KI AZ AJTÓT ÉS GYERE ENNI MERT MENNÉNK!- kiabált Toshiko.
-Nem én zártam be! Nincs is kulcsom az ajtóhoz!
-MIVAN!?- sokkoltak le mind.
-Valahogy ki kell nyitnunk!- mondta Kiko.
-Nem lenne egyszerűbb berugni az ajtót? Ha kell kifizetem én!- mondta Zara.
-Nem! Nem rúghatjuk be!- szólt rá Natsuko.
-Amúgy sem tudnánk. Senki nem olyan erős, hogy megcsinálja.- mondta Yuki.

Átöltöztem majd megropogtattam a nyakam.

-El az ajtótól!- mondtam majd lépések hallottam.
-Aiko! Ugye nem akarod betörni az ajtót!?- kiabált be testvérem.
-Van jobb ötleted!?
-Nincs.
-Akkor meg fogd be!