Enyém Atsumu, övé Osamu

8

A szobámban indultam és mikor már az ajtótól 2méterre voltam
Az a kis ördöggyerek kijött és pénzt számolgatott

-AZT MEG HONNAN SZEREZTED!?
-Azta! Mitől ilyen lila a nyakad?
-VÁLASZOLJ! HONNAN VAN A PÉNZ!?
-A szobátokból
-AZONNAL ADD IDE!!!- próbáltam elkapni de ellógott előlem
-Mostmár az enyém!- kiáltott hátra nevetve
-ANYA! APA! KAITO MEGLOPOTT MINKET!!!- rohantam le
-Ez nem igaz! Hazudik!- rohant le anyáékhoz utánam

Most ő kapott büntetést és vissza adta a pénzt

-Ezaz! Végre!- mondtam győzedelmesen
-Aiko. Ma már nem mehetsz sehova
-MI?! MIÉRT?!
-Árulkodni ugyan olyan bűn, mint elkövetni azt- mondta Anya
-Ugh! Ez nem fer!

A suli nagyon nagyon lassan telt azután a versenynap után
Minden nap szenvedés volt
Látni akartam őt mégha csak néhány percre is

Egyszer suli után a lányok azt mondták, hogy menjünk be a városba és élvezzük a jó kajákat edzés helyett
Így bementünk a városba de baklövésünkre az Inarizakis lányok is ott voltak

Az egyik elkapta a pólóm még a másik Akiko pólóját

-HOGY MERTÉTEK RÁTENNI A PISZKOS MANCSAITOKAT A MI PASIAINKRA!?!- kiáltott a két lány egyszerre
-Hogy!?- rémültünk meg mindketten
-HA MÉGEGYSZER A KÖZELÜKBEN TALÁLUNK TITEKET NEKTEK ANNYI!!!- kiáltották mire a többi lány leszedte őket rólunk
-Nyomás! Megmondtátok nekik! Ha nem figyeltek ők bánják meg!- mondta az egyik majd elsétált a csapat

Mindketten le voltunk sokkolva
Azután csendben maradtunk egész nap

Semmit nem voltunk képesek enni
Ostobának éreztük magunkat

Bennem az a tudat kavargott a legjobban, hogy bevallom beleszerettem de ezek szerint ő csak egy játéknak nézett akivel együtt jól elütheti az időt...

Onnastól kezdve nem voltunk képesek koncentráni edzésen ezért Yuki kiállított, hogy ne essen bajunk

Mikor hazamentünk felmentünk a szobánkba és én csak leültem az ágyra majd elkezdtem sírni

-HOGY LEHETTEM ILYEN IDIÓTA, HOGY HITTEM NEKI!?! EZ CSAK EGY SUNYI RÓKA AKI CSAK JÁTSZANI SZERET!!! TUDNOM KELLETT VOLNA!!!- leült mellém és átkarolt
-Nem tudom, de nem csak te én is idióta voltam, és hittem neki...
-ELEGEM VAN EBBŐL! MIÉRT VAN AZ HA TALÁLUNK VALAKIT AKIVEL TÉNYLEG JÓL ELVAGYUNK AZOK CSAK AZÉRT VANNAK VELÜNK, HOGY SZÓRAKOZZANAK?!- kiabáltam zokogva, összetörten, kétségbeesetten
-Nem tudom. De nekem is elegem van ebből- kezdtem el zokogni mellettem
-Lány- jött be anya de amint meglátott minket zokogni lefagyott majd odajött hozzánk- Mi történt?
-Se...semmi...
-NEM! NEM SEMMI! A KÉT SRÁC AKIRŐL AZT HITTÜK, HOGY SZERETNEK KIDERÜLT, HOGY A BARÁTNŐIKET CSALTÁK MEG VELÜNK!

Akiko mégjobban magához ölelt és a könnyei megállíthatatlanul folytak

Azután a nap után anya próbált ránk jobban figyelni amennyire tudott
Viszont nem lett jobb kedvünk
Szinte egésznap a szobánkban ültünk bezárkózva

Ám egyszer a suliban magyar óra volt és a tanár elkezdett felolvasni egy történetet

-Francia országban járunk 1996-ban. Rena De Will egy 16 éves diák lány is itt lakott. Egyszer mikor hazafelé sétált összeütközött egy picivel idösebb férfival. Bocsánatot kért majd tovább ment. Azt követően egyre többet találkoztak össze és lett köztük egy ilyen kissebb románc aztán már a találkozásukon egyre többet és tovább mentek. Volt, hogy megbeszéltek találkákat és azok az éjszakák nem voltak csendesek. Aztán egy nap, egy nő Rena életére tört és megfenyegette, hogy ha mégegyszer találkozik a férfival akkor megöli. A lány aznap találkozott a férfival és rákérdezett. A férfi azt mondta az a nő a felesége és ne foglalkozzon vele. A lány lekiabálta a férfit majd otthagyta és aznap este a tudat miatt megőrült. Másnap mikor a testvére felment a lakására felkötve találta Renát- csukta be a könyvet a tanár- Ki tudná megmondani, hogy miért őrült meg és akasztotta fel magát Rena?
-Az érzéseit nem volt képes elviselni- mondtam érzéktelen hangon
-Összetört lelkileg, mert a férfi akit szeret csak játszott vele és arra használta, hogy megcsalja a feleségét- felelte Akiko ugyan úgy, mint én
-Úgy érezte az amit a legjobban szeretett egyszerűen csak eltűnt és nem volt képes élni a hiány fájdalmával de a tudat, hogy ő már másé jobban fájt neki, mint ezer kés szúrás. Nem volt ott neki senki aki megállítsa és mellette legyen egy ilyen helyzetben. Úgy érezte érezte teljesen egyedül van- mondtam már küzködve könnyeimmel
-Felhalmozódtak benne az érzések és szétszakították belülről. Túl nagy volt a fájdalom. Úgy gondolta jobb eldobni magától az életet, mint, hogy mégjobban megsérüljön azáltal a férfi által akit szeret- érezte, hogy könnyei marják a szemét
-L-lányok... E-esetleg ki szeretnétek menni egy kicsit?- kérdezte a tanár aggódva

Szónélkül felálltunk és kirohantunk a teremből
Bementünk a lány wc-be és hagytuk elleredni a könnyink

-MIÉRT FÁJ EZ ENNYIRE!?- kiáltottam zokogva
-Neh... nehm thudoohm

Az óra maradék részében a mosdóban próbáltuk összeszedni magunkat
Mikor kicsengettek vissza mentünk a cuccunkért

-Utolsó óra volt, igaz?
-Igen- válaszolta élettelen hangon
-Maiko. Akiko. Megkérhetlek titeket valamire? Yuki ma nem volt suliban és én nekem kéne odaadnom neki a leckét de nem tudom hol lakik. Elvinnétek ezt neki?- nyúktott felénk egy dossziét
-Igen persze- mosolygott Akiko
-Még ma átvisszük- vettem át a dossziét
-Akkor menjünk, hogy el tudjuk vinni neki. Nem lakik olyan közel a sulihoz
-Igazad van

Buszra szálltunk és elvittük Yukinak a cuccokat majd jobbulást kívánás után hazaindultunk

-Állj...- mondtam halkan Akikonak amint megláttam az ikreket
-Mi a baj Aito?
-Ők- néztem továbbra is az ikrekre akik egymással beszélve közeledtek lassan felénk

Követte a tekintetem és lefagyott

-Aiko... menjünk innen
-Nem tudunk úgy elmenni mellettük, hogy ne vegyenek észre...
-Hajtsuk le a fejünk és akkor úgy nem látják az arcunk vagy rohanjunk el mellettük
-Rendben!
-Akkor most melyiket csináljuk?
-Rohanjunk
-3ra- mondta mire bólintottam- 1
-2
-3!- mondtuk egyszerre majd elkezdtünk rohanni de sajnos a két fiú két oldalán tudtunk csak elrohanni és elkapták a karjainkat

A hirtelen mozdulatuk miatt megtorpantunk
Éreztem, hogy Osamu gyengéden szorítja a karom

-Maiko? Mi a gond?- kérdezte Atsumu mire elrántottam Osamutól a karom
-Én vagyok Maiko! Ő ott Akiko! Engedd el! Had menjünk! Veletek nincs semmi dolgunk többet!

Akiko kirántottam Atsumu szorításából a karját majd el rohant
Követtem példáját és elrohantam a két sráctól
Valamit utánunk kiáltottak de nem érdekelt és csak futottam
Csak a buszmegállóbál álltunk meg de ott is lihegve

-Maiko... nem találom a bérletem...- mondta Akiko a zsebét kiforgatva
-Akkor most anélkül utazol! Nem megyünk vissza nyomozósdit játszani!
-Oké. Remélem visszakerül hozzám

Hazamentünk és mivel péntek volt ezért csak ledobtuk a táskákat az asztalaink mellé majd hátradöltünk az ágyon

Másnap délután anya szólt, hogy menjünk az ajtóhoz mert minket keresnek

Nem értettük de lementünk

Ott állt Osamu és Atsumu