Enyém Atsumu, övé Osamu

14

Anyáék csak mosolyogtak rajtam mikor látták a kiszívásokat de Akikoval nagyon sokat veszekedtünk a meccs óta és anyáék kezdtek azon gondolkodni, hogy az egyikünket elküldik a nagyiékhoz a hétre

Másnap délután úgy gondoltam elmegyek a közeli manga boltba, venni valami új yaoit
Mikor beértem a boltba, megláttam a kedvenc mangám legújabb részét

Odamentem de Akikoval találtam szembe magam
Egyszerre nyúltunk a könyv kupacba majd egy-egy példányt elvettünk

Még nem mentünk a pénztárhoz hanem még egy kis ideig farkas szemet néztünk egymással

-Figyelj...- törte meg a csendet- Mi lenne ha miután hazaértünk együtt elolvasnánk majd kibeszélnénk az egész storyt?- kérdezte
-Oké. Jó ötlet. És már anyáék is unják a veszekedést- mondtam kicsit kuncogva
-Őszintén megvalva hiányzik a társaságod- mondta
-Nekem is a tiéd...
-Isteni csapás ikrek?- emelte az öklét
-Isteni csapás ikrek- mondtam egy mosollyal majd ökölpacsiztunk

Hazáig beszélgettünk és egész délután a mangáról beszéltünk
Másnap már minden ment a régiben
Ki mentünk a park melletti röpi pályára gyakorolni a feladást és fogadást

Olyan 15:00 lehetett amikor hataértünk
Kb 2-3 órát gyakorultunk

Akiko elment zuhanyozni én pedig úgy voltam vele, hogy beszélek Atsumuval
Felhívtam és egyből felvette

-Mi történt Hercegnőm? Tán csak nem hiányzom?- hallottam hanjában azt az önelégült vigyort és csak mosolyogni tudtam rajta
-Jelen esetben nem azért hívlak de az is egy közre játszó volt
-Miért hívsz?
-Akiko és Osamu ügyében hívlak
-Oh... Mi van vele?
-Osamu Akikoról akart beszélni mielőtt megcsókolt volna... Szerintem nem tudnak egymás nélkül lenni mivel Akiko van, hogy Osamuval álmodik tehát lehet még mindíg szereti
-Szombaton van programotok?
-Nincs, miért?
-Van egy ötletem
-Most, hogy így mondod nekem is van egy ötletem
-Hölgyeké az elsőbbség
-Nekem az jutott eszembe, hogy azt mondjuk nekik, hogy jöjjenek el valahova és ott várjuk őket de igazából mi a távolból figyelünk ahogy ők újra egymásba szeretnek
-Nekem hasonló ötletem volt csak annyi különbséggel, hogy mi addig elmegyünk egy romantikus randira a változatosság kedvéért
-Tudod, hogy kell egy lány szívét elrabolni
-Te pedig azt, hogyan kell engem beindítani
-Na lerakom mert tesóm végzett a tusolással
-Viszlát hercegnőm
-Viszlát szőke hercegem

Leraktam és Akiko pont akkor jött ki

-Mi az csak nem bírod ki a Szőke herceged nélkül?- nézett rám sokat sejtő mosollyal, amit egy halvány pírral az arcomon díjaztam majd kinyújtottam rá a nyelvem
-De igen eltaláltad. Atsumuval beszéltem- feleltem mosolyogva
-Ééééés miről volt szóóó?- kérdezte kíváncsian- Csak nem randitok lesz?- nézett rám cinkosan
-Nem pont randi, de találkozunk majd szombaton. Ilyen vásárlásra megyünk- mondtam
-Hogy mi?- akadt ki- Milyen csoda folytán vetted rá, hogy elmenjen veled, ismétlem VELED vásárolni?
-Ez fájt- játszottam a drámai halált- És kérdésedre a válaszom az, hogy segítséget kértem tőle
-Mégis miből?- vonta fel a szemöldökét
-Ajándék ügy....- ekkor beugrott- Erről jut eszembe, nem jönnél te is?
-Miért is mennék? Nem akarom elrontani a közös "shoppingolásotokat"- mutatta az idézőjelet a levegőbe
-Anyáéknak venni ajándékot. Mindjárt itt van a házassági évfordulójuk- mondtam

Beleegyezett
Teltek múktak a napok és tervezgettünk, hogy mivel lepjük még meg anyáékat az évfordulójukon
A terv az, hogy készítünk nekik egy gyertyafényes vacsorát, majd odaadjuk nekik az ajándékot amiről elképzelésünk már van
Emellett Atsumuval megterveztük a tesó találkát és a saját randinkat is
Hamar eltelt a hét és elérkezett a szombat
Én elmentem a randimra magára hagyva Akikot
Nem bántam meg

-Atsu! Nem is tudtam, hogy szoktál ide járni!- mondta az egyik csaj Atsumuhoz bújkálva
-Szépen kiöltöztél- mondta a másik
-Csak nem nekünk?- mondta a harmadik Atsumu nadrágja felé tapogatózva mire megragadtam a haját és elrántottam tőle
-Hé! Mit képzelsz mit csinálsz!?- szólt rám az egyik
-Kezdtem aggódni, hogy nem találsz, Hercegnőm- adott egy puszit ajkaimra Atsumu
-Kopjatok le, ő az enyém és ha az kell akkor szétverlek titeket, hogy megértsétek!- néztem a 3lányra rideg tekintettel
-Hercegnőm, kérlek- puszilta meg nyakam
-Ne most- néztem rá ridegen mire elengedett
-Nohebis vagy! Nincs jogod, hogy a mi Atsumunkal járj!
-A ti Atsumutokkal? Nem titeket jelöl meg mindenfelé- mutattam nyakamre egy mosollyal mire csak sokkoltan néztek Atsumura
-Mit mondhatnék? Elrabolta a szívem ahogy én is az övét- ölelt át hátulról derekamnák majd fejét az enyémre helyezte
-Ugh! Menjünk lányok! Kita és a srácok még mindíg szabadok!- sétáltak el
-Végre felfogták!- mondtam mire Atsumu a fülemhez hajolt
-Ez most nagyon Szexi volt- harapott fülemre gyengéden
-At-Atsumu
-Igaz, most semmi durva. Ma csak egy gyenge és unalmas randi lesz

A vidámpark tényleg unalmas volt ezért inkább hazamentünk hozzám és az unokatesóimtól kapott videójátékokkal játszottunk

Nagyon sokszor nyertem még ő szinte folyton vesztett

-Ez nem igaz! Hogy lehetsz ilyen jó!?
-Mondjuk úgy, hogy volt egy tanárom
-Mégis ki!?
-Tudod, van a Nekoma csapat
-Igen?
-Abból a feladó egy igazi játék mester és egyszer megmutatta, hogyan kell
-Mi?! Ez nem lehet igaz! Pont az a kocka!?
-Nem volt köztünk semmi csak megmutatta, hogyan kell játszani!
-Honnan ismered őt?
-Egyszer mikor az ő városukban jártam bementem egy játékterembe és nagyon pocsék voltam a játékban mikor megjelent és elmagyarázott mindent
-Tehát csak egyszer találkoztál vele?
-Igen de a meccseken már láttam többször is- meséltem mosolyogva majd megrezzent a telefonom

Kitától kaptam egy üzenetet

-Valahogy ments meg
-Kérlek

Mi történt?-

-Lányok

Hol vagy?-

-Shemini negyed

4perc és itt vagyok-

-Hálás vagyok

Elraktam a telefonom egy sóhallyal

-Mi történt?
-Úgy látszik a mi kis randinknak vége
-Van különösebb oka?
-Meg kell mentenem egy régi barátot
-Rendben akkor menjünk
-Jobb ha te nem találkozol vele
-Nem bízol bennem?
-Nem azért de hidj nekem, ez a legjobb megoldás
-Rendben...

Elment én pedig átöltöztem majd egy parókát felvettem ami igazából csak azért volt mert van hogy nagyon unatkozok és a TikTok-ra cosplay is kerül

Elmentem a Shemini negyedbe és egyből láttam is, hogy hol van a bajbajutott herceg

-Kita! Mond! Az igaz, hogy ha te kijárod a sulit ugyan úgy folytatod a röplabdát?
-Kicsim! Már mindenütt kerestelek!- rohantam oda Kitához ellökve a lányokat
-Kezdtem azt hinni eltévedtél
-Nos elsőnek tényleg eltévedtem de egy nő útbaigazított így mostmár végre itt vagyok!- kezdtem el vele sétálni
-Többet kéne neked jönnöd ide és kevesebben nekem hozzád
-Tudod, hogy félek egyedül járkálni egy idegen városban!
-Pedig már többször is voltál itt
-Nekem akkor is idegennek számít

Így beszélgettünk majd mikor már teljesen eltűntünk a lányoktól kifújtam a levegőt amit ezek szerint visszatartottam

-Kössz, hogy ismét kihúztál a csávából
-Bármikor- mosolyogtam rá
-Nem kényelmetlen?- mutatott a parókára
-Dehogy nem!- vettem le majd nyújtottam felé- Kipróbálod?
-Inkább kihagyom
-Mi lett veled, hogy nem mutatsz kb semmi érzelmet? Régen annyit mosolyogtál!
-És te? Csak akkor mosolyogsz mikor a pályán vagy, vagy pedig mikor Atsumuval vagy
-Te tudsz rólunk?
-Be nem áll a szája rólad
-Ez hízelgő, fura, ilyesztő és nyálas egyszerre
-A gyomorforgatót kifelejtetted
-Igaz! Hízelgő, nyálas, fura, ilyesztő és gyomorforgató

Egy ideig beszélgettünk majd elköszöntem tőle és hazamentem

Hazamentem és áthívtam Atsumut és újra csak játszottunk