Az első pillanatban tudtam hogy ő az, amikor megpillantottam. Szerencsémre a kikapcsolt kamera és mikrofo biztonságában ültem az ágyamon, és a monitoron kereszül néztem a földre szállt angyalt. Rövidre nyírt, kcsit fiús szürke haja volt és sötét barna szeme. Hogy nem vettem észre, amíg egy iskolába jártam vele? vagy talán csak sose néztem így a szemébe? Egy évvel fölöttem járt, most az egyeteméről tartott egy rövid bemutatót az osztálynak, amiből persze nem hallottam semmit. Kivéve a legutolsó elköszönő mondatát, ami valahogy agy hangzott:
- Ha akartok bármiről beszélni, keressetek nyugodtan.Facebookra és hamar meg is találtam az illető hölgyet. Izgatottan remegő kézzel, az ajkamat beharapva nyomtam rá az "ismerősnek jelölés" gombra, majd rögtön félre is dobtam az ágyamon a telót és a fejemet fogva elterültem az ágyon egy nagy nyögéssel. Dá pár percel később már pittyent is az értesítés. Mohón kaptam a készülék után. Az értesítés szalag büszkén hirdette a jóhírt, "visszaigazolta hogy ismer".
Újabb nagy nyögéssel felültem és a chatet megnyitva gépelni kezdtem.
Szia!
Ejha, ez aztán kreatív kezdés, ezaz jó volt, gratulálok ez aztán tuti hogy... de ekkor megláttam hogy már gépeli is a választ.
Szia :)
A mosolygó emoji a végén felbátorított és hasonló mosollyal az arcomon válaszoltam.
Nagyon izgin hangzott amit az egyetemről meséltél :)
Hát... lehet nyomi hogy leutánoztam a mosolygósát? Ráadásul tömény hazugság a mondat, hisz egy szavát se tudnám visszaidézni, nagyon remélem hogy valóban végig az egyetemről beszélt.
Hát én nem éreztem annak, de örülök ha tetszett :D
Mindig oda akartál járni?
Igen, már kilencedikes korom óta ezt tervezem. És te hova szeretnél menni?
Fogalmam sincs hogyan, vagy hogy pontosan miről, de onnantől fogva késő délutántől kora hajnalig beszélgettünk. A suliról elég hamar magunkra terelődött a szó, és valami varázslatos csoda folytán nagyon úgy tűnt, hogy ő is szimpatikusnak talál engem. Hogy ezt miből állapítottam meg? Hogy teljesen váratlanul egyszercsak megkérdezte, hogy lenne e kedvem szombaton elmennem vele a vidámparkba. Természetesen (hangosan sikítozva, amit szerencsére nem hallott) igent mondtam és amikor rájöttem hogy addig még három nap hátra van kis híján elsírtam magam.
És mégis, a hétvége pillanatokon belül eljött. Azt hitte kifogytunk a témákból a hosszú órákon át tartó beszélgetéssel, de másnap reggel ugyan úgy tudtuk folyttani a fesztelen társalgást. Mind a három napot végigbeszélgettük egészen szombat délutánig, amikor végre elkezdhettem készülődni.
Már besötétedett, mire a park bejáratához értem. Már épp megijedtem hgy elkéstem, amikpr megláttam, hogy épp velem szembe jön, mire szélesen elmosolyodtam
- Sziaa! - köszöntem neki és szorosan megöleltem amikor összetelálkoztunk, ő pedig vissza ölelt amitől még szélesebben mosolyogtam.
- Szia - mosolygott kedvesen - mehetünk?
Bólintottam és beálltunk a pénztárhoz a sorba. Mikor mi következtünk elővettema tárcámat, de megelőzött.
