Enyém Atsumu, övé Osamu

2.

-MAIKO MIÉRT NEM ÉRTÉL BELE!?  SIMÁN EGY FELSŐVEL FELADOD NEKEM, ÉN MEG LECSAPOM NÁLUK!- kiabált rám testvérem mikor az ellenfél megszerezte 16.pontját a második szettben
-Jaj nyugi már! Vezetünk! Nem kell úgy stresszelni!
-IDE FIGYELJ!- ragadta meg az inda mintával kidíszített mezemet- HA NEM VESZED EZT A JÁTÉKOT KOMOLYAN NEKED VÉGED!- mondta halál komoly tekintettel
-Jól van, jól van. Nem kell a csini pofidra az a ránc szóval... csak vidáman és mosolyogj- sétáltam el tőle majd az ellenfélre a leggyilkosabb tekintésemet vetettem majd csak halkan annyit mondtam- Most jól figyeljetek

25-13ra nyertük a második szettet
Az előző szett kicsit húzósabb volt
25-22re nyertünk de akkor még nem kaptam fejmosást

-Mondtam, hogy nyerni fogunk- mondtam kezemet tarkómnál összekulcsolva és hátrébb dőltem majd elsétáltam
-Ugh! Legalább egyszer vennéd komolyan a meccseket az elejétől fogva!
-Bocsi a kígyóknak nincs fülük!- kiabáltak hátra majd nevetve eltűntem az ajtó mögött
-Jók voltatok- mosolygott rám Suguru
-Köszi de nekem már mennem kell öltözni mielőtt megölnek- raktam homlokomhoz mutató és középső ujjam majd egy csukló mozdulattal intéztem, hogy viszlát aztán elrohantam
-MAIKO IDE VISSZA!- hallottam meg testvérem ideges, nagyon nagyon ideges hangját mire csak jobban kezdtem futni

Végül csak hozzám vágta a cipőjét de nem ölt meg
Suguru folyton próbált nekem bókolni mikor edzés volt de suli közben Akikonak bókolt mivé azt hitte, hogy én vagyok ő
Igazából még nem szóltunk róla neki mert ezt mókás volt látni és azon szoktunk röhögni, hogy milyen képet fog vágni ha megtudja

Egyszer azonban a fiúknak meccse volt és megkérték, hogy menjünk el megnézni de sajnos csak én és Akiko tudtunk elmenni

A meccset egészen addig volt jó nézni amég észre nem vettünk valamit

Az egyik csapatban volt két srác akik nagyon hasonlítottak egymásra

-Gondolod, hogy ikrek?- kérdeztem testvérére nézve de ő csak figyelte őket
-Nagy esélyt látok benne- mondta a pályát figyelve
-Az Inarizaki 7ese és a 11ese? Ők ikrek- mondta nem messze tőlünk egy idősebb férfi
-Másod évesek de olyanok, mint a profik ha ketten együtt dolgoznak. Képtelenség őket legyőzni!- mondta a másik sorban ülő fiatalabb srác

Az egyikőjük pont ment szerválni és nagy volt a hangzavar vagyis inkább a zene mikor a vonalhoz ért figyelte a ritmust és lassan megemelte karját aztán azon nyomban levitte vízszintesbe ökölbe szorított kézzel mire mindenki csendben maradt
Az egész aréna olyan volt, mint egy kihalt csarnok ahol nincs senki aki meg mert volna szólalni
Aztán a szerva után újra nyüzsgés volt

Csak csillogó szemekkel figyeltem a jelenséget próbálva felfogni, hogy mi is történt

A két szett után le akartam menni gratulálni a srácoknak. Igaz nem nyertek de jól játszottak
Ám útközben találkoztam valakivel akire nagyon nem számítottam

-A csitító srác- mondtam ki véletlen hangosan mire rám nézett
-Van normális nevem is
-Csak, hogy én azt nem tudo~m- mondtam dalolászó hangon
-Miya Atsumu
-Örvendek Mumu- mosolyogtam rá
-Mi?- kérdezte értetlenül nézve rám mintha egy ovis lennék
-Nem érdekes- mondtam egy mosollyal mikor megláttam a srácokat- Suguru!- rohantam a srácokhoz egy nagy vigyorral
-Örülök, hogy legalább te itt vagy- mosolygott rám
-Jók voltatok még ha nem is nyertek. Én azt mondom mindent beleadtatok és megmutattátok, hogy félni kell tőlünk!
-Csúszúnk és méreggel marunk!- mondta Suguru
-A legerősebb méreggel!- mondtam egy kissé ilyesztő mosollyal

A srácokkal a buszhoz sétáltam és velük együtt megvártuk Akikot, hogy majd ő is jön velünk a busszal

Vártunk két percet, vártunk öt percet, aztán tizet, de sehol semmi jele, hogy jönne ezért felhívtam

-Akiko! Hol vagy?!
-Nem igazán tudom- mondta
-Ezt meg, hogy érted?
-Eltévedtem...- ennél elszakadt az a nem létező cérna
-HOGY TUDTÁL ELTÉVEDNI EGY KICSESZETT ARÉNÁBAN AHOL MAXIMUM 4 FOLYOSÓ VAN A HATALMAS ARÉNATÉR MELLETT!?
-Nem az én hibám, hogy- ekkor megszakadt a vonal
-Akiko? Akiko! Fenébe!
-Mi lesz akkor?- kérdezte Akama
-5percet várunk és ha nem ér ki akkor ti elmentek, én meg bemegyek és megkeresem de akkor megemlegeti, hogy megvárakoztatott- mondtam mire bólintottak

3percel később Akiko megjelent az ajtóban de látta rajtam, hogy dühös vagyok

Hazamentünk és egy szót nem szóltam hozzá
Másnap délig nem beszéltem vele aztán ebédnél túl csendes volt az asztal és ez apának nagyon nem tetszett

-MIN VESZTETEK MÁR MEGINT ÖSSZE!?- kérdezte idegesen mire összerezzentem
-Tegnap eltévedtem az arénában és dühös lett mert várnia kellett
-20percet!- tettem hozzá
-Igen, igen. 20percet ami annyira nem is sok
-NEM SOK A JÓ ÉDES-
-Aiko! Elég legyen!- szólt rám anya az öcsénk fülét befogva
-Tudjátok mit?- álltam fel- Nem vagyok éhes. Inkább friss levegőre van szükségem- sétáltam el az asztaltól majd felvéve a cipőmet elhagytam a lakást

Úgy voltam vele, hogy bemegyek a városba, hogy egy kicsit szétnézzek és hátha találkozok valakivel akit ismerek

Buszra szálltam és bementem a városba ahol ismét nagy volt a tömeg
Felvettem a maszkomat, hogy semmit ne kapjak el és elkezdtem sétálni az emberek között

Sétáltam egy ideig majd valaki a kezét a vállamra tette
Mikor megfordultam a csitító sráccal találtam szembe magam
Lehúztam a maszkom, hogy lássa a szám és egy mosollyal üdvözöltem

-A csitító srác!- mondtam vidáman
-Még mindíg nem ez a nevem
-Oh! Igaz! Te Mumu vagy!- mosolyogtam
-Nem, ez sem talált- mondta lassan már mosolyogva
-Akkor MiyaMiya- mondtam mire kicsit közeledett felén
-Te szeretsz piszkálni másokat ahogy látom de pont egy olyanba kötöttél most bele aki ettől beindul- mondta ajkaimra de csak a kezemmel találkozott
-Ilyen könnyen nem kapsz csókot szerva király- mondtam egy mosollyal majd elsétáltam
-Te pedig nem menekülsz ilyen könnyen- ölelt át a derekamnál
-Aw~! Akkor keresnem kell egy egér utat- mondtam egy mosollyal majd felé fordultam így most a kezei a fenekemnél voltak
-Megkapom az a csókot vagy el kell vennem?- mondta egy mosollyal
-Ahoz elsőnek a közeledben kéne lennem, hogy képes legyél rá- bújtam ki karja alatt majd nevetve elfutottam tőle

Ő sem volt rest, utánam futott
Kerestem egy kicsit nyugodtabb környékét ahol kevesebb ember volt és kicsit lassítottam, hogy beérjen
Mikor utólért egyből átkarolt, hogy ne meneküljek

-Most nem menekülsz- suttogta a fülembe