Enyém Atsumu, övé Osamu

26

-Sokat tanultam tőled. Örülök, hogy az utolsó félévem jól telik és jó utódom van aki tudja vezetni a csapatot
-Yuki...
-Menjünk kapitány. A meccs nem sokára kezdődik és gyakorolnunk kell.
-Mindjárt megyek csak még valamit ki kell vennem a táskámból.
-Rendben.- bólintott majd elsétált.

A táskámban kezdtem matatni egy bizonyos dolog után.
Lassan már pánikolva fordítottam ki a táskám mikor nem találtam sehol.

-Esetleg ezt keresed?- hallottam meg Suguru hangját mire hátra néztem.
-Hol találtad?- álltam fel és sétáltam oda hozzá.
-Ahogy ide felé tartottam a földön volt.- nyújtotta át talizmánom.
-Köszönöm.- vettem el tőle.
-Sok sikert nektek.
-Köszönöm a csapat nevében is.
-Jobb ha mész mert be kell melegítened.
-Igaz. Köszönöm még egyszer, hogy megtaláltad a szerencse talizmánom.
-Futás.- mosolygott mire bólintottam és elfutottam.

Felkötöttem a hajam és a talizmánomra néztem.

*10évvel ezelőtt*

-Maiko. Ez legyen a tiéd.
-Tessék? De miért? Ez micsoda?
-Ezt még a nagymamámtól kaptam mikor olyan idős voltam, mint te. Azt mondta ez egy talizmán, ami szerencsét és sikert hoz a viselőjére. Ez ha úgy vesszük egy családi erekje, ami nagymamáról unokára száll.
-Miért nekem adod és nem Akikonak?
-Akiko a medálomat fogja megkapni, amit édesanyám készített 30 éven keresztül, tehát ha el meri adni akkor adj neki egy hatalmas tockost!
-Értettem.
-Ezt úgy hordod ahogy akarod. De vigyáznod kell rá.
-Úgy lesz nagyi.

*Jelen*

-Kapitány.- hallottam meg a lányok hangját mire felnéztem.

Mind engem néztek és valamilyen különös érzés fogott el.
Elkezdtem könnyezni a reményeim mind eltűntek, nem hittem, hogy van esélyünk nyerni. Nem voltam képes pozitívan gondolkodni most.

-Maiko? Mi a gond?
-Nincs esélyünk. Sajnálom lányok de nem fogunk nyerni.
-Rohadt riporterek! Mindennel lesúlytottak rá!- mondta dühösen Toshiko.
-Te meg miről beszélsz? Eddig sem volt senki ellen esélyünk.- mondta Emiko egy mosollyal.
-Mi? Ez nem igaz!- mondtam.
-Ha eddig a többi csapat ellen volt esélyünk ekkor most miért ne lenne?- kérdezte Omini egy mosollyal.
-Mert ők-
-Nem ők a fontosak! Mi vagyunk a feltörekvő kígyók! Azt mondják a kígyókat most nem állítja meg semmi!- mondta Natsuko.
-"A mérgük újra erős"! Ez csak engem szokott idegesíteni?- kérdezte Toshiko.
-Ha a kapitányunk ne képes pozitív lenni akkor mi, hogy adjuk a legjobbunkat?- kérdezte Tamara.
-Felpofozzam, hogy észhez térjen?- kérdezte Kiko mire elkezdtem nevetni.- Komolyan mondtam ne nevess.
-Sajnálom.
-Ne kérj folyton bocsánatot! Kezd idegesítő lenni!- szólt le Toshiko.
-És amúgy is. Elismerni a vereséget a csata előtt, a másik csapat számára megalázó.- mondta Yuki.
-Lányok...
-Nyakon vághatom végre?
-Kiko! Fékezd magad!- mondta Zara.
-

Rendben lányok. Mutassuk meg mit tudunk.- mondtam egy mosollyal.
-EZAZ!- emelték magasba ökleiket.
-Marj!- mondtan.
-MARJ!- ismételték utánam.

Bemelegítettünk és néztem ahogy a másik csapat is bemelegít.

-Maiko. Mit nézel?
-Ha jól látom akkor alig van olyan náluk aki képes normálisan leütni...
-Ezt, hogy érted? Mindegyikőjük normálisan üt.- mondta Amaya.
-Nem. Shiomi észre vetted?
-Igen. Mikor ugranak akkor egy fél lábbal hátrébb kezdik az ugrást így nem érnek a labdához elég gyorsan.
-Ezek a lányok a feladásaikról híresek és a szerváikról. A többiben annyira nem jók.- mondta a menedzserünk egyik füzetét nézve.
-Akkor a Mujinazaka annyira nem is nagy ellenfél.- mondta Kiko.
-Ne bízd el magad.- mondtam.
-Igaz. Ezek a tavalyi eredmények. Azóta már javult a mentésük tehát valamilyen szinten olyanok, mint a Nekoma.
-Remek, újabb 40 pont feletti meccs.- kezdett el nyavajogni Toshiko.
-Ász vagy! Nem néző, vagy edző, vagy menedzser! Tehát ne nyavajogj, hanem normálisan melegíts be!- szóltam le mire megugrott.
-Értettem kaipitány.
-Bezzeg ha én mondtam ellenkeztél.- mondta Yuki.
-Maiko ilyesztőbb, mint te.- forgatta szemeit.
-Gyerünk! Ha ma vesztünk, az szégyen az iskolára nézve! Suguru ma eljött tehát ha valaki is el meri rontani esküszöm saját kezűleg folytom meg!
-Miért olyan fontos, hogy ő itt van?
-Mert ha vesztünk piszkálni fogja a kapitányt.- mondta Amaya egy sóhajjal.
-Ponzosan! Szóval nyerjünk!
-Így is úgy is piszkálni fog tehát nem mindegy?- kérdezte testvérem nem törődöm hangon mire elkaptam mezénél és magamhoz húztam.
-Ha nem veszed komolyan ezt a szar meccset akkor leshetsz a következő edzésen, mert annyi extra kört kell futnod, hogy este nyolckor még csak a negyedénél jársz!
-Oké! Oké! Felfogtam! Csak ne kelljen extrát futnom!- mondta rémülten.

A meccs elkezdődőtt és kézfogás után felálltunk.
Mindenki tőlem várt mentést vagy hasonlót.
Nem voltam képes rendesen elviselni ezt a stresszt.

12-7-nél sípoltak és odanéztünk.

Leváltanak Chiharura.
Oda sétáltam és elvettem a mezem számának jelzőjét.

-Nem lesz gond, ne aggódj.- mondta Chiharu de egy szót sem mondtam csak az edzőhöz sétáltam és átadtam a jelzőt.
-Ülj le mellém.- vette el a jelzőt mire bólintottam és leültem mellé.

Csendben figyeltük a meccset de nem volt semmi érdekes, amit láthattam volna.

-Nem látod az erősségeket, igazam van?- lépett mellém Yuki mire bólintottam.- A napunk eddig is eléggé zavaros volt. Próbálj a játékra koncentrálni és minden mást hagyj figyelmen kívül.
-Nem megy...
-Állat fel, légy erős.- mondta Yuki.
-Huh!
-Figyelj és láss.- mondta majd elsétált.

Elkezdtem újra nézni a játékot és észrevettem néhány dolgot.

-A 3as nem képes alkarral fogadni, a 7es eléggé a jobb oldalára támaszkodik, tehát a bal oldalára küldeni a labdát hasznos lehet, a 15ös nagyon gyengén menti a labdát, így a feladónak hátrébb kell mennie, hogy tudjon feladni, a 2es az egyenes leütésekkor mindig egy kicsit kifordítja a bal lábát
-Készen állsz vissza menni?
-Még nem.- mondtam és figyeltem.

Rengeteg pontot vesztettünk aztán 1et szereztünk és felálltam a padról.

-Mész ahogy látom.- adta oda a jelzőt.
-Mostmár menni fog.- mondtam a pálya széléhez sétáltam.

Pont én fogok nyitni.
Ez tökéletes.

Felsétáltam a hátsó vonalhoz.
Megkaptam a labdát és lehunyva szemeim, mély levegőt vettem majd kifújtam.
Kinyitottam szemeim és hüvelyk ujjam torkomhoz helyeztem és végig húztam rajta majd egyenesben tartottam és minden csendes lett.

Sípoltak és látván a hálót, feldobtam a labdát.
Futottam és ugrottam majd direkt olyat ütöttem, ami a háló tetejében megakadt és csak simán leesett két középblokkoló között.

23-15

Nagy hátrányban vagyunk.

Egy ideig szerválgattam össze-vissza és nem voltak képesek sehogy sem fogadni.
Minden szervámat a táborban tanultam.
6 félét tanultam de eddig csak 4et használtam.
Most mind a 6 fajtát használom.

23-24

Már csak 1 pont és miénk az első szett.

Ekkor sípoltak és a másik oldalon lecseréltek egy embert.

Aztán ismét sípoltak és feldobtam.

2.: célzatlan ugró lebegő

Az új játékos normálisan fogadott és a labda felénk tartott ismét.

Noya megtanította, hogy hátulról, hogy lehet feladni vonal átlépés nélkül.

Shiomi fogadott és én előre futva a vonalnál ugrottam és feladtam testvéremnek a labdát aki egyből leütötte de az új játékos alkarját találta.

A labda ismét levegőben volt.

10 percen keresztül próbálta mindkét csapat a földre küldeni és nem sikerült senkinek.
Aztán Shiomi elvétette és beleért a labdába, aztán az kiesett a pályáról.

24-24

A játszma csak most kezdődik.