Nincs is romantikusabb mint karácsonykor elveszteni a szüzességed. Ugye? Nos egészen idáig én is így voltam vele, sőt örültem hogy egy ilyen különleges alkalommal lehettem túl rajta. De az öröm nem tartott sokáig. Épp a legjobb barátnőmhöz tartok. Gyalog, mert persze bérletem nincs. Szerencsémre fél óra alatt oda lehet érni, mert most minden támaszra szükségem van. A táskámban ugyanis egy pozitív teszt lapul. És nem, nem a koronavírus teszten sikerült átmennem. Terhes vagyok. A könyvekbe és a filmekbe ez mindig romantikusan van ábrázolva. Ilyenkor kéri meg a pasi a csaj kezét és közli vele hogy vele akarja leélni az életét és majd együtt felnevelik a babát. Csakhogy ez a valóságba közel sem ilyen egyszerű. Egyrészt mert nem vagyok együtt a sráccal akinek sikerült elbaltáznia az életem. Tudom nem kéne őt hibáztatnom, de valakit muszáj, különben felrobbanok. Természetesen anyám nem tud se a srácról, se a nemlétező szüzességemről, se a babáról. A babáról a hasamban. Egy kibaszott gyerek van a hasamban. Ennek is romantikusnak kéne lennie de kurvára nem az. Kibaszottul félek, szó szerint remegek és bármelyik pillanatban elhányhatom magam. Sajnálom hogy káromkodok, de majd ha egy nem kívánt gyerek lesz a hasadban, megérted. Amikor 14 voltam anyám azt mondta a babákat soha nem szabad elvetetni, mert akkor Isten nem ad többet. Azt mondta ha véletlenül teherbe esnék ő majd segít felnevelni. Aha persze. 18 évesen az ember ohadtul nem arról álmodik hogy az elvált anyjával nevelje a gyerekét. Az érettségire kéne koncentrálnom, letenni végre a nyelvvizsgát és nem ilyeneken parázni. Természetesen ki van zárva hogy megtartsam a gyereket. Az orvosira készülök, amellett nem lehet gyereket nevelni. Egyedülállóként. Ja és, a pompás Magyarországi törvényeknek hála, már nem csak a melegek nem házasodhatnak, de az abortus is csak alapos indokal hajtható végre. Kabbe magyarország kormánya.
Amikor végre megérkeztem a jól ismert házhoz feltoltam a napszemüveget az orromra. A szülei túl jól ismernek és inkább őket se avatnám be. Valami isteni szerencsének hála senki nem volt a konyhában amikor beléptem, ezért csak bekiabáltam egy helót a nappaliban tartózodóknak és rohantam fel a barinőm szobájába.
Jó másfél órát zokogtam az ágyán ülve. Nem kérdezett semmit, tudta hogy ilyenkor annyira van szükségem hogy jó szorosan megöleljen. De most ez sem segített. Amikor abba tudtam hagyni a sírást elmeséltem neki az egész történetet.
- De és..nem használtatok..valamit?
Kicsit szégenlős a drága, de jelenleg nem találtam viccesnek mint általában.
- De igen - dünnyögtem - húzott gumit.
- Akkor?
- Fogalmam sincs mi történt... Lehet elszakadt..nem azt nézegettem..
Egy újabb idegösszeroppanás szélén áltam, de drága barátnőmnek már volt is megoldása. Átment a bágyja szobájába, ahol beszéltek valamit amit nem hallottam, majd közölték hogy indulunk. Beszálltunk a kocsiba és egy negyed órás kocsikázás után megálltunk egy panelház előtt. Felmentünk a másodikra és becsöngettünk. A barátnőm bátyjával egykorú srác nyitott ajtót és beinvitált bennünket, majd leültetett a nappaliba.
Kellemetlenül éreztem magam, utáltam idegen helyen, idegen emberek között lenni ráadásul fogalmam se volt miért vagyunk itt.
-Szóval - keztde a srác aki persze bemutatkozott nekem de pont nem ez volt a legfontosabb az életemben - miben segíthetek?
- Terhes - felelte helyettem nyersen a barátnőm bátyja amitől mélyen elvörösödtem.
- És az anyja nem tudhat róla - folytatta a barátnőm. Hálás voltam neki, én nem igazán bírtam megszólalni.
- És a tabletta kibaszott drága.. - suttogtam.
Természetesen az volt az első hogy megpróbáltam valamilyen, bármilyen gyógyszert találni, amivel kiléphetek ebből a rémálomból. De erre nem állt kész a pénztárcám. Most szórakoztok? Karácsony után van. Kb egy ezres lehet az össz vagyonom.
