- Takarodj innen a picsába!
Zokogva üvöltöztem magamon kívül és gondolkodás nélkül hajigáltam az éppen kezembe akadó tárgyakat az ajtóban álló legjobb barátom felé.
- Értsd meg, én csak segíte..
- NEKEM NEM KELL SEGÍTSÉG!! ÉRTED?? KURVÁRA NEM KELL SEGÍTENI! TŰNJ EL INNEN!!
Zokogva estem a térdemre és a hajamat téptem.
- Úristen Liz jól vagy?
- HAGYJ MÁR BÉKÉN! HÚZZ EL A FRANCBA!
Mellém térdelt és átkarolt de ellöktem a kezét.
- HAGYJ MÁE BÉKÉN BAZDMEG NEM ÉRTED?? TAKARODJ VAGY MEGÖLLEK!!
Tébolyult tekintettel üvöltöttem és fel kaptam az asztalról egy kést és rászegeztem, mire felemelt kézzel elhátrált.
- Jó. Csinálj amit akarsz.
Ezzel becsapta az ajtót és így egyedül maradtam a házban.
Eldőltem a padlón és a két térdem a mellkasomhoz szorítva magzatpózba kuporodva zokogtam tovább hangosan.
Órákig feküdtem így, mígnem már egész testemben remegtem a padló hidegétől, a sírástól és a kimerültségtől.
Lassan feltápászkodtam a földről és a szekrényhez lépve kivettem az altató tablettás fiolát. Nagy lendülettel lenyeltem egy maroknyi éa fulladozva, köhögve ittam rá egy pohár vizet, majd vissza gömbölyödtem a padlóra.
Fél éve történt hogy számomra az élet véget ért. A számomra egyetlen fontos embert az életben elüldöztem magamtól. Ahogy mindenkit elüldözök.. Fél éve nem bírok túllépni rajta és szeretem tiszta szívemből. Minden egyes nap a fájdalommal kell együtt élnem, hogy valaki más karjában alszik el esténként. És csakis én tehetek róla..
Éreztem ahogy egyre lassul a szívverésem és egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemem így inkább lehúnytam.
Pár nap múlva a szomszédok találtak rá a kihűlt testemre, körülöttem papírzsepik, széttépett és újra összeragasztott képek két boldog lányról, egy kés és egy üres üvegcse, szétszóródott tabletták. Egy hét múlva a család szép temetést szervezett. De Ő nem jött el.
.....
Róla álmodtam. Miután kiszállt belőlem az utolsó lélegzet szárnyra kaptam, és meg se álltam az ország túlfeléig, az ajtóig ami mögött új kedvesével éli az életét.
A lépcsőjükre ülve némán zokogva elővettem a már jól ismert fiolát és lenyeltem a halálos tablettát.
A testem remegni kezdett de nem éreztem fájdalmat. Egyszer csak ajtócsapódást hallottam, majd a szerelmem hangját.
- Liz! Liz baszki hogy kerülsz ide, mit tettél?!?
- Mit törődsz vele?? Ez az a kis ribanc exed aki zaklat minket. Hagyd itt a fenébe!
- Fogd be a pofád!
Újabb ajtócsapódás és az idegen női hang eltűnt.
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment.
- Shhh semmi baj kicsim, minden rendben lesz.
Megéreztem a rég jól ismert kezet az arcomon, amitől hirtelen elmúlt a testem remegése.
- Liz meg ne halj kérlek.. Szeretlek..
Hallottam a suttogasat. Aztan megereztem a teste meleget ahogy felemelt a karjaba es elindult velem.
- Tarts ki Liz. Minden rendben lesz.
....
Horváth Elizabet emlékére
Élt: 2020.09.18, 19 évet
